A bálok bűvöletében 1. rész

Melyik lány ne lenne oda a báli csillogásért?
A sorozatban ízelítőt kaphatunk ennek az eseménynek a történetéről, szabályairól és ruháiról.

1. rész: Előkészületek

Maga a bál szó az olasz "balare" azaz "táncolni" szóból ered.

A bál szervezése az idők folyamán nem sokat változott, hiszen a 19. században, is többnyire az erre specializálódott egyesületeket bízták meg vele, akik megkeresték a megfelelő helyszínt, zenészeket és még a vacsorát is összeállították, majd kiküldték a meghívókat. Sőt, ha egy hölgynek vagy úrnak nem akadt párja, még ebben is tudtak megoldást nyújtani.

Akkoriban gyakrabban rendeztek ilyen táncos mulatságokat, hiszen nem nagyon volt más lehetőség a szórakozásra.
A viktoriánus katonák és tűzoltók előszeretettel rendeztek több bált egy évben.
Általában este 9 órától éjfélig tartott egy összejövetel, de gyakran előfordult, hogy hajnalig táncoltak még.
Bárki csatlakozhatott ezekhez az eseményekhez, de csak is, ha illendő módon jelent meg. A belépő ára 50 cent volt, ami átszámolva ma még a 100 forintot sem éri el.
(Manapság nem is lehet olyan bált találni, ahol 10 ezer forint alatt lenne a jegy. A kulcsszó nyilván a gyakoriság. Míg régen akár hetente is rendeztek ilyen partit, addig mostanság évente egyszer nyílik lehetősége az embernek bálozni és ez a belépő árán is megmutatkozik.)

Volt a báloknak egy másik válfaja, amit a tőzsdés urak szerveztek, általában külső segítség nélkül. Itt nem válogatták meg úgy a részvevőket, bárki bebocsátást nyerhetett, hiszen nem személyre szóló meghívókat küldtek.



A vacsora általában külön teremben zajlott.
Az étel elkészítése már nagyobb gond volt. Természetesen lehetőség volt külön erre szakosodott cégeknél rendelni, de az akkoriban is meglehetősen drága volt. Ha a bál kisebb volt, akkor a házigazdánál készültek el az étkek, ami rendkívül bőséges és pazar volt, hiszen a vacsora minősége és mennyisége jellemezte a házigazdát.


A menüben elengedhetetlenek voltak szárnyasok, sonkák, marhanyelv és a sültek. A különböző sütemények már a házigazda ízlésétől és anyagi helyzetétől függően változtak.
Jellegzetes desszertek voltak a gyümölcszselék, trifle és a részeges piskóta vagy a blanc mange.



Trifle egy híres angol sütemény, ami általában piskótából, krémből, zseléből és friss gyümölcsből állt.
Mostanság is közkedvelt ünnepi desszert.









A blanc mange leginkább a mai pudingra hasonlít. Tejből vagy valamilyen krémből készül és többnyire mandulával ízesítik. Már a középkorban is fogyasztották szárnyasok mellé, manapság inkább desszertként tálalják.




Egy ilyen eseményen a zene és a meleg vacsora után nélkülözhetetlen volt még az úgynevezett "frissítő szoba" azaz a mai büfé. Itt kínáltak a vendégeknek kávét, teát, hideg ételt (például hideg nyelvet és különböző szendvicseket) továbbá az egyéb nassolni valókat, mint a változatosan elkészített bonbonok vagy a sós kekszek.

Megjegyzések

  1. Sissiiii ez hihetetlen :D tökre beindultál, nagyon jó kis blog van kialakulóban!.Márc. 15.-én mennyien lesztek?
    Cupp
    BAnyuka

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy tetszik :) Gondoltam nyomok addig valami kis olvasnivalót, hogy ne legyen olyan unalmas a blog :)
    Eddig úgy tűnik 4en leszünk, de ki tudja, lehet többen is jönnek még.

    VálaszTörlés
  3. Akkor az Astoriánál taliztok,hmm gondolom nagyon izgulsz.Ptr azt mondta ,hogy nagy szél lesz , csak nehogy felkapjon abroncsostul titeket áláméripopins.CSináljál majd képeket!!!Cupp nektek

    VálaszTörlés
  4. Nagyon izgulok már :) Nem tart vissza minket se szél se metró :D
    Mindenképp fogok csinálni képeket a következőn már ott kell lenned :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése