Alkalomhoz a ruhát: Reggeli pongyolák
Amikor elkezdünk ruhát tervezni magunknak, óhatatlanul is felmerül bennünk a kérdés: Jó, és ezt milyen alkalomra fogom felvenni? És ez régen se volt másként, minden ruhának meg volt szabva, hogy privát otthoni szférában, kisebb vagy nagyobb társaságban, reggel vagy este, az ünnepély nagysága és fontossága szerint hova, milyen alkalomra veszik fel. A nagybani divat törvényekkel ma is tisztában vagyunk: nem megyünk pólóban és farmerban operába, kisestélyiben se ugrunk le a boltba egy doboz tejfölért. És ez régen se volt másként!
"Noha a divat mit a legdivatosabb nők követnek miközben a vidéki élet örömeit élvezik, nem dicsekedhet a mostani rövid londoni telek pompás gáláinak fényes ékességeivel, igényes választékossága bizonyosan van oly nagy; mert egy divatos hölgy vidéken is mindig napi háromszor változtatja meg az öltözékét: a reggeliző asztalnak és a reggeli sétának is meg van a saját kosztümje; ehhez az ízléses délelőtti ruha következik, vagy látogatások fogadásához, vagy megtételéhez; és van egy másikféle toilet, sokkal visszafogottabb az ebédhez tartogatva. Ha van bármilyen esti ünnep, vagy összejövetel min megjelenik, egy negyedik ruha elengedhetetlen."
Írta már meg a napi 3-4-szeri átöltözés törvényt 1828-ban az angol La Belle Assemblée is. Ma úgy gondolnánk, hogy ezeket az íratlan divat törvényeket nehéz és szövevényes lehetett megtanulni, mindent észben tartani, miközben folyamatosan változott a divat és az ami az előző évben tiltás volt, az a rákövetkezőben már közkedvelt divathóbort lett. Holott ez nem így van, a divat törvényeket egyfelől a józan ész, más felől a társadalmi hovatartozás és az azzal való hivalkodás diktálta.
Ki kell emelnem, hogy tudom és értem, hogy a lakosság kis részét képezte a jómódú középosztály, henyélő arisztokrácia, akik megengedhették maguknak, hogy délelőtt tízig is aludjanak akár, és utána a napszaknak vagy sokkal inkább az alkalomnak, vagy évszaknak megfelelően válogassák meg öltözéküket. Mind nálunk, és mind külföldön is a népesség túlnyomó többséget a munkás osztály és a parasztság képezte, akik a létfenntartáshoz szükséges munkájuk révén nem tudták ezeket a normákat követni, illetve jóval szerényebb körülmények között kellett megoldaniuk, de gyakran esélyük se volt arra soha, hogy életükben színházba, koncertre vagy rendes* bálba eljussanak! Nekik gyakran a vasárnapi templomba járós ruha volt a legszebb, és egyben legalkalmibb viseletük is.
*Rendes alatt itt az általunk sokat fetisizált báltermi, csilláros, parkettás, keringős úri bálokat értem. Természetesen a dolgozó osztály is megtalálta a saját mulatására a lehetőségeket, utcai és cseléd bálok, majálisok és mulatók, illetve egyéb kisebb családi rendezvények keretében, amik nem kívántak drága és értékes toiletteket.
"A jól és rosszul öltözöttség közötti különbség, valójában, kevésbé az egyéni ízlés dolga, mint az illendőségé. A szegények az egyetlen gyatra, feltűnő legjobbjukkal kérkednek minden alkalommal. A gazdagok meg tudják engedni maguknak, hogy mindig megfelelően öltözzenek, és a mutatós ruháikat az azoknak való alkalmakra tartogassák, és megfelelően viselhessék."
Írta már 1879-ben is a Demorest's Family Magazine az osztályok közötti öltözködési szokások különbözőségéről, nevezetesen, hogy azok akik csak egy jobb ruhát tudtak megengedni maguknak, ők azt viselték mindenhova, egyrészt nyilvánvaló kényszerűségből, másrészt a divatban való járatlanságukból fakadóan, hisz az ilyen nőket lenézően hivalkodónak, kérkedőnek is tartották emiatt. A különböző jövedelmű osztályok közötti különbséget jól jelezte, hogy kinek milyen ruhára futotta, mennyi változatban, milyen alkalmakra és milyen kiegészítőkkel tudta hordani; tehát az a nő aki egy blonde csipkés selyemruhát alkalomhoz illően látogatásra vagy estélyre vett fel, ahelyett, hogy utcán is abban sétálgatott volna, jóval előkelőbbé is vált az öltözék kizárólagossága által.
De mivel a korabeli divatlapok és divattudósítások a művelt és viszonylag léha rétegeknek szóltak, ezért az ő öltözködési szokásaik vannak a legjobban dokumentálva, lényegében már az első divatlapok megjelenése óta, ami a francia ancien régime idejére vezethető vissza. Így először is az arisztokrata, majd az őket utánzó, jómódú úri osztály öltözködési szokásairól és bizonyos törvényeiről maradtak fenn tűpontos elsődleges források, így számunkra a legkönnyebb ezt kielemezni és követni is.
Mivel a népi viseletek kutatása a 19. században kezdődött el, így arra vonatkozóan is lehet találni korabeli hiteles leírásokat, de a népi viseletek a hagyományőrzés egy teljesen más szeletét képezik, ezért azzal itt nem foglalkoznék, mivel nem vagyon néprajz kutató! A munkás osztály öltözködésével és lehetőségeivel viszont majd még érdemes lesz foglalkozni a jövőben, ha már munkáltatóikat kiveséztük. Lásd a fenti festményen, hogy a teát elfogyasztó úrinő milyen otthonosan és lezseren van öltözve, a teát felszolgáló cselédhez képest, aki valószínűleg hajnalban kelt és gyors mosdás után már öltözött is abba a ruhába, ami az egész napos teendőihez a legkényelmesebb volt. Bár egy háztartásban éltek, de a reggeli teljesen más fogalmat jelentett nekik.
Másik dolog amit még elöljáróban kiemelnék, hogy ismét csak a női ruházattal fogok foglalkozni, sajnálom kedves urak, de a 19. századra a férfi öltözködés komorrá és kissé unalmassá vált, bár az öltönyük változott nekik is a napszakok és alkalmak szerint, de ennek a kikutatását és dokumentálását is más szakavatott egyénekre bíznám.
Elnézést, ha kissé hosszú lett a bevezető, kezdjük is azzal, mit viselt egy úrinő reggel, miután felkelt és megmosakodott!
Reggeli pongyolák
"Még mindig divatos, hogy a nadrágot és a rövid, úgynevezett dísz alsószoknyát egyenlően díszítsük, míg ellenben a hosszabb szoknyákat a kivágott alsóderékkal és pongyola otthonkával vagy fodorítási köpennyel egyeztetjük össze, hogy ily módon könnyed ruha alatt összhangzó alsóruhát, vagy pedig uszályszoknyából és otthonkából, vagy fodorítási köpenyből csinos pongyolát állíthassunk össze."
Írta az A Divat című divatlap 1876-os márciusi számában az összehangzóan díszített alsóneműkkel kapcsolatban és, hogy ezek miként képeznek pongyolát. Ez a divatlap szorgalmasan adott ki részletes leírást már egy évvel korábban is a divatos fehérneműkről, nevezetes így az 1875-ös áprilisi számukban, amiből kiderül a reggeli pongyolához való alsóruha anyagválasztéka is:
"Renforceból* vagy nanzokból* csupán azon pongyola otthonkákat készítjük, melyeket a reggeli köntös alatt hordunk, sőt nyáron illő alsószoknyával, mint reggeli öltözéket használunk; (...) Az uszály alsószoknyák díszítékét a reggeli öltözék gyanánt használata végett a pongyola otthonkákhoz és fodorító köpenyekhez képest rendezzük."
*A renforce egy jó erős, de lágy tapintású, könnyű pamut vászonféle szövet, a nanzok (nansoc vagy nainsook) szintúgy egy könnyű, lüszter fényű pamut szövet.
Az imigyen összhangzóan díszített csinos alsószoknyára tehát egy csinos pongyola köntöst vettek fel, az 1870-es évektől kezdve erre a célra a legdivatosabbak a kimonó szabásúak voltak. De divatos volt az úgynevezett Pompadour fazonú is, ami a 18. század ruháinak hátul szélesen redőzött,és lazán omló ráncait utánozta. Ezen köntös alatt, habár az alsószoknya dúsan volt díszítve,hogy a kötzsinór alatt szétnyíló köntös szélek között kilássék, csak azon a részen díszítették /\ alakban. A rendes ruhákhoz szánt alsószoknyákat így jól meg lehetett különböztetni ezektől, a reggelipongyolához használt alsószoknyáktól, mivel azokon a díszítés az alsó szegély mentén futott végig körbe.
"Az egészen surahból* készült otthonkák a tulajdonképpeni díszes pongyolához tartoznak, mely hozzáillő szoknyával kiegészítve bizalmas látogatás fogadására jogosít, és ezekre ráraknak mindent, mit a csinos díszíték teremthet. (...) E "matinéek"* nagyon közel állnak a peignoirhoz*. A fodorítóköpeny batisztból, nansocból, vagy shirtingből többé-kevésbé dús hímzés és csipke díszítékével, megfelelő szoknya által kiegészítve szintén matinéet képez, minden körülmény közt rövid szoknyával, nem haladván túl a pipereszobán vagy erkélyen, s legfeljebb kis sétához alkalmas a saját kertben."
*A surah egy finom szövésű selyemféle. Matiné a francia matin (reggel) szóból ered, stílusos beltéri reggeli ruha. A peignoir eredetileg a reggeli mosdáshoz vagy átöltözéshez, frizura elkészítéséhez használt ruha, később már csak köpeny.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése