Szövetmustra: Turnűr korszak
Folytatva a Szövetmustra sorozatot, sorrendben haladunk tovább és átlépünk az 1870-'80-as évekbe: közismert nevén a fardagály turnűr két igencsak változékony évtizedébe. A korábbi évtizedekben megszokott nagyipari fogyasztás turbó fokozatra kapcsolt, és a mindig valami újdonságra ácsingózó burzsoá igényeit alaposan és bőségesen kiszolgálta a változékonyságával, ami a szöveteken is megnyilvánult. A szövetek rendjében haladva a legdrágábbakkal kezdem és haladok a legolcsóbb fajták felé, a bejegyzést pedig a divatos színekkel és mintákkal zárva.
Szövetek
Nehéz selymek
A korábbi évtizedekben divatozó nehéz súlyú selymek közül kiemelendő a faille (a grosgrainnél szélesebb bordázatú selyem szövet) és a selyem ripsz; a korábban ismert különféle bordás szövésű selyemkelme változataikat egyszerűen csak diagonal szövetnek hívták. Jellegzetes tulajdonságuk, hogy mind szálirányosan szőtt bordázattal rendelkeztek, kevésbé fényesek voltak. Elegáns társasági és estélyi ruhák készültek ezekből.
Ezek mellett a brokátok és damasztok is megőrizték a közkedveltséget ünnepélyesebb ruhákhoz. Ezekről annyit érdemes tudni, hogy a brokát jacquard szövésű, kidomborodó színes mintázattal, a fonák oldal nem tükrözi a minta fordítottját, tehát csak egy oldalas. Míg a damaszt, szintén jacquard szövésű, de a minta nem színes, hanem az alappal megegyező színű, illetve a fonák oldal tükrözi, tehát mindkét oldalát fel lehet használni.
Amik igazán meglepő módon közkedveltté váltak, azok a bársonyok és selyem plüssök, ezek közül is a mintázattal préselt vagy szövött fajták. Ezen a téren újdonságként jelent meg a kiváló tükörbársony, szemkápráztató fényével, ami megtörte a szövet közismerten komor méltóságát; és a pamut velveteen, egyszerűbb téli öltözékekhez.
Középsúlyú selymek
A korábbi évtizedek selyem királynője, a taft kiesett a kegyből, mivel túl merev fogású volt, és így már nem drapírozta szépen magát, ha tunikának készítették. A lágy fogású atlasz és szatén vette át a helyét, amik kiválóan omlottak, lehetett dudorokba húzni, ráncolni, stb. Szaténok közül kiemelkedik a satin merveilleux és satin duchesse, mint legpazarabb és legértékesebb két fajta. Estélyi és báli ruhákat készítettek ezekből, illetve elegánsabb társasági öltözékeket. Igen elegáns ruhák alapanyagát képezte továbbra is a lamé, arany vagy ezüst színben.
A habos vagy vízfelületre emlékeztető moiré selyem folytatólagos kedvelésnek örvendett estélyi és társasági öltözéknek; ahogy a foulard is, melyet alsóruhákhoz és nyári öltözékekhez használtak szívesen ezt a csavart szálakkal szőtt erős, strapabíró, de könnyebb selymet.
Nyári ruhákhoz és alsóneműkhöz továbbra is szívesen vették a pékint, amit fényes és matt selyem szálakból szőttek. Emellett kedvelt selyem maradt a peau de soie (mindkét oldalán szaténfényű selyem) és poult de soie (enyhén grosgrain bordás felületű, taft súlyú és fogású selyem) és sicilienne, ami egy sima szövésű selyem kelme, vetüléki bordázással.
Igénytelenebb selyemféle volt az úgynevezett tussore vagy tussah selyem szövet, ami érdekességét az adta, hogy nem tenyésztett, eperlevéllel folyamatosan és megfelelően táplált hernyók bábjából készült, hanem vadon élő selyem bábokat gyűjtöttek be hozzá. Ez által a selyemszál egyenetlen felületű lett, egyenetlenül lapos, a kívánt egyenletes henger forma helyett. Így szövéskor a szövetben egyenetlenség keletkezett. Általánosan a nyers ekrü színében hagyták.
Könnyű selymek
Az igazán könnyű, áttetsző és légies selyem szöveteket továbbra is nyári és fiatal leányok báli, illetve esküvői ruháihoz használták fel szívesen. Báli ruhákhoz az éteri selyem tüll, selyem géz és különféle selyem kreppek divatoztak. Nyári ruhákhoz a finom surah (twill szövésű, igen puha és rugalmas), crépe lissé (kissé keményített, géz szövésű selyem fátyolszövet), selyem puplin és selyem muszlin. Ezek mellett még egy újabb anyag kezdett feltörekedni, a selyem chiffon (igen finom, puha és áttetsző selyem fátyolszövet), amit fehérneműhöz (női inghez és könnyű nyári alsószoknyához) alkalmaztak ekkoriban még leginkább.
Szőrszövetek, gyapjúk
A legnagyobb változást a női divatra nézve a meghökkentő újítás hozta az 1870-es évek végén, hogy férfi öltönyszöveteket is elkezdtek felhasználni a ruhákhoz, amiket ilyen anyagból férfi öltöny egyszerűségében és letisztultságában szabtak.
Természetesen az ismert gyapjak is megmaradtak, úgy mind: a chaly vagy challais, gyapjú ripsz, gyapjú muszlin (mousseline de laine) és gyapjú batiszt (batiste de laine), beige (twill vagy sima szövésű, lágy és könnyebb gyapjú kelme) mind könnyű szövésű tavaszi és nyári ruhákhoz használt finom gyapjak. Ezek mind a lehető legfinomabb fajtákat képviselték.
És persze nem feledkezhetünk el a jóval drágábbakról, úgy mint: kasmír, mohiar, merinó, alpaca szőrszövetek, amik mind kecske vagy juh félék selymes szőréből, illetve a dél-amerikai alpakka gyapjából készültek. Drágábbak és disztingváltabbnak számítottak, elegánsabb, formálisabb öltözékeket készítettek ezekből. A kasmír igazi divat mániát váltott ki, mindennemű ruhához használták a reggeli pongyolától kezdve, egészen az estélyi öltözékekig, az elegáns felöltőkön át.
Posztót és hölgy posztót lovagló ruhákhoz és téli öltözékekhez vettek, ahogy plaid szövetet is téli ruhákhoz és nagy téli kendőkhöz, burkonyokhoz; legkedveltebben színes kockákkal szőve. Pongyolákhoz és nappali ruhákhoz használt gyapjúk voltak a gyapjú szatén, gyapjú krepp és gyapjú flanel is, ennek egyik neme a lama szövet: twill szövésű, puha bolyhos felületű, flanelszerű szőrkelme.
Téli kedvelt kabátszövetek voltak az olyan vastagon szőtt gyapjúk, hogy bélés és vattázás nélkül is megállták a helyüket, ilyenek például: double kelme (nevét onnan kapta, hogy nem egy szálból, hanem kettőből szőtték, mind a hosszanti és keresztirányú vetüléken), Zibeline (hosszú bolyhos szálú, fényes felületű, mohair keverékű gyapjú), Himalaya (twill szövésű, szivacsos gyapjú, hasonlít a Zibelinehez), Eskimo (puha bolyhos felületű, igen tömött gyapjúkelme) és Siberia vagy sibirienne (twill vagy sima szövésű, tömött, hosszú bolyhos és igen fényes felületű gyapjúszövet) fantázianevű és melegségükre utaló jóféle, nehéz szőrszövetek.
És a végén vegyük sorra azokat az öltöny szöveteket, amiket újólag elkezdtek használni nem csak kabátokhoz, hanem kész ruhákhoz is:
-twill, diagonális bordázattal szőtt, kétoldalú, erős, nem ruganyos szövet.
-Serge, az előbbinél jobb minőségű, twill szövésű anyag, a Serge de Nimes a farmer elődje volt.
-Tweed, sűrű twill vagy halszálkaszövésű, de rugalmasabb szövet.
-Cheviot, eredetileg a cheviot birka gyapjából készült igen finom, puha, de a sergenél nehezebb öltöny szövet.
-Vigogne, vagy vicuna, ami eredetileg vicuna gyapjúból készült, twill szövésű, puha, bolyhos felületű öltöny szövet.
-Gabardine, sűrű, erső szövésű pamuttal kevert vízálló szövet, amit 1879-ben gyártottak először.
-Lóden, középnehéz, durva anyag, szálirányosan szőtt, majd nemezelt felülete végett vízlepergető hatású.
-Homespun, csavart szálú, igénytelen, egyenetlen felületű anyag.
Gyűjtőnéven angol gyapjúként vagy angol szőrszövetként szoktak ezekre utalni, mivel ezeket többnyire Angliában készítették és onnan importálták szerte a világban. Séta-, házi- és utiruhákhoz használták szívesen, természetesen a legegyszerűbb szabásban, gyakran minden dísz nélkül.
Érdemes még megemlíteni a kötött szövésű, igen rugalmas gyapjú tricot és jersey szöveteket, amiket legszívesebben alsóneműhöz, lovagló ruhákhoz, derekakhoz, kabátokhoz használtak, úgy, hogy nem kellett külön bevétekkel derékhoz igazítani. Elegánsabb ruhákhoz selyemből is készültek ezek.
Kevertszálú szövetek
Említésre méltó közkedveltségben a grosgrain és ottomán szövetek, mindkettő pamut és selyem keverékéből, fényesebb, bordázott felületű szövetek, az ottománé egészen vastagon. Elegánsabb ruhához használták ezeket, illetve jobb felöltőkhöz.
Szőrszövetek közül említésre méltó a drap, ami francia eredetű, gyapjú és selyem kevertszálas szövet (illetve ennek több fajtája, szövés és sűrűség szerint, ilyenkor a "drap" előtagot illesztették oda, nem a színre utal!), illetve a madras is, ami mosható, könnyű súlyú selyem és pamut kevert szövetet jelöl. Nappali ruhák kedvelt alapanyagai voltak, sétához, házban és igénytelenebb társasági öltözékekhez (látogatás, promenád, stb.).
Ezek mellett további kedveltségnek örvendtek a régi fajták is, úgy mint: barege (igen könnyű, gézszerűen áttetsző selyem és gyapjú szövet), bombazin (serge szövésű selyem és gyapjú szövet), grenadine (könnyű, áttetsző szövet, hosszanti csíkozással szövött selyem, gyapjú és pamut keverékeiből) és a bengaline (selyem és pamut, vagy gyapjú keverékéből készült könnyű kelme). Ezeket nyári ruhákhoz, illetve feketén vagy a gyász színeiben tartva gyászhoz is szívesen használták.
Pamutok
Folytatólagosan a legigénytelenebb, nyári házi vagy utcai ruhák tárát képezték, és a legkedveltebb mosókelmék maradtak. A legismertebbek továbbra is megmaradtak, úgy mint a pamut muszlin, jaconet, cambric, batiszt és puplin, a középnehéz mezőnyből; kissé nehezebb a perkál, piké, karton, a sima vászon, nankin, zephyr, gingham és pamutszatén; de a légies fátyolszövésűek is kedveltek maradtak, úgy mint a mull, géz, voile, tarlatan és organtin. Az utóbbi kettőt nem csak nyári ruhákhoz, de fiatal leányok báli ruháihoz is szívesen használták, sőt a keményebb fogásuk végett szoknya bélésnek is.
Új fajtának megjelent az etamine, ami a gobelin hímzővásznára hasonlító (nem keményített), széles kihagyásokkal szőtt hálószerű szövet pamutból, vagy gyapjúból is készülhetett.
Fantázia szövetek
Az ipari fejlődés magával hozta a beazonosíthatatlan fajtájú és textúrájú, úgynevezett fantázia szöveteket, amiket a korabeli divatlapok szerkesztői és gyárosai se igen tudtak meghatározni, így gyűjtő néven "fantázia szövet" lett a nevük. A következő bemutatandó minták alapján érteni is fogjátok miért: bársony vagy zsenília pettyekkel beszőtt csipke vagy gézszövésű anyagok, brochée a csipkézetten áttört szövetek, szalag foszlányokkal együtt szőtt nagy lyukú nyári alapanyagok. Szívesen varrtak össze selyem, vagy bársony szalagot csipke csíkkal, ezzel egy újfajta könnyű, áttört szövetet létrehozva.
Ezeken kívül még télre nem csak bolyhosan, mint például a bouclé, hanem barkákkal beszőtt szőrszövetek is kedveltek voltak, mint izgalmas, durva felületű új kelmék. És ha ez sem lenne elég, akkor még feltalálták az acél, ezüst vagy arany szálakkal beszőtt fantázia szöveteket is, amiket díszítésnek szerettek használni, a fémek csillogva verték vissza a fényt, és nagyon is modern külcsínt kölcsönöztek a ruhának. Ezek mellett a legpazarabb gyöngy munkákat sem vetették meg, sőt!
Színek
Igencsak színes korszak volt ez, hisz játszott minden: természetes és kémiai úton előállított festékek (mauvine, magenta, stb.), visszafogott és ragyogó színek, régi és új árnyalások. Úgyhogy színeket tekintve lényegében mindent szabad merészen használni! Az alábbiakban korabeli színes divatképekből vett mintákat gyűjtöttem össze, amiket a leírásban részleteztek, hogy pontosan milyen színű volt a ruha.
A fehértől kezdve minden lágy árnyalat divatos volt, például a fehérítetlen vászon színe, az ekrü, a ficelle, ami a len természetes színét utánozta, a halovány sárgás krémen és sötétebb gittszínén (mastic) át, a sejtelmesen opálos elefántcsontszínig (ivoire). De a jóval határozottabb homokszín és teveszőrszín (chameau) is divatosak voltak a fakóbb árnyalatok sorában. A fekete volt az igazi nyertes minden elegáns és nappali ruhához egyaránt.
A kékek számítottak ennek a korszaknak az igazi nyerteseivé! Kezdve a világos kéktől, a határozott égszínkéken át minden zöldes (türkíz, és tó vagy tenger kékes zöld színe) és szürkés árnyalatban (palakék) átmenve a legsötétebb tengerészkék és thegethoff árnyalatig (utóbbi a monarchia sikeres és közkedvelt haditengerész parancsnok egészen feketébe hajló sötétkék uniformisa nyomán kapta a nevét). A különféle kék árnyalatokat aztán elnevezték búzavirág kéknek, poroszkéknek, királykéknek, acélkéknek (acire), elektromos kéknek, a ragyogó lilás-kék indigó jóval sötétebb változatát infailablenek; ezen utóbbiak már a technikai és ipari fejlődés csodáira utaltak.
A kék mellett a zöldek is igencsak divatoztak, úgy mint a megszokott smaragdzöld, rezeda vagy abszintzöld (absinte) a mérgező arzénos vegyületből előállítva folytatólagosan, a sötétebb palackzöld, a fentebb már említett kékes-zöld türkíz és árnyalatai, a fakó mohazöld és a szürkés kőzöld, illetve a méltóságteljes olajbogyó zöld (olive) a határozott barnás árnyalásával.
Persze nem feledkezhetünk meg a többi színről sem, amik mindenképp divatosak voltak: gránát piros, a vöröses barna minden árnyalata, például chaudron, rézvörös, rozsda (az 1889-ben megépített Eiffel-torony rozsdabarna festése után Eiffel néven újra éledt), a tégla színe (brick) és a sütőtök narancssárgás barnás árnyalat is divatban maradt még, a hírhedt német kancellár után elnevezett bismarck.
Ide jönnek még a barnák (amit csak divatszínként emlegettek, annyira hordták mindennemű öltözékhez), ezek közül is a kikészített, cserzett természetes bőrszín (sandale vagy cuir neveken), az élénk vidrabarna (loutre), a sárgásbarna mordoré, gesztenyebarna, terrakotta, dohányszín, az igen sötét kávé és csokoládé barnák, és a legdivatosabb az ó-arany (vielle d'or) barnába hajló arany árnyalásával. És ha már nemesfémek, az arany és ezüst továbbra is a legpompásabb díszruhák sajátja maradt! Az aranyhoz még az igen élénk és vibráló aranysárgát lehet csatolni, az ezüsthöz pedig a kevésbé ragyogó ezüstszürkét, illetve acélszürkét is. Érdekes színkeverék volt a hamuszürke, ami sötétebb szürkés lilát jelölt.
A rózsaszínes árnyalatok skáláját gyarapította az ó-rózsaszín (vieux rose), és a lazacszín is (saumon), míg a mályva és mindenféle világos és sötétebb rózsaszín árnyalatok is divatosak maradtak. Ahogy a lilák is, ezekhez a levendula kellemes árnyalása csatlakozott, heliotrope néven.
Minták
A már sokat emlegetett ipari és technikai fejlődés magával hozta az új divatos minták garmadát is, amik sok esetben egészen modernek tűnnek. A japo-mánia elragadta az európai közönség képzeletét, és az import selymek dús motívumvilága is bekerült ez által a divatba. De természetesen a régi minták is divatosak maradtak: csíkok (csíkozott moirék, ombrée, szatén csíkozás, stb.), kockák (pléd, tartán, stb.), pöttyök (színes alapon fehér vagy fekete, kisebb vagy nagyobb pettyek, a körök körvonalai, stb.), virágok (mille fleurs, Pompadour és Watteau virágminták), stb. Úgyhogy a továbbiakban a legszebb, legújabb vagy legkirívóbb mintákra hozok példát, felesleges szócséplés helyett beszéljenek a képek:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése