Party? Akkor szendvics!

Szivárványos színskála

 És most kedves blog olvasó jöjjön az a retro ételkóstoló, amit senki se kért, éppen ezért megcsináltuk!

 Ámerikába disszidált Mici néni miután egy életre elriasztotta a háza tájáról is a vendégeket krémes dinnyesalátával és fagyis üdítővel, ilyen szemgyönyörködtető szivárvány színskálájú szendvicsekkel próbálta meg visszacsábítani őket. A hatalmas mennyiségű választékból négyet próbáltunk ki, mert mindig van egy újabb foka az önutálattal vegyes mazochizmusnak, amit csak a Ti kedvetekért átlépünk!

 Ezeket a csodálatos szendvicseket fogyasztották különféle társas összejöveteleken, partykon, és amikor a nők leültek egy jót kártyázni és csevegni. Az ötlet kiváló volt, hisz nem egyesével kellett kis szendvicseket legyártani, hanem nagyban összerakni és szeletelni, mint a tortát. A munka így sokkal gyorsabb volt vele.A sokféle töltelék pedig érdekes kombinációkat tett lehetővé, ami nagyon fontos, hogy a színskála nyálcsorgató legyen! Sárga, piros, zöld és halványabb színű töltelékek varázsolták el a vendégeket, amikor a háziasszony beleszelt a felcicomázott party szendvicsbe. Úgyhogy késeket-villákat elő, mi is belekóstolunk!

Torta formájú party szendvics (1958)

A töltelékek leírás szerint elkészítve, és a tortácska feldíszítve kép szerint:

Kóstolás és vélemény:

 Elsőre (meg kell hogy valljam) kellemes csalódás volt, valamiféle ehetetlen krémes szörnyszülöttre számítottam. Az avokádó krém viszonylag semleges ízű, nem sokat zavar. A csilis tojáskrém pikáns, kell is, mert a sonkás krém se tesz hozzá érdemben ízvarázst. Az olajbogyó és petrezselyem dísz sós-fűszeres utóízt hagy, ami szintén kell.

  Ami visszatetsző, mai ízlésvilágunknak, az a túlzásba vitt krémsajt, majonéz és vaj használata (minden szeletet meg kell vékonyan vajazni még grátiszban... no comment). Gyorsan eltelít az ilyen szendvics. 

Rétegelt szendvics (1965)

 Saját verzióban tálalva, sajnos a rétegek szétestek, mert nem hűtöttem összeállítás után egy estét, csak pár órát (ezt a hibát nézzétek el a továbbiakban is):

Kóstolás és vélemény:

 Az előzőnél markánsabb ízvilágú, a sonkapástétom az ízlésemnek kissé sós és féltem a kovászos uborkától is, de végül is alig érezhető szereplő volt a műben. A friss paradicsom kellemes friss "csalódás" az iszonyatos mennyiségű krémsajt és majonéz közepette!

 Ennek is hibája, hogy túl krémes, bármennyire is ehető ízűek a töltelékek.

Petrezselymes szendvics (valahonnan a '60-as évekből)

Petrezselymes cunami a tányéron, hmmmmm de guszta:

Kóstolás és vélemény:

 Ettől tartottam kicsit, mert olvastam már róla külföldi blogon, ahol is a földbe döngölték, hogy mennyire minősíthetetlenül ehetetlen! Ehhez képest, ha nem is ehetetlen, de karakteres ízű szendvics. Elsőkén a sós íz dominál, azután a krémsajtos petrezselyem. Önmagában nincs nagy gond vele, mivel itt csak 2 különböző krémet kell valahogy összeegyeztetni. A petrezselyem mennyiséget pedig könnyen meg lehet oldani úgy, hogy kevesebbet hintünk rá.

Zöld szendvics (1965)

 Igen, zöldre festettem a krémsajtot, ha az eddigiektől nem rándult össze a gyomrotok, akkor majd most fog:

Kóstolás és vélemény:

 Ha ránézésre azt gondoljátok, hogy ez biztos ehetetlen, akkor nincs igazatok. Undorítóan gusztustalan! A garnélás krém halas íze, a pekándió-ananászos krém édessége és a sós-baconös töltelék együtt valami eszméletlenül okádék! Külön-külön szódával még elmennek, de együtt! És erre jön a zöld színű krémsajt még pluszba, mint látványosság. Az összes szendvics közül ez volt a legförtelmesebb és már csak az emlékétől is gombóc lesz a torkomban. Tényleg elképzelhetetlenül iszonyatos!

 Ezen a recepten annyit változtattam, hogy a csirkés-baconös töltelékhez csípős cseresznyepaprika helyett édes kaliforniai paprikát kevertem, mert nem vagyok a csípős ízek nagy kedvelője és nem akartam tovább fokozni az egyébként is teljesen ellentétes ízű töltelékeket - el se merem képzelni, hogy az édes, a sós és a csípős milyen kombinációval éghetett volna a nyelvembe! Brrrrr.....

 Zárszónak csak annyit fűznék még hozzá, hogy a négy szendvicsből 3 fogyasztható állagú és ízű, a krémek önmagukban is jó szendvics alapok, nem kell kevernie annak, aki esetleg egyiket másikat kipróbálná 21. századi tálalással és díszítéssel. Egyedül a zöld szmötyit ne ajánlom, semmilyen körülmények között sem (még a krémeket egyesével se, annyira sokkoló élmény volt), ezzel vallatni lehetne; de még a legrosszabb ellenségeteknek se készítsétek el, mert simán feljelenthet gyilkossági kísérlet vádjával!

 Jó ízélmények ide-rossz ízvilágok oda a múlt még így is tartogat kipróbálandó ételremekeket számunkra, persze nem fogunk gasztro bloggá átalakulni; lesznek más témájú bejegyzések is a jövőben, de a múlt "kipróbálása" nem csak a korhűen elkészített ruhákra és kutatómunkákra szorítkozik, hanem konkrétan az elfogyasztására is! Úgyhogy egyetek egy fincsi szendvicset Ti is, vagy bármit abból amit már eddig megkóstoltunk és leteszteltünk. Jó étvágyat kívánunk!