Viktoriánus gyászolás állomásai, öltözékei

A Teljes gyász

A teljes gyász időtartama függött attól, hogy ki halt meg. Az özvegyeknek volt a legszigorúbban megszabva miként is öltözködhettek, viselkedhettek ez idő alatt, amely akár 2 évig is eltarthatott.

Az első hónapban tiltott volt mindenféle társasági esemény (bálok, teapartik) , egyedül csak a templomba mehetett el imádkozni.

A második hónapban már fogadhatott látogatókat, viszont kimenni csak akkor mehetett ki a házból, ha az szükséges volt.

A harmadik hónapban már elfogadhatta a meghívásokat, de még mindig viselnie kellett a gyászruhát.

Ebben az időszakban a teljesen fekete, egyszerű szabású, minimálisan díszített ruha volt csak megengedett. Valódi (színes) ékszert nem viselhetett az özvegy, csak feketét, lehetőleg üvegből, ónixból, de kedvelt anyag volt még a jet is.
Nőknek kötelező volt a fátyol viselete és minden kiegészítőnek, még az alsóneműnek is feketének kellett lennie.

A férfi özvegyre ugyanezek az előírások voltak kötelezőek, csak nekik még egy fekete karszalagot is kellett viselni.
Ha voltak gyermekeik, akkor a férjnek minél hamarabb keresni kellett nevelőnőt, vagy új édesanyát aki gondoskodott róluk.
A gyerekeknek nem kellett teljesen feketébe öltözni, nekik csak a ruhájukon jelezték fekete szalagokkal, hogy elhunyt valaki a családban.

Félgyász

Az özvegyek csak fokozatosan hagyhatták el a gyászt, ők 2 év után válthattak át a félgyászoló ruhákra. Ami általában lila a kék vagy sötétbordó és a fekete keveréke volt...

Ha a szülők hunytak el, a gyerekek 9 hónapig teljes gyászi viselet után léptek ebbe az állomásba. Gyermek elhalálozása esetén a szülőknek ugyanennyi ideig kellett várniuk a félgyászolás időszakáig, ami 3 hónapig tartott.

Távolabbi rokonok esetén 6 hétig tartott a teljes gyász, és szintén csak a harmadik hónap után tehették el végleg a gyászt idéző ruhákat.

Ebben az időszakban lazult a viselet, lehetett lilát hordani, de csak fekete díszítéssel. Minél kevesebb fekete volt a ruhán, annál régebben történt a haláleset.

Korabeli szokások

A házban minden függönyt elhúztak és az órákat megállították abban a pillanatban amikor az illető elhunyt. A tükröket letakarták, hogy a halott lelke ne essen csapdába itt a földön. (Úgy hitték, ha a szellem beletekint egy tükörbe itt ragad a földi létben)
A temetésig mindig valaki virrasztott az elhunyt mellett, nehogy véletlenül élve temessék el.

Vitatható, hogy ezek az előírások mennyire nehezítették meg a gyászoló életét, de talán pont az előírásokra való odafigyelés elterelte a figyelmet a fájdalomról, ami ilyenkor az ember szívébe költözik.