Korabeli ruhák elrendezése: 1865 körüli társasági öltözék

 Egy kis korszak elemzés: az 1860-as évek elején elkezdett változni a stílus és a szabás is. A ruha ujjak szűkebbek lettek, a szoknyák egy egész hossz kiszabása helyett, ún. asalyokból állt, ami több háromszög alakú rész összeillesztését jelenti. 

 Ezek jól illettek az elliptikus alakú krinolinok alá, amik a harang alakút váltották fel. Emellett az elegánsabb ruhák szoknyáját rövid uszállyal szabták nappali viseletre. Az aljon jól látszik, hogy elől és oldalt ráncok nélkül, simán esik a derékhoz, ami már a következő évtizedek karcsúság divatjának az elő-hulláma. 

 Ez az öltözék egy elegáns séta vagy otthoni ruha volt, heliotrop (levendula) színű selyemből és szép, krémszínű paszomány gombokkal. A heliotrop szín az évszázadok során, sajnos, ilyen drappra fakult ki.

A teljes ruha

 Az oldal képen jól látszik, hogy hátul a szoknya szépen drapírozva van, míg elől egészen sima. Emellett a szoknya részek varrat vonalai is jól kivehetőek. A szoknya előközépen 112 cm, hátsó középen 147 cm hosszú. A ruha eredeti színéből csak nyomokban őrzött meg, ami legjobban a hónalj alatti részen látszik. Az alj hátsó része szép nagy redőkbe van szedve, a kis uszály szépen megterül körülötte a földön. A próbababa hibája, hogy a derék egészen magasan van a szoknyától, de így legalább látszik a szoknya bonc is, amibe foglalták az aljat. Az alj alap bősége 4, 95 méter! 

 A derékon a gomblyukak varrata is a ruha színével egyezik, ha megpróbáljuk elképzelni az egészet ebben az élénk levendula árnyalatban, a krémszín gombok egészen kitűnhettek rajta, csodaszép látványt nyújtva. A derék körmérete egyébként 53 cm! 

Közeli a derék előrészéről

  A derék belső elrendezése, elölről: a nyakkivágás simán vissza van hajtva egy szalaggal letűzdelve.  A gomblyukaknak és gombok alá egész szélesen van visszahajtva a selyem, míg alul kb. 2 cm szélesen. Ezeknek a szegélyei finom kis kézi öltésekkel vannak a béléshez fércelve. Mell résznél a kerekded idomokról a párnácskák gondoskodnak, ez igen gyakori "mell implantátum" volt akkoriban, amit a dúsabb keblekért férceltek a ruha béléséhez. Mell alatt két bevéttel van a derék az alakhoz igazítva, mind a négy bevétnél a visszahajtott szegélyek közé merevítő szálak vannak bevarrva. A ruha derekánál szélesebb szalag van párizsi kapcsokkal, ez segít a derekat stabilan tartani, emellett az alsó gombok közé is ilyen kapcsok vannak felvarrva, ezek segítenek a derék részen a nyomást átvenni a gombokról, így azok nem húzódnak szét. Mindezek is levendula szín cérnával vannak felvarrva.

A ruha dereka hátulról

 Itt látszik igazán az eredeti szín! Ha ráközelítünk a fotóra, jól látszik, hogy a hátrész és az oldalrészek összekötő varratát még egy sor aprólékos kis varratvonal duplázza, ez erősíti a varratot.  

 Az ujja paszpóllal van bevarrva a derék ujjkivágásához. A hátsó középen a finom selymen már átüt a kis merevítő szál is.

A derék hátuljának a belső elrendezése

 Az oldal részek varratához és a hátsó középhez rövidebb merevítő szálak vannak bevarrva, míg a hátrész varratai simák. A ráhagyások szélei aprócska kézi öltésekkel vannak beszegve. A ruha ujj ráhagyása azonban már hanyagabbul, hiányosan van beszegve. A ruha ujj bélése másmilyen szövetből van, mint a deréké, valószínűleg ez valamilyen könnyebb shirtingből készült, míg a deréké kartonból.

A szoknya belső elrendezése

 Az egész alj bélelve van valamilyen könnyebb szövettel, valószínűleg organtinal, ezt a molyok már lyukasra rágták. Érdekes, hogy a szoknya részek összeillesztése mentén, a ráhagyások teljesen beszegetlenek. A szoknya alja kb. 20 cm szélesen fehér csiszolt vászonnal van megborítva, az uszály résznél a kanyarodáshoz behajtva. A szegély heliotrop színű koptatóval van befejezve. A szoknya boncba a hátsó szoknya rész hosszú felső széle az ún. cartridge pleats módszerrel van testhez állítva. 
Erre rengeteg útmutató található online, és az 1860-as évek előtt, az oldalt és elől is bőven elálló harang idomú szoknyákat körös-körül ezzel ráncolták be, a további időszakban már csak a hátsó bőséget rendezték ezzel a technikával.

Egy kis segítség korabeli ruha szabásmintájával

 Egy 1866-os ruha derék szabásmintája, centiméterrel jelölve a méretvételi pontoknál, a különböző vastagságú vonalak 3 különböző méretezést tesznek lehetővé (vastag fekete vonal a közép termet, vékony vonal a teltebb termet, míg a tördelt vonal a karcsú termethez van igazítva), a derék hátsó része a szaggatott vonal mentén fele méretben van, így a derék összesen 5 részből áll. 

 A következő kép egy 1869-es ruha derék belső elrendezését mutatja, ami pontosan megegyezik a fennmaradt ruha belső elrendezésével és az előző szabásmintával is (a derék szabászat és elrendezés nem sokat változott ez idő alatt):

 A következő pedig egy 1867-es szoknya szabásmintája és összeillesztési útmutatója, centiméterben jelölve, az első előrészt a szaggatott vonal mentén fele méretben kell venni, míg a többit egészben adja a minta, így a szoknya összesen 7 részből áll:

 Remélem ezzel a bejegyzéssel sikerült kedvet csinálnom egy ízléses de egyszerű nappali öltözék elkészítéséhez. Mindenkinek sikeres szabás-varrást kívánok!