Legyezőnyelv (1.)

Bár mára szinte teljesen kiment a divatból a legyező használata, noha az utóbbi 2 évben elképesztően forró nyarunk volt, így látni lehetett, hogy néhány nő legyezgeti magát aluljárós legyezőkkel, de kétlem, hogy bárki ismerné már a régi idők legyezőnyelvét…

Eljött az idő, hogy felelevenítsük ezt a régi tudományt, és a ’héjózsiteccelvazze’ helyett egy elegánsabb módon valljunk színt szívünk választottjának.

És még mielőtt az Urak elmenekülnének mint a hüvelygombás reklámnál, hogy ajaj, ez valamiféle női dolog, férfiembernek itt nincs dolga, én mindenképp marasztalnám őket, hiszen, nem árt, ha ők is megismerkednek ezzel a bájos nyelvvel, hiszen hadonászhat akárhogy Mari a bálban, ha József drága egy kukkot sem ért belőle:)

Még mielőtt belemennénk a különböző legyezőtartási technikákba érdemes azt is meglesni, hogy milyen színű legyezőt veszünk ki a fiókunkból. Mehner Vilmos a könyv eredeti kiadója valószínűleg ezt nem gondolhatta túl komolyan, hiszen egy hölgy elsősorban a toalettjéhez igazította a legyezője színét semmint a hangulatához, de mint érdekesség mindenképpen megér egy olvasatnyi időt.

Legyező színnyelv:

Fehér – ártatlan kedélyeskedés

Fekete – szomorúság, gyász

Piros – öröm és szerencse

Lilaszín – őszinteség és igazság

Kék – állandóság, hűség, hit

Sárga – visszautasítás

Zöld – reménység

Szürke – lemondás

Barna változó szerencse

Aranyhímzéses – gazdagság

Ezüsthímzéses – szerénység

Aczélgyöngyös – erős akarat, bizalom

A következő részben el is kezdhetjük a legyezőnyelv elsajátításának első fejezetét:)