Viccek a XIX. század végéből
A XIX. század végén még ilyenek voltak az erotikus viccek:
„Mit ér, ha az ember a lábát rakosgatja, amikor nincs aki szorongassa.”
A hölgyike egy pár selyemharisnyát kap a lovagjától. Az egyik harisnyára kis cédula van tűzve, ezzel a szöveggel:
– „Kellemes karácsonyt!” A másikra: „Boldog újévet!”
A hölgyike levélben válaszol az ajándékra:
– „A két ünnep között epekedve várom.”
– Uram! Ön már egy órája követ engem! Szólítson már le, mert nincs időm még egy órán át ön előtt járkálni.
– Csókolom a kezét.
– A mimet?
– A kezét.
– Mondja uram, maga sosem tűz nagyobb célokat maga elé?
Férfi térden állva:
– Gizike, magáé a szívem!
– Béla, nekem szerető kell, nem donor!
Két delnő beszélget Gerbeaud cukrászdában:
– Hallom, hogy a kutya kimegy a divatból, és megint a gyerek jön divatba.
– Jó. De mit csinálunk a gyerekkel, ha megint a kutya lesz a divat?
Egyik barátnő dicsekszik a másiknak:
– A férjemnek és nekem azonos az ízlésünk.
– Honnan tudod?
– Onnan, hogy én magamat szeretem, ő meg engem!
Ebben a korban a dekoltázs borzalmas erkölcstelenségnek számított.
– Kérem doktor úr, a keblemen van egy kis seb.
– Mutassa kisasszony.
– Jaj, dehogy mutatom meg egy férfinak.
– Nem baj. A holnapi bálon én is ott leszek, akkor majd megnézem..
Egy csinos kék ruhás nő lép be a párizsi kávéházba. Leül, vár egy darabig, majd megkérdezi a pincért:
– Kérem nem volt itt egy fiatalember, aki egy kék ruhás nőre várt?
– De igen – feleli a pincér. Várt is egy negyed órát. Aztán elment.
– Elment?
– Igen, egy zöld ruhás nővel.
Egy honatya, aki igen jóképű fiatal férfi volt, javaslatot nyújtott be a „Tisztelt Házban”, a háborúban elesettek özvegyek és árvák segélyezése tárgyában. Jobb kezében a javaslat szövegét lobogtatva felállt megtartani a beszédét. Közben elkezdett viszketni a szerszáma, ezért a bal kezével benyúlt a nadrágzsebébe, hogy megvakarja. Ekkor ért beszéde lényegéhez:
– Tisztelt Ház! Kezemben tartom az özvegyek és árvák vigaszát... Erre kitört a röhögés a képviselők között.
– Mondj egy szalonképes disznóviccet!
– Röf – röf – röf – röf!
A nagysága új szobalányt keres. Kikérdezi, végül megmutatja neki a szobáját:
– Ennek a helynek van még egy előnye, hogy a cselédszoba ablaka a huszárlaktanyára nyílik.
– Bocsánat uram, ráültem a távcsövére!
– Nem tesz semmit asszonyom. Látott ez már különb dolgokat is!
Ekkortájt elképzelhetetlen volt alkalmi szexuális partnert keresni hirdetés útján. Ennek ellenére jó néhány ilyen hirdetés jelent meg. Az érdekeltek értették a virágnyelvet:
„Udvarias, forrólelkű fiatalember magános sétáit szívesen megosztaná gyaloglást meg nem vető hölggyel. Indulás délelőtt fél 11 órakor, a Közművelődési palota előtti háromágú légszeszlámpáktól.”
Ez a korabeli hirdetés már egyértelműen utal a kapcsolatteremtés valódi céljára:
„Magános nővel hajlandó vagyok barátságot kötni, szórakozás czéljából.”
Újsághirdetés:
Fiatal, csinos hölgyek figyelmébe:
Mellnagyobbítás kézrátétellel! Sikertelenség esetén azonnali pénzvisszafizetés!
Az előbbi a felhívást egy kisjövedelmű tisztviselő tette közzé. A vagyonos urak így hirdettek:
„Egy jómódú úri ember egy szép, elegáns úri asszonyt szeretne megismerni, kinek szívesen fedezné összes toilette költségeit. Diskrétiót kívánok.”
A dzsigolók is gyakran folyamodtak apróhirdetéshez:
„Erős, 25 éves fiatalember, aki ötig is tud számolni egy éjszaka, gazdag barátnőt keres. A kor mellékes.”
Aki kevesebb önbizalommal és szexuális töltettel rendelkezett így ajánlotta magát:
„Mely szőke, erős termetű, 30 körüli úrinő fogadna engem hetenként egy-kétszer saját lakásán, szerény támogatás ellenében?”
A kurtizánok sem hagyták ki szolgáltatásaik kínálásának ezt a módját. Természetesen kilétüket gondosan álcázni kellett. De aki erre vágyott, tudta, hogy ki áll a háttérben:
„Vörös hajú fiatal varrólány úri ember barátságát keresi, ki szabad idejében szórakoztatná, és néha színházba kísérné. Jelige: Tűzjel.”
Két utcai prostituált beszélget a XIX. század végén:
– Mondja Margit, fel van már világosítva a húga?
– Dehogy, még azt sem tudja, hogy mi az az utcasarok.
A Vicceket köszönjük automaton alizának, a sztimpank blog főszerkesztőjének.
Megjegyzés: Ezek a viccek hangoztak a nyár végén megtartott II. Anakronista Esten.
„Mit ér, ha az ember a lábát rakosgatja, amikor nincs aki szorongassa.”
A hölgyike egy pár selyemharisnyát kap a lovagjától. Az egyik harisnyára kis cédula van tűzve, ezzel a szöveggel:
– „Kellemes karácsonyt!” A másikra: „Boldog újévet!”
A hölgyike levélben válaszol az ajándékra:
– „A két ünnep között epekedve várom.”
– Uram! Ön már egy órája követ engem! Szólítson már le, mert nincs időm még egy órán át ön előtt járkálni.
– Csókolom a kezét.
– A mimet?
– A kezét.
– Mondja uram, maga sosem tűz nagyobb célokat maga elé?
Férfi térden állva:
– Gizike, magáé a szívem!
– Béla, nekem szerető kell, nem donor!
Két delnő beszélget Gerbeaud cukrászdában:
– Hallom, hogy a kutya kimegy a divatból, és megint a gyerek jön divatba.
– Jó. De mit csinálunk a gyerekkel, ha megint a kutya lesz a divat?
Egyik barátnő dicsekszik a másiknak:
– A férjemnek és nekem azonos az ízlésünk.
– Honnan tudod?
– Onnan, hogy én magamat szeretem, ő meg engem!
Ebben a korban a dekoltázs borzalmas erkölcstelenségnek számított.
– Kérem doktor úr, a keblemen van egy kis seb.
– Mutassa kisasszony.
– Jaj, dehogy mutatom meg egy férfinak.
– Nem baj. A holnapi bálon én is ott leszek, akkor majd megnézem..
Egy csinos kék ruhás nő lép be a párizsi kávéházba. Leül, vár egy darabig, majd megkérdezi a pincért:
– Kérem nem volt itt egy fiatalember, aki egy kék ruhás nőre várt?
– De igen – feleli a pincér. Várt is egy negyed órát. Aztán elment.
– Elment?
– Igen, egy zöld ruhás nővel.
Egy honatya, aki igen jóképű fiatal férfi volt, javaslatot nyújtott be a „Tisztelt Házban”, a háborúban elesettek özvegyek és árvák segélyezése tárgyában. Jobb kezében a javaslat szövegét lobogtatva felállt megtartani a beszédét. Közben elkezdett viszketni a szerszáma, ezért a bal kezével benyúlt a nadrágzsebébe, hogy megvakarja. Ekkor ért beszéde lényegéhez:
– Tisztelt Ház! Kezemben tartom az özvegyek és árvák vigaszát... Erre kitört a röhögés a képviselők között.
– Mondj egy szalonképes disznóviccet!
– Röf – röf – röf – röf!
A nagysága új szobalányt keres. Kikérdezi, végül megmutatja neki a szobáját:
– Ennek a helynek van még egy előnye, hogy a cselédszoba ablaka a huszárlaktanyára nyílik.
– Bocsánat uram, ráültem a távcsövére!
– Nem tesz semmit asszonyom. Látott ez már különb dolgokat is!
Ekkortájt elképzelhetetlen volt alkalmi szexuális partnert keresni hirdetés útján. Ennek ellenére jó néhány ilyen hirdetés jelent meg. Az érdekeltek értették a virágnyelvet:
„Udvarias, forrólelkű fiatalember magános sétáit szívesen megosztaná gyaloglást meg nem vető hölggyel. Indulás délelőtt fél 11 órakor, a Közművelődési palota előtti háromágú légszeszlámpáktól.”
Ez a korabeli hirdetés már egyértelműen utal a kapcsolatteremtés valódi céljára:
„Magános nővel hajlandó vagyok barátságot kötni, szórakozás czéljából.”
Újsághirdetés:
Fiatal, csinos hölgyek figyelmébe:
Mellnagyobbítás kézrátétellel! Sikertelenség esetén azonnali pénzvisszafizetés!
Az előbbi a felhívást egy kisjövedelmű tisztviselő tette közzé. A vagyonos urak így hirdettek:
„Egy jómódú úri ember egy szép, elegáns úri asszonyt szeretne megismerni, kinek szívesen fedezné összes toilette költségeit. Diskrétiót kívánok.”
A dzsigolók is gyakran folyamodtak apróhirdetéshez:
„Erős, 25 éves fiatalember, aki ötig is tud számolni egy éjszaka, gazdag barátnőt keres. A kor mellékes.”
Aki kevesebb önbizalommal és szexuális töltettel rendelkezett így ajánlotta magát:
„Mely szőke, erős termetű, 30 körüli úrinő fogadna engem hetenként egy-kétszer saját lakásán, szerény támogatás ellenében?”
A kurtizánok sem hagyták ki szolgáltatásaik kínálásának ezt a módját. Természetesen kilétüket gondosan álcázni kellett. De aki erre vágyott, tudta, hogy ki áll a háttérben:
„Vörös hajú fiatal varrólány úri ember barátságát keresi, ki szabad idejében szórakoztatná, és néha színházba kísérné. Jelige: Tűzjel.”
Két utcai prostituált beszélget a XIX. század végén:
– Mondja Margit, fel van már világosítva a húga?
– Dehogy, még azt sem tudja, hogy mi az az utcasarok.
A Vicceket köszönjük automaton alizának, a sztimpank blog főszerkesztőjének.
Megjegyzés: Ezek a viccek hangoztak a nyár végén megtartott II. Anakronista Esten.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése