A bálok bűvöletében 2. rész

2. rész Ruhák hölgyeknek

Ha ma egy bálba megyünk rögtön az első kérdése az lesz az ember lányának, hogy "na, de mit vegyek fel?" - hát, ha a viktoriánus korban élnénk, nem kellene annyit törni a fejünket, hiszen a báli öltözetet szigorú szabályok szabták meg.

Befolyásoló körülmény volt, a hölgy életkora, társadalmi helyzete, illetve, hogy hajadon volt vagy házas. Öltözete nem lehetett hivalkodó, inkább a szolid eleganciát részesítették előnyben.

Fiatal lányok csak halvány tónusú anyagot választhattak, minél világosabb volt annál csinosabbnak számítottak.
A ruha készülhetett, tarlatane-ból (ez egy nagyon vékony,de erősen kimerevített muszlin), csipkéből, tüllből, fátyolszerű anyagból és a legfinomabb szövésű muszlinból. Mivel ezek nagyon áttetszőek, alatta selyem alsószoknyát hordtak.


A házas asszonyoknak látszólag könnyebb dolguk volt, ők már hordhattak erősebb színű ruhákat, de nekik figyelembe kellett venni a testi adottságaikat, és azoknak megfelelően öltözködni.

Ha a hölgy vékony, törékeny testalkatú volt, akkor általában illettek hozzá a világosabb színek, akár a fehér is, de ha egy kicsit telt volt, akkor mindenképp kerülendőek ezek az árnyalatok.
A molettebb nőknek a sötétebb tónusú ruhákat javasolták.
Az öltözék anyaga lehetett: taft, selyem, szatén stb.

A ruhaválasztásban a haj színe is fontos, hiszen a harmónia elengedhetetlen volt egy báli öltözéknél.
Míg a szőkéknek a rózsaszínt, lazacot, világos kéket, almazöldet, kukorica sárgát és a fehéret javasolták, addig a barnáknak ugyanezen színek erősebb, ragyogóbb változatát.

Az özvegyek részt vehettek ugyan a mulatságon, de nekik tilos volt táncolni. Öltözékük fekete vagy sötétlila lehetett.

Érdekes, hogy a sötét smaragdzöldet a spanyol etikett tiltotta.

A frizurát mindig díszítették apró virágokkal, tollakkal, ékszerekkel, de nem volt szabad túl hivalkodónak lenni, különösen a fiatal hölgyeknek. Nekik sokszor elég volt egyetlen rózsa is.


Minden kiegészítőnek - kesztyű, cipő, legyező, köpeny - újnak kellett lennie. A kesztyű színe kötelezően fehér volt, az özvegyeké fekete. A kesztyűt sosem vették le a bál folyamán, ha pedig véletlen elszakadt vagy bepiszkolódott, akkor érdemes volt elrakni egy pót párt is, mert a hibás kesztyű nagyon illetlennek számított.



Az ékszerekkel csínján kellett bánni, legtöbbször elegendő volt egy díszes karperec is.

A cipő általában selyemből vagy szaténból készült, világos ruhákhoz a fehér illett, míg a sötétebbekhez a fekete vagy a bronz színű passzolt. Természetesen, ha elég gazdagok voltunk, csináltathattunk a ruha anyagából is külön topánt.

Ha ezek alapján kellene ruhát választanom, valószínűleg ilyesmiben ropnám a keringőt:


És te melyikben mennél el? :)

Megjegyzések

  1. Miért tiltotta a sötét smaragdzöldet a spanyol etikett? o_o :)

    VálaszTörlés
  2. Ezt sajna én sem tudom, pedig érdekelt:)
    Én is úgy olvastam valahol, de csak ennyit említettek meg.
    Lehet valami vallási oka volt, vagy csak simán túl jól állt mindenkinek... a spanyolok elég merevek voltak ilyen téren :)

    VálaszTörlés
  3. A zöld alsó öltözet viselését tényleg vallási okból tiltották. :) De ne a keresztény vallásban keressétek az okot! Az iszlám szerint a zöld Mohamed próféta színe - aki az ülepén viseli a próféta színét, azonnal kivégezendő. A magyar huszáregyenruhák sorában sem találni zöld nadrágot. A spanyoloknál meg ugye a mórok...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése