Rokokó női cipő házibarkács módszerrel

Nem titok, hogy nyárra egy rokokó találkozót tervezünk, amelyre a felkészülés nem éppen a legegyszerűbb és leghétköznapibb kihívás még egy történelmi kosztümös számára sem. A 18. században nemcsak a zeneszerzők komponáltak mesterien bonyolult módon, hanem a divat és az öltözködés sem volt éppen a legegyszerűbb. A következőkben jó pár bejegyzésben szeretnénk praktikus tippeket adni, ahhoz, hogy valaki kedvet érez a rokokó divathoz, tudjon magának megfelelő kosztümöt és hozzá tartozó kiegészítőket készíteni.

Elsőként egy alap kiegészítővel, a cipővel kezdjük, amelyet sokan nem tartanak annyira fontosnak, hiszen nagyon jól el lehet dugni számos esetben a szoknya alá. Azonban, ha valakinek van a korhű ruhához illő cipellője, az nagyon nagy előnyt tud jelenteni:

- Mivel nem kell állandóan arra figyelnie fotózáskor, hogy hova tegye a lábbelit;
- Van, amikor véletlenül rövidebbre sikerül a szoknya, mint ahogy vártuk, és kilóg a cipő, akkor is ha nem vesszük észre;
- Szokásunk a leányok és férfiak cipellőinek csoportképe, ahol bizony előny, ha egy hozzá illő cipőt visel az ember.

Persze, ha megnézzük a korabeli rokokó cipőket vissza is hőkölhetünk, hogy hol fogunk ilyet beszerezni, hiszen ezekhez hasonló csodadekorált, babaházba való Hamupipőke járulékokat nem nagyon találni a mai cipőboltokban.




Viszont, ha van egy régi, kidobásra ítélt magassarkú lábbelink, amelynek a formája alkalmassá teszi, akkor egy díszes Pompadour cipőt némi kreativitással magunk is alkothatunk.

Aki járt a napokban a fórumon, azok számára nem biztos, hogy újdonság, de akik nem fórumoznak gyakran, azok még lehet, hogy nem találkoztak ezekkel a tippekkel.


Az alap lépések a saját készítésű rokokó cipőhöz nagyjából a következők:

1. Van egy napjainkbeli egész strapabíró talpú klasszikus, magassarkú cipőnk, amit nem féltünk feláldozni az ügy oltárán.
2. Ezt megfosztjuk a külső burkolatától. (opcionális, de nem feltétlenül fontos lépés) Viszont külső talpat és a sarkat muszáj leszedni.
3. Keresünk olyan textilt és díszítésre alkalmas zsinórt, szalagot, amely egy eredeti rokokó cipő díszítéséhez hasonló vagy megegyezik;
4. A cipőt, ha kell a megfelelő formája alakítjuk, vágjuk. Ez a papucsszerű fazon elkészítésénél lehet fontos.
5. Levesszük a cipőről a szabásmintát a burkoláshoz, és kiszabjuk a textilből a megfelelő formákat.
6. Beszegjük vagy lakkozzuk a burkolatnak szánt anyag szélét, hogy ne foszoljon.
7. A burkolatot és a díszítéseket felragasszuk a cipőre.
8. Visszaragasztjuk a talpat, sarkat.
9. Hagyjuk megszáradni a ragasztó utasításainak megfelelően.
10. Csillogunk-villogunk vele a rokokó találkozón :D

Ami nagyon fontos: a piszok jó ragasztó! Valahogy úgy érzem, akkoriban a csontenyv keverékét használták. Nagyon alapos háztartási boltokban ez ma is beszerezhető granulátum formájában, de nem annyira ajánlom, mert olyan szagot eredményez, amely a régi enyvkötésű könyveket jól érezhető. Konkrétan előfordulhat, hogy az alkotásunk nyálszagú lesz, ráadásul ki kell tapasztalni, hogyan ragaszt eléggé alaposan.

Nekem nagyon jó tapasztalataim vannak a kétkomponensű epoxit illetően, de vannak vele macerák, mivel a két komponensből mindig azonos mennyiséget kell kimérni és összekeverni, valamint a Magyarországon forgalomban lévő nemcsak piszlicsáré mennyiségre elegendő epoxi ragasztók hajlamosak kifolyni a csomagolásból, ellehetetlenítve későbbi felhasználásukat.

Amit felejtsetek el: Technocol, Decoupage ragasztók, ékszerragasztónak keresztelt pillanatragasztók pl. az arany csomagolású Schmuck-Kleber. Ezek alap kreatív hobby cuccokhoz jók, amelyeket díszként kiteszünk a vitrinbe, de viselhető tárgyaknál, öltözékeknél már nem strapabíróak. A Schmuck-Kleberes ragasztás után egy napi viseléstől szétesett bizsuk miatt inkább nem erőltetném.

Amit itt ajánlok - Mmd. Renardé javaslatára - a jól keverhető epoxi mellett, az E6000, amely elvileg szupererős. Webshopokból Magyarországon is megvásárolható (ráadásul, ahogy nézem olcsóbb is, mint a Schmuck-Kleber).


1. Rokokó női cipő átfestéssel, textilragasztással modern cipőből:

American Duchess - aki egyébként lelkes történelmi cipőkészítő is - egy átfestéses, textildíszítéses módozatot ajánl azoknak, akik a legkevesebb munkával mégis szép eredményt szeretnének elérni. Hátránya ennek az átalakításnak, hogy egy valóban 18. századi formájú cipőre van hozzá szükség, amelynek már eleve szép brokát anyaga van. Természetesen ezt az ő webshopjában be lehet szerezni 155 dollárért, így ez kicsit önreklám a részéről. :D Ha mégis van egy ilyen fazonú cipőnk, akkor nyugodtan álljunk neki az ő megoldását megvalósítani. Az eredmény valami hasonló lesz, elviekben:


Americhan Duchess rokokó cipő


2. Papucscipő sujtásdíszítéssel:

Több inspirációt is felhasználva Couture Mayah cipellőjéhez készített dokumentáció egy nagyon is hasznos alapot ad a saját papucsjellegű Pompadourunk összeállításához. Az ő kiindulási alapja egy nem valami divatos és megnyerő fazonú - talán a 90-es évek végéről származó - cipő:

forrás: Couture Mayah

Ebből pedig a tuningolás után ez lett:

forrás: Couture Mayah


 
A leírást, képekkel itt találjátok: candyshoes

Szerintem ez a tutorial a leghasznosabb, mivel a modern cipőkből ezt a papucsos fazont a legkönnyebb kihozni. Külön cipős tudás és nagyon drága hozzávalók nem kellenek hozzá, szinte csak kézügyesség, fantázia, pontosság és türelem.


3. Csatos rózsaszín pár "anyucipőből":

Szintén Couture Mayah készítésében egy bonyolultabb változat egy újabb kiselejtezett cipő feltuningolásával. Ez a cipő egy klasszikus Pompadour, amely egy körömcipő fülekkel és csatokkal való ellátásával épült föl. Nagyobb odafigyelést, tervezői és kivitelezői képességet igényel, mint a fentebbi darab, de minden a kosztümös ruhatárunk kedvenc darabjává válhat, ha sikerül megcsinálnunk.

forrás: Couture Mayah


4 . Genteel Musings re-make cipellő:

A Genteel Musings bloggere egy Múltidéző Kihívásra készített rokokó cipellőt, amely körülbelül a fentiek példájára alkotódott. Amely különbözővé teszi a többiekétől, az az anyagválasztás és annak a megfigyelésnek az alkalmazása, hogy a korabeli cipőkön számos esetben ferdepánt szerű szalagot  - nála petersham szalag - alkalmaztak a szélek elfedéséhez és nem feltétlenül paszományt.

Az ő alapja egy ilyen lábbeli:

forrás: Genteel Musings


Erre dolgozza rá a vastagabb, bútorkárpit szerű textíliát, amelyhez egy kidobandó anyag segítségével veszi le a szabásmintát. A sarkat kívül szintén szövettel fedi le. Voilá:

forrás: Genteel Musings



Ha kedvet kaptál saját rokokó cipőd elkészítésére, akkor lelkesen ajánljuk a fentebb közölt ötletek közül bármelyik kivitelezését!

Textilválasztáshoz érdemes ezt a 18. századi textilmintákat bemutató Pinterest oldalt nézegetni:
Barbara Huffman: 18th century textiles

Jó alkotást kívánunk!

Megjegyzések