A kaczkiás bajusz - bajuszfétis a boldog békeidőkben

"A czafrangos kótyonfityét, hát egy úriembernek se nő ki itten a bajusza?" - kérdezné tőlünk egy tizenkilencedik század végi időutazó jogosan, ha meglátná bizony mennyire nem viselnek ma arcszőrzetet a férfiak. Ami akkoriban jelentéssel bíró férfi-kozmetikai elfoglaltság volt, a második világháború végének negatív jelképévé vált, a diszkókorszakban tér egy rövidke intermezzóval vissza, mára szinte teljesen feledésbe merült.
A mai lányok-asszonyok tehát kevésbé tapasztaljátok meg a maupassant-i erotikus élményt: "Honnan ered a bajusz varázsa, kérded te. Mit tudom én? Először is az a kellemes csiklandozás. Ha csak közelít az ajkunkhoz, már vigigfut a testünkön, a lábunk hegyéig valami édes borzongás. A bajusz czirógatja, bizsergeti és remegteti a bőrt, az adja azt a finom idegizgalmat, az váltja ki belőlnk azt a röpke kis sikolyt, mintha nagyon fáznánk."
De mielőtt meglódulna a fantáziánk, fétislétén túl a XIX. század második felében és a XX. század elején Magyarországon a a bajusz státusszimbólum, a bajusztalan férfi önértékelési problémáit jól parodizálja ki Arany János A bajusz című költeménye. Az az érme, amelyről lekopott a király bajsza, a nép szerint értéktelenebb a bajszos pénznél.
A bajusz pödrése, állása a férfit is jellemezte. A felfelő pödrődő bajusz viselője barátságos, szelid, a lefelé göndörödő bajusz tulajdonosa nyugodt lelkű, vékony bajuszt a játékos kedvű férfiak hordtak, császárbajuszt a joviális emberek, a sportolók körében a rövid, vékony, hegyes bajusz dívott.
Ha egy nőnek nőt bajsza úgy tartották ő fogja betölteni a családfői szerepet a férfi helyett. A XIX. század végén és a XX. század elején a bajusz általános maszkulinitási fetisizmusként volt jelen a kultúrában.




És hol olvashatunk a bajuszról még többet: A kaczkiás bajusz című kis kötetből, az Tandem Grafikai Stúdió Anno-sorozatának képes-szöveges antológiájából. Szórakoztatós kis könyv ez, minden benne van, amit a régi bajszosokról és bajszokról tudni lehet.

Akinek ez sem elég, blogger szívvel ajánlom a bajusz.blog.hu-t, főleg mai bajszokkal.

Végezetül, ha netán az úriemberek kedvet kapnának e régimódi arcszőrzet-viselethez, álljon itt a bajuszpedrő receptje:

Bajuszpedrő:

Viasz, zsír és velenczei terpentin összeolvasztása és elkeverése útján kapott kozmetikus készítmény. Viaszt fehéret vagy sárgát használnak, zsír helyett esetleg vajat v. olajat, a terpentin helyett kopaivabalzsamot v. damár-gyantát alkalmaznak. A Bajuszpedrőt illóolajokkal s perubalzsammal szagosítják. Különféle színűre megfestve árulják. Nálunk a tiszaújlaki bajuszpedrő a legismertebb. Az ú. n. magyar bajuszpedrő úgy készül, hogy viaszt, gummi s szappanport vízzel enyhén megmelegítenek és a megolvadt tömeget a kihűlésig folytonosan kevergetik, hogy a viasz igen apró csöppecskékre oszoljék szét. A Bajuszpedrőnek ezt a fajtáját zárt edényekben kell tartani, mert a levegőn kiszárad és megkeményedik. (Pallas Nagy Lexikona 1897.)