Lakberendezés a Horthy-korszakban

Külföldön az Art déco egyet jelentett azzal a korszakkal, amikor swinget jártak az emberek, bíztak, hogy a zeppelinek meghódítják az eget, megépítették az USA első nagy felhőkarcolóit, mosolyogtak az avantgárd korszak leleményein, újra felfedezték a geometriát stb. Átlagosan elég jól megfogható ez a stíluskorszak, de ha Magyarországra gondolunk, a Horthy-korszakra nem teljesen jellemző a két világháború közötti időszakban, majd nagy pesszimizmus idején, hogy nálunk ugyanaz a sikk lett volna érvényben, mint a nagyvilágban. Igaz az, hogy a magazinok által a magyarok is egyre jobban megismerték a külföldi sztárokat, a külföldi "stílt". Nem egy Magyarországra is ellátogatott, úgy ahogy olyan hírességek is, mint pl. a találmányairól ismert Edison.

Az emberek ekkor még nem nagyon látták azt, hogy a fasizmus valami rossz lesz, s hazánkban is a szokásosnál nacionalistábbak voltak, ami a bútorkatalógusokon is látszik.

A mai Julia, Florence s egyéb fantázianevek helyett akkoriban a bútorkollekciókat Torda, Bártfa, Kolozsvár, Tátra, Világos, Temesvár és egyéb az egykori Magyarországra utaló elnevezésekkel látták el.

Az I. világháború utáni időszakban megszűnt az az egységesebb Európa, vagy mondhatni Monarchia-szemlélet, ami egy egyfajta multikulturalizmust adott volna az iparosok kezébe. Így járt a bútoripar is, amelyben fellelhetőek a nemzetközi Art Déco nyomai, de ugyanakkor mélyen a Horthy-korszak szellemiségét testesítik meg.

Példa erre a következő szobakollekció, amin jól kivehető, mennyire lényeges volt a korban kiemelni az egyházi gondolkodás fontosságát:

A Velence kollekcióhoz hasonló az Art Déco geometrikus világnézetétől eltérő bútorzatok szintén divatban voltak, mivel akkoriban a magyar nemesség, vagy új nemesség igyekezett a lakberendezésben is kifejezni státuszát. Az úri körökben népszerű a korábbi korszakok, főleg a biedermeier inspirációjának hatására készült eklektikus giccs:

A Pompéji szót ezúttal inkább érthetjük a "pompa" szó torzításaként, semmint a valódi Pompeji romjaira vagy az ókori római stílusra való utalásként.

Azért, hogy megmutassam lehetett venni kb. 1500 pengőért valódi Art Décot is, íme a Késmárk és a Kolozsvár kollekció. A képen rendkívül masszív bútoroknak tűnnek, amelyeken nem igazán fog az idő.

Egy ízlésesen berendezett garnitúra, tetszetős lámpamegoldással:

És a végére hagyom azt, ami mosolyra fakaszthat bennünket. Ugyanis a korabeli magyar bútorkészítők természetesen háziasszonyokra is gondoltak, így derült szívvel gyártották a dédnagyik kedvenc kredenceit.

Izgalmas nézni itt is az elnevezéseket, magyar női nevek becézett alakjaival találkozunk, mely napjainkban már aranyosnak és mókásnak hatnak:

(Forrás: nagyapám egyik régi bútorkatalógusa, mi az az art déco?)