Nyolcvan év divatja a Pesti Naplóból - Így látták a magyar divattörténetet 1930-ban

E bejegyzésnek nem igazán tudtam elmés címet adni, mivel azt mutatnám be benne, hogy 1930-ban hogyan látták a divat változását visszamenően egészen 1850-ig. Forrásmunkám a kultúrtörténet kutatóinak rendkívül részletes képet anyagot biztosító Pesti Napló 1930-as Ajándék Albuma, amely rengeteg történelmileg és néprajzilag is fontos fotót tartalmaz.

Négy generáció egy képen az 1870-es évekből



A Pesti Naplót még 1850-ben Császár Ferenc alapította, az egyik történelmileg jelentős momentuma, hogy a z egyik kiegyezéshez vezető írás Deák Ferenc Húsvéti cikke ebben a folyóiratban látott napvilágot 1865-ben. Érdekessége, hogy a tanácsköztársaság idején Hatvany Lajos baloldali és irodalom központúvá tette a lapot, de ez nem tartott sokáig, mivel így be is tiltották. A Pesti Napló a betiltás után Miklós Andor vezetésével a húszas években éledt újjá, mint az Est Lapok reggelente megjelenő napilapja. 1933-ban, amikor pedig Miklós Andor meghalt Gombaszögi Frida magyar színésznő vette át az Esti Napló felett az irányítást, majd ugyebár kitört a háború. Gombaszögi Fridától elvette az állam az Est-lapokat, és a nagy múltú Pesti Napló megjelentetését 1939-ben be is szüntették.

Gombaszögi Frida fényképes a Pesti Napló ajándékalbumból


A Pesti Naplót azért jó forgatni napjainkban, mert nagyon jól átjön belőle a részletes képanyag által egy-egy kor szellemisége, lelke, hogy mit akartak megmutatni. Ilyen a divat is. Az alábbi képek, által, amit kigyűjtöttem a Naplóból persze ne gondoljuk, hogy az utcán ilyen öltözékekben közlekedtek a hölgyek. Ezek az ideálok, melyek főleg hazánkban igen távol álltak a valóságtól, tekintve azt, hogy a lakosság nagy része ekkoriban még mindig vidéken élt.
A nagy változást a háborúk hozták meg. Sokszor olvasni, hogy a nők felszabadulása a fűző eldobása és a rövid ruhák divatja, de egyszer láttam egy táblázatot a háború, a recesszió valamint a szoknyahossz összefüggéséről. A háború mindig rövidített a szoknyák hosszán, mivel kellett az anyag kellett a "frontra". Ez vonatkozik a ruhák praktikussá tételére is (tehát nem csak arról volt ilyenkor szó, hogy "de jó a feminizmus erőre kapott és a férfiak kezdték volna egyenlőként kezelni a nőket").
Ami még nagyon izgalmasnak találtam a Pesti Naplós gyűjtésem során azok azok a kifejezések voltak, amelyeket valószínűleg a korabeli köznyelv használt egy-egy ruhadarab megnevezésére, és amelyek 1930 óta teljesen kimentek a "divatból".

Ezek a kifejezések és jelentéseik:

parupli: ernyő
kanászkalap: Magyarországon az 1860-as években elterjedt kalap, kerek, fölhajtott karimával, felfelé szélesedő, csészealakú tetővel.
toque: karimátlan, kis méretű női kalap
rékli: könnyű, bő szabású blúz vagy kabátka régi női viseletben.
seszli: formára szabott derékrész
mántilla: pártaszerű fátyol
chignon konty: balerina konty, tarkókonty, spanyol konty - manapság is igen divatos viselet főleg menyasszonyoknak :)
csalma: patyolatból készült török fejkendő
soppos (frizura): tupírozott magas konty - angolul szerintem ez a tupírozott Gibson Girl hajviselet, de ebben nem vagyok teljesen biztos
rüzsös (nyak): a nyakra simuló magas gallér

ájnzatzos (mell): a mellen lengén előrevetődő, előrebuggyanó blúz
jaklis (alsószoknya): alul a szoknya alá érő fodrokkal varrott alsószoknya
applikációs ruha: az 1910-es és 1920-as években elterjedt egybevarrt ruha, amely lenge csipkebetéteteket tartalmaz
trotőr: praktikus, sportos ruhadarabok gyűjtőneve
tagalkalap: széles karimájú "malomkerék kalaphoz" hasonlító női fejfedő, amelyet az 1910-es években hatalmas strucctoll díszekkel viseltek

Két szó megfejtését nem találtam meg ez a toque (talán francia párta?) és a prolőz, ha kommentben megírjátok, akkor újabb fazonos kifejezésekkel gyarapodik a régieskedő szókincsünk. :)

És most jöjjenek a képek, amelyek arról árulkodnak, hogy az 1930-as években még túlságosan élénken emlékeztek az akkori "régimódira", a háború előtti öltözékekre, így a Pesti Naplóban igen kevés fényképet tettek közzé az akkori koramúlt divatjáról az 1910-es és 1920-as évek öltözékéről. (Analógiának hozhatnám azt, hogy kicsit olyan lehetett visszaemlékezniük, mintha mi most az 1990-es évek divatját idéznénk föl. És milyen érdekes, hogy a visszatérő elemek új elnevezést kapnak pl. amit mi régen "holdjárónak" mondtunk, abból 2010-re elegánsan "platform" lett.)
De hiába a koramúltra emlékezés hiánya mégis igényes képet kapunk arról, hogy hogyan öltözhetett egy magyar úrhölgy, és mint vetette le a "díszmagyaros kérgeket" magáról és vált az Osztrák-Magyar Monarchiában nagyvilági polgárnővé, majd ledobta a fűzőt, rövid ruhákat húzott egyszerűbb anyagokból, és csak sejthette az Adolf Hitler gyerekekkel pózoló napilapfotóiból, hogy mekkora világégés áll a küszöbön.

Először is íme a régi-módi, a honi módi (de nem népi!), az ahogyan az 1860-1870-es évek magyar dámái, gazdagabb hölgyei öltözködtek:

Nagyasszony 1865

Honi módi, régi módi...

szalagos konty, mántilla, krinolinos szoknya 1868

Magyar dísz türnűrös sleppel 1875 körül

Fátylas gyöngyös főkötős nagyasszony 1870

Koszorús konty 1868-ból
(a koszorús konty egyébként 2011-ben, 2012-ben ismét reneszánszát élte)


A divatra ezenkívül francia, német és angol öltözködési szokások gyakoroltak hatást.

Seszlis rékli főkötő helyett francia "toque" a divat már

Angol zeke, magyar nadrág, német kalap

Kanászkalap, kacér kis parupli, darázsderék  az 1860-as évek  végéről

Előkelő franciás ruha 1860-ból

Eugénia "a divatdiktátor" császárnő módjára

Német főkötő 1865-ből

bécsi módi: loknis frizura és darázsderék 1875-ből

Loknis frizura közelebbről -
úgy képzeljük el a frizura elkészítését, hogy a loknikat csavarintó hajsütővasakat még  Bunsen-égőn, azaz nyílt lángon melegítették fel, az így készült frizura elkészítése segítség nélkül igen macerásnak bizonyulhatott tekintve, hogy ha az úrhölgy nem állt a hajsütés tudásának "magasfokán", akár fel is gyújthatta hajkoronáját

És amihez a loknis hajkorona illett: báli ruha 1878-ból

A franciás "chignon konty" már az 1880-as évek divatját vetíti előre,
a ruhán a hímzett "seszli" figyelemreméltó részlet

Az 1880-as évekből már igen összetett képet kapunk. A kép jobb felső sarkában még egy 1860-as évek stílusát idéző felvidéki asszonyság látható, amíg bal felső sarkában már egy sikkes pesti dáma mutogatja a kinyitott napernyőként szolgáló parupliját. Ismét bécsi divat, és a hajviseletben új irányt indít a frou-fou, amely még nagyon nem emlékeztet a mai vegyük előre egy csomót, aztán nyírjuk le egyenesen fazonra, amit ma frufru néven emlegetünk. 1880 frufurja bájos kis babahajnak tűnik a maiakhoz képest. Enyhén fésülték a homlokba. A frufru mellett pedig szerepet kapott a huncutka is, amit a fül mögé fogott hatalmas kontykoronák mellett igyekeztek minél jobban kiemelni, ehhez jó szolgálatot tettek a nagyobb, ékkövekkel vagy gyöngyökkel díszített fülbevalók.





A századforduló markáns megújulást és egyszerűsödést hoz. Eltűnő krinolin, sportladyk, hatalmas ahogy a korban nevezik "malomkerék kalapok", strucctollakkal. A Belle Époquera az 1930-as évek még nem szívesen emlékszik vissza. Míg az előző három évtizednek az ajándékalbum kilenc oldalt szentel, a századfordulónak és az 1910-es éveknek egybeszámítva csak kettőt.

Sportlady a századfordulóról

Angol ingblúz, kemény gallér, angol rövid szoknya

Bokáig fehér "melankóliában" 1900-ból: "rüzsös" nyak, "ájnzatzos" mell, "jaklis" alsószoknya, gombos, nehéz cipő

A női vonalak szabad kiemelése
1910-ből tüllös, csipkés applikációs ruhán;
"soppos" frizurával és strucctollas "tagal" kalappal

A minden körülmények között elegáns női "trotőrkosztüm"

Az ajándékalbum a háború utáni időszakot a női öltözködés szabad korszakaként ünnepli: (a felső sorban középen látható szerelés szinte már kortalan, akár egy mai retrós divatoló is járhatna így az utcán)



Képes ajánló az 1920-as évek divatjához:

Érdekes belegondolni, hogy szinte ma is ugyanolyan csizmákat hordunk, mint közel száz éve hordtak a nők...

És végezetül, de nem utolsósorban álljon itt a rövid békekorszak végéhez közeledő női divat, amikor a keményebb anyagokat hordják hétköznap, míg a könnyű lágy esésű selymes testre simuló földig érő ruhák, sokszor a köntösök és kombinék vonalát idézve, a vonalszemöldök és az elegáns rövid hullámos haj testesítik meg az eleganciát:





Sajnos úgy kell zárnom a Pesti Napló divattörténelmét, hogy bárcsak megjelenhetett volna ez a lap a II. világháború után is, és bárcsak odaírhatnám e blogbejegyzés végére, hogy folytatás következik a következő hetven év divatjával, az 1940-es évektől 2010-ig. De sajnos nincs így. Muszáj azt is kiemelnem, hogy az itt látható képek az 1930-as Horthy-korszakos, art deco-s nézőpontot tükrözik vissza. Tehát a válogatás ebben a szellemben készült. Az album további érdekessége, hogy a vidéki öltözékeknek külön rovatot alkotott, amelyben bizony azzal szembesülünk, hogy hiába uralkodott a képes újságok lapjain, a módiság, Pesten pedig az egyszerűbb "street fashion", vidéken egészen más volt a helyzet. Hiába bújt Jászai Mari a Pesti színpadon talpig szecesszióba vagy illegette magát bubis frizurában magát a pesti dáma, ha a vidék addig élte a maga "divatját".





Ha kedvet kaptatok a Pesti Naplók lapozgatásához a könyvtárakban olvashatjátok a legegyszerűbben. Megvásárolni már nehezebb, mert a régiségvásárokon, régiségboltokban csak most ismerik fel igazán a jelentőségét. Ha mégis valaki nem szívesen jár könyvtárba, akkor ajánlott az interneten kutakodni a Pesti Naplós képek után. Az albumból néhány száz kép már online is nézegethető:
A Nyolcvan Éves Pesti Napló Ajándék-Albuma

------
A képek forrása:
Egy saját Nyolcvan Éves Pesti Napló Ajándék-Albuma példány és Vilmos online galériája

Megjegyzések

  1. Toque- karimátlan, női kalap (kis méretű)
    A prolőz, hát semmi nincs róla.

    VálaszTörlés
  2. Mesi, ez egy fantasztikus cikk, jó egy korabeli visszatekintés, amolyan álom az álomban, köszönöm, hogy megírtad:)

    VálaszTörlés
  3. Szívesen, és köszönöm a Toque-ról az információkat. :)

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok! Sikerült egy kis gyűjtőmunkával és elszántsággal elég vaskos fényképgyűjteményt összeállítanom az 1860-as évektől az 1. vh kitöréséig divatosan öltözött hölgyeményekről. A városi dámák elég nagy pontossággal és a legújabb francia divatot követve öltözködtek már akkor is, tekintettel arra, hogy a korabeli 2 legnagyobb magyar divatújság (A Magyar Bazár és a Budapesti Bazár) csupán 2 hét eltolódással közölte a francia divatlapok legújabb kreációit és színes divatképeit! A vidék pedig azért nem tudott felzárkózni a divathoz, mivel ott igencsak megszólták az ember lányát ha akár egy divatosan hátrafésült konttyal, vagy frou-fouval jelent meg a hagyományos fonatok helyett! Másrészt a nőknek vidéken igencsak ki kellett venniük a részüket a ház körüli teendőkből is, nyilván célszerűbb és praktikusabb viselet volt a "rövid" bő szoknya, és a bő szabású felsőruhák a fűző és szorosan testhez álló divatos viseletek helyett.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése