Korabeli ruhák elrendezése: 1855 körüli gyászruha
Ebay-en volt fenn ez a ruha, már lejárt aukció. Az eladó szerint gyászhoz használt öltözék volt, ha igen, akkor is a félgyász időszakához viselhette az illető hölgy. Teljes gyászhoz az ilyen fényes selymet és a paszomány díszt is kizárta az illem és a gyászhoz kapcsolódó íratlan törvény. A színe mára megfakult, inkább éjfél kéknek látszik mint feketének, főleg, ha a fekete színt megőrző paszomány mellett nézzük a szövetet.
Az 1850-es évekre jellemző divatról annyit érdemes tudni, hogy a szoknyák egyre terebélyesebbek lettek, bár a valódi abroncsos krinolinok csak 1856-ban jelentek meg, ezért az az előtti aljakat keményített, zsinórral bevarrt alsószoknyával, vagy lószőrből készült aljjal támogatták, erre aztán jó pár fodros, könnyebb szövetből vett alsószoknyát vettek fel. Ezek csalókán a korabeli divatképektől, csupán egy mérsékelt harang alakot kölcsönöztek a szoknyának. Ezek az aljak teljesen kerekek voltak, uszály nélkül ültek meg a földön.
A ruhák dereka feszesen idomult a törzshöz, míg az ujjak 1850-től kezdve az évtized végéig a fokozatos bővülés stádiumain mentek át.
A feszes ujj is divatos volt, de azt csak a legegyszerűbb házi vagy sétaruhákhoz viselték. A bő ujjakat pagoda ujjaknak hívták és általában egy fehér, buggyos alsóujj támogatta azt is a szép állásért. Ez az extrém divat 1860-ra érte el a tetőfokát a viselhetetlenül bő, fodros és egyéb díszes ujjakkal. Az itt bemutatott öltözék azonban egy eszményien egyszerű darab, mérsékelten bő szoknyával és ujjakkal.
A ruhák dereka feszesen idomult a törzshöz, míg az ujjak 1850-től kezdve az évtized végéig a fokozatos bővülés stádiumain mentek át.
A feszes ujj is divatos volt, de azt csak a legegyszerűbb házi vagy sétaruhákhoz viselték. A bő ujjakat pagoda ujjaknak hívták és általában egy fehér, buggyos alsóujj támogatta azt is a szép állásért. Ez az extrém divat 1860-ra érte el a tetőfokát a viselhetetlenül bő, fodros és egyéb díszes ujjakkal. Az itt bemutatott öltözék azonban egy eszményien egyszerű darab, mérsékelten bő szoknyával és ujjakkal.
A teljes öltözék szemből
A ruha karakteres vonásai, hogy a nyakkivágás egész magasan zárt, kerek alakú, gallér nélkül (habár egy sima lehajló fehér csipkés vagy hímzett gallér brossal vagy szalaggal díszítve dukál hozzá), a vállvonal mélyen ejtett a felkaron, az ujjak innen kezdve felül szűkek, alul bőek, a buggyos alsóujj ezekhez is viselendő volt. A derék elől össze van varrva, hátul záródik, teljesen dísztelen. A derékhoz hozzá van varrva a szoknya, ami szintén teljesen díszítetlen, földig ér uszály nélkül.
Részlet a derékról
A derék előközépen egybe van szabva, mell részeknél 3-3 bevéttel van a testhez igazítva. A szoknya paszpóllal van hozzá varrva. A szoknya felül körös-körül az ún cartridge plissékkel van a derék körméretéhez ráncokba húzva. Ez közkedvelt módszer volt a korai-Viktoriánus időszakban.
Részletek az ujjról
Az ujjakon van a teljes öltözék egyetlen dísze: kis fekete paszomány csíkok. Felül sorráncokkal van a felkarhoz igazítva és paszpóllal befoglalva a váll varratba.
Az öltözék kiterítve, hátulról
A szoknya egy hosszú szövetrészből van kiszabva, hátsó középen van az oldal széleket összezáró egyetlen varrat és ezzel összefüggésben a nyílás is kialakítva. Az alj alap bősége kb. 3,5 méter lehet, az egész bélelve van szürke csiszolt vászonnal, erre a divatszövet keskenyen van felhajtva és hozzá fércelve. A derék ekrü csiszolt vászonnal van bélelve, hátul egy széles aláboruló rész felett párizsi kapcsokkal záródik. Elöl a nyakkivágásnál egy fehér szövetrész van még hozzá fércelve, ez valószínűleg a nyak körül keletkező izzadtságtól védte a ruhát.
Részletek a derék belső elrendezéséről
A ruha derekán előközépen simán vissza van hajtva a szövet, emellett a mell alatti bevétek is be vannak hajtogatva, kivágás nélkül. Ezekbe a hajtásokba halhéj (bálna szila) van bevarrva, ami a derék tartását biztosítja. Az oldal varrat teljesen sima, még a szegély sincs beszegve, a szálak ezért ki is feslettek. Elöl a derék ráhagyása és a paszpól szegélye hanyagul fel van csapva, ezeknek a szegélye sincs bevarrva. Hátul a szélesen megboruló részen két sor kapocs zárja a derekat, tipikus két emberes munka ennek a ruhának a felvétele, esélytelen, hogy a viselője egyedül képes legyen összefogni. Ez az aláboruló részecske a fehér csíkos szövet szegély mentén lett kiszabva, így spórolva egy munkafázist ennek a szélnek a beszegésével is. Ez nincs is bélelve, csupán szélesebben alul-felül visszahajtva. Érdekesség még, hogy a derék hátsó részein egy-egy öltés sor van, amivel egy hozzá szabott oldalrészt imitált a készítő.
Szabásminta tippek
Ez az 1856-os egyszerű derék szabásmintája jó kezdő pont lehet egy ilyen stílusú ruha elkészítéséhez, a méretek hüvelykben vannak megadva:
Remélem ezzel a bejegyzéssel sikerült kedvet csinálnom egy egyszerű korhű öltözék elkészítéséhez. Sikeres szabás-varrást kívánok mindenkinek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése