Korabeli ruhák elrendezése: 1840 körüli nyári felsőruha

A mostani ruha finom pamut muszlinból vagy gézből készült nyári felsőruha, ezeket általában vagy egy egyszerű fehér, vagy színes selyem ruha felett viselték. A selyem persze könnyű volt, úgy mint szatén, surah vagy fulard, hogy megfeleljen a nyári igényeknek. Aztán egy ilyen áttetsző szövetű felsőruhával "megdobták" az összeállítást, ami a selyem ragyogó fényét opálosan megtörte: ez egy olyan hatás volt, amit végig a viktoriánus korban kedveltek és a nappali ruháktól kezdve, egészen a báli ruhákon át a menyasszonyiig alkalmazták.

Ezen az 1841-es divatképen hasonló elrendezésű ruha látható a jobb oldali alakon. A karcsú derék színes övszalaggal van hangsúlyozva.

A teljes ruha:

 A ruha bő szoknyával készült, ami teljesen béleletlen, viszont a kellő tartásról 6 szélesebb behajtás gondoskodik. A derék össze van fércelve a szoknyával, egyedül a derék bélelt, az ujjak is simák. A derékon a divatszövet ráncokba van szedve, ami ügyesen a karcsú derékra tereli a figyelmet. A dekoltázs kivágása fél-mély, csipkével dúsan környékezve. A ruha ujjak szerény mértékben buggyosak, megfelelően rövidek és csipkével befejezettek.

Részletek a derékról:

A derék hátul záródik párizsi kapcsokkal.

A ruha szegélyek madeira csipkével és valenciennes csipkével vannak díszítve.

A madeira csipke az ujj kerülőn is ismétlődik.

A derékhoz csupán néhány hanyag öltéssel van hozzá fércelve a szoknya, ez lehet egy későbbi megoldás volt azért, hogy a derék és a szoknya egy gyűjteményben megmaradjon. A derékon a ráncozás széle, és a szoknyán a felső szél is lehetetlenül apró ráncokba van húzva.

Részletek a ruha elrendezéséről:

 A szoknya hátsó középen nyílással van készítve és úgy sima vászon boncba foglalva.

Hátsó középen a divatszövet nincs hozzá varrva a béléshez, felül két kapoccsal lehet ezt külön összezárni. A bélés szegélyét egy extra réteg vékony madeira csipke csík díszíti.

A derék bélése finomabb vászonból készült, a szabás igen egyszerű. Az előrész egy egészből van, előközépen és mellek alatt 2-2 bevéttel testhez idomítva. Ezekben a bevétekben halhéj is van. Arról, hogy a szoknya külön darab volt, az önálló szoknya bonc árulkodik, mivel ha eredetileg is a derékhoz varrták volna, akkor ez itt hiányozna. A szoknya felső, visszahajtott szegélyei teljesen beszegetlenek, emiatt a könnyedén szőtt szövet már fel is feslett.

Részlet a szoknyáról:

 A szoknya több részből van össze szabva, a ráhagyások fehér vonala jól kivehető. Valószínűleg 4 egyenlő méretű téglalapból illesztették össze, amit aztán felül dús ráncokba szedtek, alul pedig behajtogatták. A szegések fehér vonala jól kivehető itt is a bal sarokban.

A ruha elkészítéséhez jó kiindulás lehet ez a szabásminta 1843-ból:

Ezen a 7-es és 8-as ábrák a bélés elő- és hátrészeit mutatják, magas és kivágott megoldással, majd a 9-es a divatszövetből az erre redőzendő előrészt, a 10-es pedig a hátrészt mutatják. 11. és 12. ábrák rövid és sima hosszú ujjak mintái.