Segítség és tippek 1876-os turnűr készítéséhez

  Hát eljött ez az idő is: varrós segítség és tippek egy komplett turnűr elkészítéséhez, fotókkal és pontos leírással, változatok bemutatásával, hogy mindenki a neki tetszőt el tudja készíteni!

  És miért pont 1876-os? Nos, mert éppen olyat csinálok és gondoltam másnak is jól jöhet még egy kis segítség a jövőben; nem mellesleg a turnűr készítési menete bármilyen más alakú turnűr szerkesztéséhez is jól jöhet, tehát csak a szövet szabása, az abroncsok hossza határozza meg, hogy mennyire lesz "faros" a végtermék.

  De miért fontos így korban elhatárolni, hogy 1876-os? Egyszerűen azért, mert akkor volt az átmenet az 1870-es évek elején feltámadó hatalmas turnűrök és ugyan ennek az évtizednek a végén divatozó roppant szűk szoknyák között. Az átmenet pedig azt jelenti ebben az időszakban, hogy a szoknyák felső far része elkezdett lelapulni, míg a hatalmas elterülő uszályt továbbra is támogatni kellett. Ez az idom tulajdonképen már 1874-ben jelentkezett az apadó dúzokkal és 1877-re fejeződött be a tökéletesen szűk szoknyákkal.

1874-1875-1876

A kis felvezető után "vágjunk" is bele!

Amikre szükség lesz

-Bármilyen szövet, tényleg minden jó egy turnűr alapjához! Maradék anyagok, sima lepedővászon, karton, farmer, sávolyszövet (munkásruha anyag), nagymamától a karácsonyra kapott Hello Kittys karton, stb... Én fehér pamut puplint használtam fel hozzá, mert az volt itthon. A szövet szélességétől és a felhasználni kívánt fodroktól függ, hogy mennyi kell, pl. a rövidhez minden dísz nélkül már 1 m×140 cm-es is jó, de a csupa fodros változathoz elöl záródó résszel már bő 4 méter fog kelleni!

-A díszítéshez madéra vagy egyéb hímzett fodor, csipke, színes szegő, stb. ízlés szerint; a dísz el is hagyható.

-Köper szalag vagy danubia, elasztikus szalag és ferdepánt. Nekem köperből majdnem 10 méter, ferdepántból 4 m kellett.

-Laposacél abroncs, vagy műanyag krinolin abroncs. Az 5 mm-es abroncsból 5 métert, a 11 mm-esből 6 métert használtam fel.

5-11-12 mm-es abroncshoz való laposacélok (a 12 mm-esből van egy kevés maradékom, azt is megpróbálom elhasználni) illetve a lemezvágó olló

-Fogazott csat, gombok.

Csatból többféle is található, nekem a felső két fogú a kedvencem, mert szálszakítás nélkül át lehet bökni a szalagon és jó stabilan tart; az alsó fogazatos csúszkás és a szorítása tartja a szöveten

-Foszlásgátló folyadék, teflon szalag (vízvezetékszerelő szalagnak is hívják) vagy fém végek az abroncsok lezárásához, acélvágó olló, sima olló és egyéb varrós kellékek.

Foszlásgátló, teflon szalag és fém végek az abroncshoz

 És hol szerezzük be ezeket? Nagyobb méter- és rövidáru boltokban kapható szövet, szalagok, pántok, csatok és gombok, csipkék és díszek, foszlásgátló folyadék, általában műanyag krinolin abroncs is, és természetesen minden eszköz a szabászathoz. 7 mm-es laposacél abroncsot idehaza a Taylor kellékes boltban lehet venni, személyesen vagy online rendeléssel is, de megfelelő szélességűeket lehet rendelni a Sew Curvytől vagy a Nehelenia Patternstől. Teflon szalagot és acél lemezvágó ollót barkács üzletekben keressetek.

A szabásminta levétele és a fazonírozása

Turnűr sétaruhákhoz és uszályos öltözékekhez finom shirtingből (ingvászon), perkálból vagy lószőrből

Szabásminta az uszályos turnűrhöz, kis átalakítással az utcaihoz is alkalmazva; nevezetesen csak az oldal- és hátrészt használjuk fel hozzá, és az oldalszéleket 90 cm-re csökkentjük, hátsó középen is 95 cm hosszan így tartva a rövidségét

 Mivel nem volt minden szélnek a hossza jelölve, ezért a jelölteket vettem alapul és azokhoz igazítva kalkuláltam ki a hiányzó hosszokat: 

23. előrész felső széle 22 cm, az előközép széle 47 cm, az alsó ívelt rész mindenkinek változóra jöhet ki, aszerint hogy mélyebben vagy laposabban kerekíti le.

24. oldalrész felső széle 6 cm.

25. hátrész felső széle 19 cm.
 A továbbiakban az előközép EK, a hátsóközép HK jelöléssel lesz írva egyszerűsítés végett.

Ezen a képen a jobb áttekintés miatt beírtam a megfelelő szélek hosszát, ill. a piros nyilak jelölik hogy melyik szélnek megfelelően kell szálirányosan fektetni a mintát a szövetre

 Hogy lássuk miként is néztek ki valójában az ilyen fazonú turnűrök összeszedtem pár korabeli példát inspiráció gyűjtéshez és az ízlés szerinti fazonírozáshoz:

Korabeli turnűr apró kék kockás vászonból, ennek az érdekessége hogy a hátsó rész a deréknál külön pertlivel szabályozható, alakhoz igazítható a fix gombok ellenére is

Sétaruhákhoz való rövidebb turnűr sima oldalrésszel csíkos sávolyszövetből

Praktikusan gomb helyett pertlikkel megkötött turnűr

Egészen egyszerű fazonok vörös és szürke vásznakból

Készítési útmutató

1. A szabásminta levétele: Nagyítsuk fel a szabásmintát és papírból vágjuk ki, majd a szövetre fektetve minden részből kettőt szabjunk ki. Ráhagyásoknál figyeljünk arra, hogy az oldal és felső széleken 1,5 cm-nyit adjunk hozzá, alul hogyha az uszályos fajtát csináljuk semennyit, ha a rövidet az egyenes alsó szélekkel, akkor ott is a behajtáshoz a másfelest, viszont előközépen, ha gombolóra hagyjuk akkor 5 cm legyen ráhagyva, hogy a gomblyukak számára erős dupla réteg alakuljon ki visszahajtás után. Mindent jelöljünk be a minta darabokon: én római számokkal szoktam szeparálni a részeket, a csücsköknél pedig arab számozással, hogy melyik hogyan illesztődik össze, ill. minden részre ráírom hogy micsoda dátumozással. A későbbiekben minden jelölés, jegyzet jól jöhet még amit a papír mintára írunk.
   
2. A hátsó részek összeillesztése: Foglalkozzunk először is a hátsó résszel! A HK-nél fogva varrjuk össze a kettőt hosszában, hogy egy egységes nagy hátrészt kapjunk. A varratot vasaljuk ki, úgy hogy a ráhagyások szétfelé álljanak; vasalásnál figyeljünk az ívre középtájt, amit szépen úgy tudunk levasalni ha az ún. "tailor's hem"-t vagy egy jól kitömött kispárnát teszünk alá.
   
    Itt jön jól a kissé nagyobb ráhagyás, mert sima gépi öltéssel fél max 1 cm-re a varrattól varrjuk le a ráhagyásokat, majd ollóval óvatosan vágjuk le a felesleget. Ez az extra varrat segít, hogy a ráhagyás ne gyűrődjön be az abroncs befűzésekor, illetve a kirojtozódást is meggátolja (nem utolsó sorban szép és korhű befejezése a HK-nek).
   
    Ha olyan vékonyabb szövettel dolgozunk, mint pl. puplin, batiszt, shirtingfélék akkor a hátrészekből összesen 4 részt vágjuk és mindegyikkel a fenti eljárás szerint foglalkozzunk, majd fogjuk össze és a kettőt, gombostűkkel rögzítsük a szabásminta széleinek az összeillesztéséve, a ráhagyások belülre nézzenek.
   
3. Az abroncsvezető helyek kijelölése: Az abroncsok helyének a kijelöléséhez az eredeti illusztrációt alapul véve 6 keskenyebb szál fut felül 35 cm hosszúságban, ez alatt 5 vagy 6 dupla szélességű abroncs megy. Én keskeny abroncsnak 5 mm-est, szélesnek 11 mm-es laposacélt használtam. Ha nem találnátok kellő szélességűt, akkor a keskenyből közvetlenül bevarrhatok kettőt egymás mellé, így vastagítva és erősítve az állását. Mivel a felső 35 cm-re ugyanannyi abroncs jut mint a lefutó egy méterre, ezért kell oda a keskenyebb, a sűrűség végett. Én a keskeny 6 abroncsot 5-6 cm-es közökben mértem ki, ez alatt a széleseket már egymástól 15-16 cm-nyi közökben, a 134 cm-es HK-en így jött ki arányában; a rövidebb oldalszéleknél kb. 11 cm-es közöket hagytam. Jelöljük be ezeket a pontokat. Amennyiben erős szövetből készítjük (karton, sávolyvászon, farmer, stb.) akkor elég egy réteget kivágni és erre belülről köper szalagot vagy szélesebb danubiát felvarrni, miután kiszámoltuk az acél abroncsok helyét - ti ezután ugorjatok a 6. pontra!
   
4. A hátsó részek összevarrása: Miután össze fogtuk a két szövetrészt, kijelölgettük az abroncs helyközöket, érdemes a felső szélt a szabásvonal szerint össze fogni és átvarrni egyszer simán. Ez stabilizálja a két réteg szövetet, hogy ne csúszkáljon el miközben levarrjuk az abroncsvezetőket. Fontos, hogy az oldalszéleket NE varrjuk le így!!! Különben nem fogjuk tudni bedugdozni az abroncsokat.
   
5. Az abroncsvezető helyek levarrása: A megjelölt abroncsvezetőket krétával rajzoljuk meg a kimért pontok szerint. Egy íves vonalzó jól jön ilyenkor, hogy HK-nél ne csúcsos legyen, hanem szépen folyamatában ívelten menjen a vezető. Elég csak az egyik vonalat berajzolni, majd a varrógépen ahhoz mérten beállítani a megfelelő szélességet, miután az elsőt már levarrtuk. A két szövetréteget a vonalka mentén tűzzük össze, hogy ne csúszkáljon el varrás közben.
   
    Az 5 mm-es acélabroncshoz kb 8 mm-es, a 11 mm-eshez pedig majdnem 1,5cm-es ilyen közt hagytam, hogy ne feszüljön és szépen át lehessen vezetni.
   
    Szegjük be az alját, én sima ferdepántot használtam. Ha szükséges itt egy gyors vasalással rendbe rakhatjuk az alapot most még! (Amihez én nyilvánvalóan lusta voltam...)
   
6. Díszítések: Az abroncsokat még ne fűzzük be, tegyük félre a hátsó részt és készítsük el rá a fodrokat, díszeket! Akik teljesen ékítetlenül hagyják, ugorhatnak a következő pontra. Fodor díszítéshez bármi választható a fenti illusztrációk és fennmaradt példányok alapján - ízlés szerint. Ha fodrot szabunk ki a szövetből, azt mindig átlósan a két szálmenetre vágjuk ki, sohase szálirányosan. Az átlós szabás segít, hogy behúzás után a fodor szépen "repüljön", különben lapos marad.
   
    Számoljuk ki a fodrok szélességét, én az illusztráció képét vettem alapul, eszerint a hatodik vékony abroncstól a szövet szegélyéig maradó részt kell négy felé elosztanom, így:
   
    Mivel a HK hosszabb mint az oldalak, arányosan ott szélesebb is lesz majd a fodor. A fodrom aljára madéra csipkét illesztettem dísznek a sima keskenyebb szövetfodor helyett, ennek a hosszát levonom a teljes fodor hosszából és csak a felső keskeny fodorfejecske visszahajtását és alul egy kis ráhagyást számolok az alapfodorhoz. Az alapfodrot a HK-re így kiszámolt szélességben vágom ki a szövetből (24 cm); miután kimértem a hátsó részből azt a négy távolságot, hogy mennyire hosszúnak kell lennie, annak a hossznak a kétszeresében vágtam el őket a szép ráncolás végett. A kétszeres hossz bőven elég ide, persze minél többet számolunk rá annál dúsabbak lesznek a ráncok. A rövidebb oldalaknál pedig majd a felső fodorfejecske mélyebb visszahajtásával tudom igazítani a szélességet, hogy az oldalak rövidebbek legyenek a számtanomnak megfelelően. Csak a felső fodrot varrtam fodorfejecskével, a többit visszájára fordítva ellenvarrva varrtam fel, így lefordítva a szegélyek belülre kerülnek.
   
   
    Miután az összes fodrot, díszt felvarrtuk a hátsórész egyik oldalszélén tűzzük hozzá a ráhagyáshoz a fodrok szélét, majd varrjuk le. Fontos, hogy csak az egyik oldalon tegyük meg még ezt, mert különben nem tudjuk majd betolni az abroncsokat a másik irányból. A fodrokat mindig érdemes hozzá fogni a szegélyhez, hogy viselés közben ne gyűrődjön fel, szép letisztult külcsínt kölcsönöz és az extra varrat megerősíti majd az abroncsok varratát is. Ha egy utolsó tanácsot megfogadtok még fodor ügyben, akkor úgy redőzzétek őket letűzés és levarrás előtt, hogy a HK-en sűrűsödjenek össze a ráncok, tehát oldalt enyhébben és fokozatosan behúzva haladjanak. Ezáltal HK-en szép hangsúlyos turnűr idom keletkezik, míg oldalt nem fog annyira elállni az egész. Tegyük félre a hátsó részt.
   
   
7. Az előrész és oldalrész összevarrása: Foglalkozzunk az eddig jogtalanul elhanyagolt elülső és vékonyka oldalrészekkel! Ez a pont roppant egyszerű: a megfelelően összeilleszkedő oldalszéleknél fogjuk össze őket és varrjuk egybe. A leggyorsabb és legegyszerűbb ha simán összevarrjuk a széleket, majd szétvasaljuk a ráhagyást és letisztázzuk. Azonban sokkal precízebb és tartósabb varratot kapunk, ha lapos varrás technikát alkalmazzuk. És itt jön jól a bőséges ráhagyás, mert nem kiszabáskor kell matekolni, hanem simán visszavágni az egyiket rövidebbre, ill. egy gyors vágással egyenletesre levágni a másik ráhagyás szélét is! Én is így készítettem, arra figyeljünk hogy a kívülről is látható varratvonal előrefelé essen, a hajtott láthatatlan varratvonal pedig hátrafelé álljon!
    Szóval először varrjuk össze a megfelelő szövetrészeket a kijelölt oldalak mentén. Majd trimmeljük vissza a ráhagyást, úgy hogy az oldalrész szegélye legyen a felével rövidebb, az előrész hosszabb ráhagyását pedig hajtsuk fel a varratvonalig, ne tovább, és vasaljuk simán rá egy szép vágatlan szélű behajtást képezve.
   
   
    Ezután nyissuk szét a két részt és a varratvonal mentén vasaljuk le laposra a már levasalt behajtást.
   
   
    Végül kevéssel a levasalt behajtott szegélytől varrjuk le ezt is, és kész a szép strapabíró lapos varrásunk! Ügyeljünk arra, hogy a színoldalon csak egy varrat és hajtásvonal látszódjon, a fonák oldalon pedig a két varratvonal legyen.
   
   
8. A szegélyek tisztázása: Aszerint, hogy milyen záródást szánunk az előrészen (gombos, huzalszalagos, stb.) készítsük ki olyanra. Akik gombolással zárják, hajtsák vissza a jókora ráhagyást, az egyik oldalra varrják fel a gombokat, a másikra pedig a gomblyukakat. Majd az alsó szegélyt - ráhagyás nélkül - fejezzük be ferdepánttal. Akik huzalszalaggal simán megkötésre vagy csattal összefogva készítik, azoknak nem kell ráhagyás, a kijelölt előközép vonaláig vágják vissza a szövetet. Ők fogjanak egy ferdepántot és simán az EK felső szélétől egészen az oldalrész végéig szegjék be az egész alsó részt. Én is így csináltam, mert a csattal rögzített szalagos megoldást választottam a gomboló helyett - és mert lusta vagyok gombokkal vacakolni most...
   
9. Összeillesztés a hátsórésszel: A hátsórész már levarrt hosszanti széléhez varrjuk hozzá az előző pont szerint elkészített, ahhoz az oldalhoz illő elő/oldalrészt, úgy hogy az összeillesztő varrat egybe essen a fodrokat levarró stabilizáló varrattal.
   
10. Az abroncsokat megkötő rész készítése: És ezután készítsünk kis "zsákocskákat". Mérjük le az összevarrt szél hosszát, aminek elvileg a szabásminta szerint 108 cm-nek kéne lennie. Szóval mivel a legfelső abroncs 5 cm-nyire indul a deréktól, ebből azt elveszem, így 103 cm lesz amivel dolgozni fogok. Vegyük a maradék anyagunkat és szabjunk ki belőle négy darab 103 cm hosszú, 7 cm széles téglalapot; plusz a ráhagyásokat. Azért választottam a 7 cm-es szélességet, mert ez olyan kis szimpatikus méretnek tűnik, a képeken se látszik szélesebbnek vagy keskenyebbnek ennél; de természetesen mindenki az ízlése szerint szabhatja, lényeg, hogy a hosszúság jó legyen! Akik az uszályos turnűrt készítik vágjanak ki egy az alulról a 3. abroncs magasságát elérő oldalhosszúságú téglalapot is, úgy hogy a felső szélessége 42, az alsó 44 cm legyen; plusz ráhagyások. Nálam az oldalai 25 cm hosszúak lettek. Ennek a felső és alsó széleit a ráhagyások szerint hajtsuk fel, szegjük be, az oldalszéleket pedig csak vasaljuk be.
    
     Vegyük a köper szalagunkat is (vagy danubiát, elasztikus szalagot, ki mivel dolgozik) és vágjuk el a hátsó részek megkötéséhez megfelelő hosszúságú csíkokra. Mindkét vágott végét kenjük be foszlásgátlóval és hagyjuk megszáradni; aki műszálas szalaggal dolgozik az egy gyors égetéssel tudja a poly szálakat összeolvasztva fixálni. Ez fontos lépés, hogy a továbbiakban a szalag ne rojtozódjon ki! Pontosan számoljuk ki, hogy milyen közökbe szeretnénk a szalagokat: a felső sűrűbb keskeny abroncsos részre elég 3-4, ez alatt pedig a szélesebb és távolabb eső abroncsokhoz mindegyikének a helyéhez illeszkedjen; kis matek de ettől fognak az abroncsok szépen behúzni és nem kiállni! Aki a hosszú uszályos turnürt csinálja utánam, az az alsó 3 abroncshoz ne fűzzön már be szalagot, oda majd a sima szövetrész kerül. Aki a rövid turnűrt csinálja végig az utolsó abroncsig helyezze be a szalagokat a "zsákocskába". Tűzzük le a szalagokat így:
    
     Majd illesszük hozzá a "zsákocska" másik felét is (én felfogtam gombolyagba a lógó szalagvégeket, hogy ne zavarjanak a továbbiakban):
    
     A "zsákocskáknak" ezután a felső oldalát, a szalagokkal betűzdelt hosszú oldalát és az alsó oldalát simán varrjuk össze; figyeljünk oda, hogy a felső szélt NE varrjuk le végig a szegélyig, hanem hagyjunk kb 1-1,5 cm közt ki, hogy ott ráilleszkedjen majd a turnűr ráhagyására rendesen.
    
     Varrás után a sarkokat vágjuk le alul és fent is. Fordítsuk ki a "zsákocskákat" és vasaljuk le, majd vasaljuk be a nyitva hagyott oldalszélt is a kimért ráhagyásnak megfelelően.
    
    
     Alul illesszük a "zsákocska" alsó felét rá a turnűrünk ráhagyására, hogy elfedje és magába zárja a vágott széleket.
    
    
     A "zsákocska" széle nagyjából az összeillesztő varratokig érjen. Tűzzük rá végig, felül a nyitva hagyott részt húzzuk rá a turnűr ráhagyására - marad kb egy 5 cm-es kihagyás így a derékvonaltól a "zsákocskáig", ezt bevonhatjuk foszlásgátlóval, beszeghetjük vagy simán is hagyhatjuk akár, sok vizet nem fog zavarni.
    
    
     Pár mm-re a "zsákocska" szegélyétől varrjuk össze, majd ettől kb. fél cm-re varrjuk le és erősítsük meg ismét egy vonalban.
    
     Ezután a "zsákocska" külső széleit is erősítsük meg egy összefüggő varratvonallal. Egyik fele így kész is a turnűrünknek!
    
11. Az abroncsok beillesztése: Végre eljutunk a célvonalba és lemérhetjük, hogy az abroncsvezető helyek szerint milyen hosszú abroncsokat kell felhasználnunk. Az összes abroncs hossza egyezzen meg a vezető hosszával, max pár mm-rel rövidebbek lehetnek. Az abroncs végeit lehetőleg próbáljuk meg ívesen levágni és ne egyenesen, hogy az éles sarkok ne szakítsák át a szövetet. Mindegyik végét az abroncsoknak vagy tekerjük körbe teflonszalaggal, vagy zárjuk le fém abroncsvéggel. A beszegetlen hátsórész oldalán keresztül illesszük be sorban az így kikészített abroncsokat!
12. A másik szegély lezárása: Az abroncsok beillesztése után varrjuk végig az oldalszélt a kijelölt szabásminta széle szerint. Lényegében ezzel az oldalszéllel is ugyanazt csináljuk mint az előzővel: levarrjuk végig az oldalszélt ezzel lezárjuk a két szövetrészt és bezárjuk az abroncsokat, figyeljünk arra, hogy a fodor szegélyeit is hozzá fogjuk a ráhagyáshoz! Ugyan erre a varratra illesztve az oldalrészt hozzávarrjuk, kialakítva a megerősítő dupla varratot egy vonalban. A másik "zsákocskát"  hozzáillesztjük a ráhagyáshoz és a fenti példa szerint rávarrjuk. Az abroncsok miatt kissé körülményesebb lesz ez a folyamat, ügyesebbnek kell lenni, mint az előző oldal befejezésekor.
    
    
13. Derékbonc/öv készítése: Először is a hátsórész felső szélét vegyük kezelésbe: mérjük le a derekunk bőségét (lehetőleg befűzve), ezt a hosszt osszuk el hárommal, tehát: ha egy alappéldában 60 cm a derék bőség, akkor 20 cm-rel kell számolni; a hátsórész felső szélét ráncoljuk be erre a 20 cm-es hosszra. Esetleg a rövid oldalrészek felső szélét is hozzá lehet ráncolni, pár mintán látszik is ez a technika, de úgy is jó ha simán marad. Ha a felső kötszalagot ekkor összekötjük, sokkal könnyebb lesz az abroncs miatt a ráncolás.
    
     Ezután az előrész felső szélébe oldalanként 1-1 bevétet eszközöljünk, ha szükséges, hogy kijöjjön a derék bőségünk végett. Akik gombolóra készítik, azt is megtehetik, hogy nem redőzik egyáltalán, hanem majd a derékboncba illesztenek hátulra egy huzalszalagot és a későbbiekben azzal fogják szabályozni a derék méretükhöz (ahogy fentebb a világoskék turnűrön is látszik). Szóval, varrjuk fel a derékboncot a belső oldalról simán (én előtte bevasaltam a ráhagyásokat rajta).
    
     Ezután fordítsuk fel és varrjuk le ismét simán pár mm-re a szegélytől, ez egy megerősítő varrat lesz szintén a belső oldalról.
    
     Végül hajtsuk félbe a boncot és láthatatlan kézi öltésekkel varrjuk le a kívülre eső oldalt is. Akik huzalszalagos megkötést alkalmaznak és köperszalagot fognak beilleszteni a végeket hagyják nyitva. A gombolósok zárják le és varrják fel a gombot, gomblyukat.
    
      A kihagyott lyukba pedig vezessük be a szalagot, pár cm mélyen és ismét láthatatlan öltésekkel fejezzük be a nyílást. Lehet hagyni mindkét véget simán megkötésre, vagy csatot tenni az egyik végére.
    
     Egy sor varrattal a szélektől indulva, végig a derékbonc felső szélén haladva erősítsük meg ezt, majd utána közvetlenül a beillesztett köperszalagok bent futó szélénél egy X-et és lezáró vonalkát is varrjunk fel, ezzel bebiztosítva a szalagot, hogy ne szakadjon ki!
    
     Ezután még varrjunk fel két sor szalagot EK-en a hossz felénél és aljánál, amivel majd a comb körül fixáljuk a turnűrt viseléskor.
    
     És így kész van a turnűr alapunk, még az uszályossal dolgozóknak egy utolsó lépés van hátra, és végeztünk! Akik a rövidet csinálták (előrész nélkül, csak oldal- és a hátrésszel) a derékbonc befejezésével itt végeztek is.
    
14. A "zsákocskák" befejezése: Nyilván emlékeztek még arra, hogy a zsákocskák kiszabásakor kikerült egy téglalap alakú rész is. Ezt varrjuk fel most utoljára! Egyik oldalszélét illesszük oda a "zsákocska" egyik oldalának a széléhez legalulról összepasszolva. Varrjuk fel kettős öltéssel, a megerősítés végett. Az abroncsok miatt lehetetlen lesz a másik oldalt áttolni a gép alatt, így ott két sor kézi öltéssel kell felvarrnunk. A fennmaradt turnűrökön ennél a megoldásnál keresztbe fut egy adag szalag, megerősítéskén, hogy ne húzza nagyon szét a szövetet és, hogy megóvja a letiprástól - aki nem bízik eléggé a varrataiban ezt is felvarrhatja. És ezzel kész a turnűrünk!

 Mivel a próbababámnak se feneke, se lába, se cipője ezért egy szatyrot kellett az alsó részhez tennem, hogy ne legyen lapos a turnűr állása, de rám felpróbálva jobban eláll (mivel az imént említettekkel jól el vagyok látva...) és nem is ér le a földig az alsó fodorrész.

 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy aki nálam alacsonyabb (170 cm vagyok) az ne igazíthatná a méretére és rövidebbre hagyja a szabásminta szerint.

Egyszerű és gyors turnűr készítést kívánok mindenkinek!