A lengbergi középkori leletek: melltartós alsóruha
A kelet-tiroli osztrák Lengberg kastély feltárása közben még 2008-ban, egy addig érintetlen földhalmazt vizsgáltak a kastély déli szárnyában. Ásás közben rengeteg ősi fa, nád, egyéb természetes maradvány mellett elkezdtek ódon használati cikkek is kikerülni: cipők, bőr és szövet foszlányok. A változatos összetételű leletek száma meghaladta a 2000-et. Rádiókarbonos vizsgálattal a 15. század második felére datálták ezeket.
De ami a legjobban lázba hozta ekkor a kutatókat és középkori viselettörténet régészeit, azok a vizsgálható állapotban és egyben fennmaradt alsóruházati cikkek voltak! Ingek, ágyékkötők és női alsóneműk kerültek ki a föld alól több száz évnyi fogság után. Sőt, az alsóneműk mellett ruha bélések is, amik teljesen megreformálták a középkori ruhakészítésről alkotott korábbi nézeteket. De ezekről majd legközelebb, most kezdjük a múltidéző és hagyományőrző közösség számára a legizgalmasabb lelettel:
Melltartó vagy komplett alsóruha?
A lengbergi leletek számunkra legizgalmasabb tárgya az a női alsóruha, ami maradványában leginkább egy modern melltartóra hasonlít. De tényleg az? Ha megnézzük a bábúra helyezett fotókat, akkor szembeötlő a hasonlatosság a mai melltartókkal - sokan éppen ezért a világ első melltartójának kiáltják ki! (sicc) - ám felületes szemlélődés után gyorsan kiderül, hogy ennél többről van szó!
Ha megnézzük, akkor a "melltartó" bal oldal, kar alatti részénél egy szövetdarab függ alá, fűzőlyukakkal fűzéshez, kézi öltésekkel beszegve. Ez lényegében a "test" része, ami övezte a bordákat és a hasat, hátulról is egy fűzőlyukas résszel zárva az egészet (ez nem maradt fenn). Korai alakformálónak is lehetne mondani, hisz a melltartószerű rész tartotta és formázta a kebleket (korabeli esztétika szerint), míg a fűzős "test" valamilyen minimális alakformálásra adott lehetőséget. Ebben a tekintetben leginkább egy mai "body-shaper" lenne.
Ha nem lenne még más is! Ennek a fűzős résznek a vizsgálatakor a régészek arra a felfedezésre jutottak, hogy valamiféle textil anyagban folytatódott, az alján lévő textil és varrat maradványok arra engedtettek következtetni, hogy egy egyben szabott alsószoknyával végződött! Szerencsénkre korabeli illusztrációk maradtak fenn ilyen női egyberészes alsóneműkről, a lelet páratlansága csak bizonyítja kivitelezésük precizitását, hogy milyen szövetet használtak erre a célra (fehér vagy ekrü lenvászonból van a lelet) és milyen öltéseket, konstrukciót alkalmaztak!
A középkori ideális nőalkat
És ha már melltartó és alakformálás, nézzük meg hogy vélekedtek a középkori emberek az ideális női testről, hogyan érték el ezt az esztétikumot azokkal a kezdetleges eszközökkel, amikhez hozzájutottak. Először is fogadjátok szeretettel szabad fordításomat hoylandi Gilbert angol apát feljegyzését és észrevételeit (ilyenkor mindig vicces, hogy nőtlen papok írnak ilyesmiről, de mivel akkoriban ők voltak a művelt világ írástudói, akik feljegyezték és megörökítették az utókornak életük aprócseprő ügyeit is... oh, well...), aki kicsit korábban 1147-től haláláig volt a lincolnshirei cisztercita apátság tagja. Na szóval így írt:
"És ha tudni akarsz valamiféle spirituálist, mi kifejezi a szépséget, akkor javaslom vizsgáld meg azokat a nőket, kik törődnek testükkel és öltözetükkel, és kik némi mesterséget szereztek ebben. Mivel mi másra törekednének még a mellkasuk ékítésénél is jobban arra, hogy kebleik ne legyenek túl méretesek, rusnyák, és hogy a keblek egy részét fedjék? Ezért lekötik a túl méretes és lógó kebleiket pólyával, imigyen orvosolva a természet hibáit leleményességük által. Mivelhogy csupán azon keblek gyönyörűek, melyek kicsinykét állnak ki és mérsékelten teltek, melyek nem túl feltűnőek, de nincsenek is egy síkban a test többi részével, mintha azon tömött keblek volnának, mik nem laposak, de kissé mérsékeltek és nem lógnak túlzottan."
Felettébb részletes leírása a kívánatos női kebleknek - egy apát tollából! De mekkora szükség van ezekre az írott forrásokra (szerzőtől függetlenül is), hogy alátámasszák, vagy még inkább, hogy megtámogassák a képi és egyéb régészeti maradványokat! Mert így könnyen előfordulhat, hogy az a nő, aki ilyen egyberészes alsóruhát viselt, nem azért készítette a melltartórészt, hogy kiemelje kebleit, hanem éppen ellenkezőleg: hogy leszorítsa és így a korabeli ízlés szerin formázza, mint ahogy egy másik írásos forrás is kiemeli, a női kebleknek fogásra és méretre olyannak kellett lenniük, mint az almáknak!
Természetesen az egész középkor több századot lefed, semmint hogy egy homogén időtömegnek kéne elképzelni, évszázadonként vagy generációnként akkor is változott az ideális testkép, de jóval lassabban mint a modern korban, így egy 12. században írt megfigyelés még releváns tudott maradni a 15. században is, sőt tudjuk jól, hogy maga VIII.Henrik angol király is ugyan ezt a kicsi, de határozott, feszes és kemény keblet részesítette előnyben; ami nem meglepő, hisz a fiatal egészséges, még nem szült (tehát nem szoptatott) és nem öreg női testet reprezentálta. Ez az idea pedig ma is divat, igaz ma már a szilikontól feszes labdaméretben.
Érdemes megfigyelni még továbbá, hogy a korabeli "divatos" keblek, noha kicsik és jól kontúrozottak, feszesek, de egymástól távol ülnek, nem nyomják össze és fel, mint ahogy a mai melltartók vagy plasztikai sebészet teszi. A fennmaradt lengbergi alsóruha is így osztotta ketté a melleket. Erre mindenképp ügyelni kell, ha el akarjuk készíteni magunknak a korhű középkori alsóneműnket!
Az alsóruha rekonstruálása
Az előbbihez hasonló illusztrációk segítenek a lelet rekonstrukciójában, hogy teljes képet tudjunk alkotni arról, miként pótoljuk a hiányzó részeket: a testet és az alsószoknyát. Szerencsére a leletek főkurátora Beatrix Nutz levette a szabásmintát és el is készítettek egy hiteles másolatot. Így a szabásminta alapján bárki elkészítheti magának a korhű középkori alsóruháját!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése