Táska gondok

Miután a napernyőnket elsüllyesztettük, felmerült egy újabb probléma, milyen táskát hordtak régen?

Bár, a mai nőként szinte hihetetlen elhinni, de régen nem volt túl nagy szükségük táskára, legalábbis egy igen előkelő hölgy számára majdhogynem felesleges volt.
Aki megtehette, a társalkodónőjét használta fegyverhordozónak, illetve, logikusan végiggondolva, mit kellett volna táskába rejteni?
Sminket akkoriban nem használtak, nem számított elegáns dolognak, csak az utcalányok festették magukat.
Lakáskulcsot nem kellett cipelni, hiszen mindig volt otthon személyzet, aki fogadta a tulajdonost.
Mobiltelefon nem volt, ahogyan bérlet sem kellett, hiszen a lovaskocsi volt hivatott a közlekedésre.
Pénz pedig mindig a kísérőnél volt, ő rendezte a jóasszony számlát, a kisasszonyos sokszor nem is voltak tisztában az árakkal.

Ha mégis szükségük volt táskára, az mindig tökéletesen illett a ruha színéhez és az alkalomhoz, legtöbbször ugyanazon anyagból készült kicsi kézi táska volt.

Utazáskor egy övre csatolt bugyrot vittek magukkal, volt ennek biztonsági verziója is:)

Gondban lévő múltidéző hölgyeknek azt tudom tanácsolni, hogy készítsenek a ruha anyagából egy kistáskát, ami egy hosszú fülön lóg, majd csatolják derékra, mint az utazós verziót. Így szabad lehet mindkét kezünk. Kreatívabbak komponáljanak a ruhájukba még egy zsebecskét:))

Érdekesség:
Válltáskát Chanel találta ki, mert elege lett abból, hogy csak az egyik keze szabad.

Megjegyzések

  1. Köszönjük ezt a bejegyzést! :D Igazán izgalmas volt, mint ahogy a napernyős is. :)

    Mara

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése