Összkomfortos múltidézés: nem alkati kérdés
Ez egy több részes sorozat harmadik része, amiben arról osztanám meg
gondolataimat, tanácsaimat a múltidézés és hagyományőrzés mezsgyéjére
lépőkkel, hogy hogyan szabhatjuk személyre ezt a hobbit, összességében
mitől érezhetjük magunkat kényelmesen, komfortosan út közben; mert ez
egy hosszú út, mialatt mindig lehet valami újat tanulni, éppen ezért
ez a sorozat nem csak a kezdőknek lehet segítség, de az öreg
motorosoknak is tartalmazhat olyan gondolatokat, tanácsokat, amik
további fejlődésre, fejlesztésre ösztönözhetnek.
Sajnos rengetegen gondolják úgy, igen rosszul, hogy az alakjuk nem felel meg egy korabeli ruhához, mert "nem úgy néz ki..." Kérdés, hogy itt pontosan mire is gondolhatnak? A mai agyon photoshopolt, lefogyasztott modellekre hajazó divatképekre, illusztrációkra? A retusált fotókra? A csalóka festményekre, amik ugyanúgy táptalajai voltak a korabeli művészi "filtereknek", mint a mai mobil appok? Olvastam már külföldi bloggert, aki az egyik bejegyzésében azt ecsetelte, hogy melyik történelmi stílus melyik alaknak áll jól, pl.: homokóra alkatúaknak az egész viktoriánus kor, a pózna vagy nyalóka alkatúaknak az empire, a körtéknek pedig a rokokó... hát ez így ahogy van hülyeség. Tudni illik, egyik fenn említett (vagy kihagyott) testalkatú történelmi ember sem választhatta meg, hogy 1860-ban majd 1800-as ruhát fog hordani, mert az jobban áll neki! Sem fordítva, hisz senki sem lát a jövőbe és a szeszélyes divat változásai megjósolhatatlanok. Mindenkinek ott az akkori divatos ruhát kellett a testéhez igazítania, kis csalásokkal, trükkös megoldásokkal.
A tény az, hogy régen sem volt mindenki karcsú, és szép, és formás, és gyűrődésmentes! Érthető, hogy amikor valaki portrét festetett magáról, akkor elvárta, hogy a művész kihangsúlyozza a szép részeit, és az is, hogy amikor fényképet készítettek a fényképész kis utómunkákkal bevegyen itt-ott.
Pont olyan testalkatú hölgyek élték az életüket, mint ahogy mi ma. Egy dolog segített a korabeli, hölgyeknek, hogy real life photoshopot tudjanak alkalmazni: az ügyesen szabott alsóruhák, a fűző, a mellkitömések és a csípő párnák, különféle abroncsokkal,a felsőruha stratégiailag hatékony szabásával és az azon jól elhelyezett díszítésekkel. Lássuk, hogyan is lehet ezeket alkalmazni múltidézés közben, hogy az előnyös oldalunkat mutassuk?
Egy jó fűző az alapja a szép illúziónak, amit úgy hívunk: darázsderék. A megfelelően testre igazított fűző sem mellkason, sem a csípőnél nem szorít, nem nyom le. Így a derékon alkalmazott minimális fűzés is már egyből kialakítja a kívánt karcsúság látszatát. A látványt fokozzák a különféle csípő és farpárnák, ill. a kebleket kitömő mellpárnák (ezeket gyakran a ruha derekába varrták bele); nyilvánvaló okokból kifolyóan a nagy harangszoknyák, abroncsok alá nem kell ilyen csípő és farpárna, hisz ott a szerkezet bőségesen elvégzi a feladatát.
Ezek után a legtöbbet a felsőruhán lehet trükközni. Fontos, hogy korabeli szabásmintákkal dolgozzunk, hisz egy mai minta olyan alakra van tervezve, amin nincsenek a fenn említett alsóruhák. Teljesen máshogy vannak a szabásvonalak egy 1860-as évekbeli báli ruhán, mint egy 1980-as menyasszonyi ruhán, még ha sokban hasonlíthat is a nagy puffos ujj, a szűk derék és az abroncsos szoknya miatt. Sokan elrontják a nagy krinolinhoz való szoknyát azzal, hogy derék részen szűken szablyák (lényegében A vonalúan), holott bőséges ráncokba kéne szedni, ezáltal kihangsúlyozva a csípőt.
Teltebb alkatú és esetleg alacsony hölgyeknél nagyon fontos néhány szabály betartása:
-kerülendőek a túl nagy átmérőjű abroncsok, turnűrök; ezek optikailag még jobban növesztik az alkatot. Mindenképp egy mérsékelt méretű krinolint és csupán egy kis farpárnát, dúzt alkalmazzanak a ruhájuk alá:
-a ruhán úgy helyezzék el a kontrasztos szöveteket, díszeket, hogy azok a karcsúságot hangsúlyozzák, nyújtsák az alakot, a vonalak iránya függőleges legyen, sohase vízszintes:
-a minták közép vagy nagy méretűek legyenek, szintúgy a díszítések is (a kis minták és díszek a nagy idomok mellett törpének hatnak, ezzel optikailag még nagyobbnak tüntetve fel a testet), a mintákat is stratégiailag jól szabjuk ki:
-mindenképp kerülendőek a "habosbabos" díszek, az alakot térben tágító elrendezések:
-képes segítség 1907-ből, hogy mit viseljen (bal oldalon) és mit ne (jobb oldalon) a telt nő:
-1910-es illusztráció telt hölgyeknek:
A karcsú, nyúlánk múltidézők mindennek az ellentéteit használhatják ki jól!
-kis méretű mintákat és vízszintes csíkozásokat:
-minden fodor, csipke, dudor, stb. felkerülhet a ruhára:
-és még a karcsúak is tovább fokozhatják a darázsderék hatást az ügyesen elhelyezett, kontrasztos díszekkel:
-Nagy krinolinok, turnűrök, hatalmas sonkaujjak, övszalaggal kiemelt derék, stb. mind terítékre kerülhet.
A világ összes fantázia nevű testalkatú nője élt mindegyik korszakban, ha okosan alkalmazzuk az ő technikáikat arra, hogy kihozzuk magunkból a legjobbat, akkor többé már senki sem mondhatja, hogy az alkatunk nem illik ebbe-meg-ebbe a korszakba, vagy, hogy a mi alkatunkkal csak ebbe-meg-ebbe a korszakban hordott ruhák megfelelőek!
Az összkomfortos múltidézés következő részében a színek világába haladunk tovább, mert régen sem csak feketét és fehért hordtak, de nem minden árnyalat áll jól mindenkinek!
Sajnos rengetegen gondolják úgy, igen rosszul, hogy az alakjuk nem felel meg egy korabeli ruhához, mert "nem úgy néz ki..." Kérdés, hogy itt pontosan mire is gondolhatnak? A mai agyon photoshopolt, lefogyasztott modellekre hajazó divatképekre, illusztrációkra? A retusált fotókra? A csalóka festményekre, amik ugyanúgy táptalajai voltak a korabeli művészi "filtereknek", mint a mai mobil appok? Olvastam már külföldi bloggert, aki az egyik bejegyzésében azt ecsetelte, hogy melyik történelmi stílus melyik alaknak áll jól, pl.: homokóra alkatúaknak az egész viktoriánus kor, a pózna vagy nyalóka alkatúaknak az empire, a körtéknek pedig a rokokó... hát ez így ahogy van hülyeség. Tudni illik, egyik fenn említett (vagy kihagyott) testalkatú történelmi ember sem választhatta meg, hogy 1860-ban majd 1800-as ruhát fog hordani, mert az jobban áll neki! Sem fordítva, hisz senki sem lát a jövőbe és a szeszélyes divat változásai megjósolhatatlanok. Mindenkinek ott az akkori divatos ruhát kellett a testéhez igazítania, kis csalásokkal, trükkös megoldásokkal.
Egy időben éltek, de két súlycsoportot képviseltek: Erzsébet királynénk 172 cm magas és 50 kg súlyú volt, amit egész életében stabilan tudott tartani tortúraszerű diétájának és edzéseinek köszönhetően; míg Viktória királynő 155 cm magas volt, a testtömegéről nincsenek adatok, mert sohasem hagyta megmérni magát, de a fennmaradt feljegyzésekből tudjuk, hogy kortársai hordóhoz hasonlították és élete vége felé a derék körmérete már a 127 cm-t is elérte!
A félbehagyott retusálás nyomai jól látszanak a modell törzsén és csípőjén (1901-es Redfern ruha); így készült a korabeli álomvilág...
Pont olyan testalkatú hölgyek élték az életüket, mint ahogy mi ma. Egy dolog segített a korabeli, hölgyeknek, hogy real life photoshopot tudjanak alkalmazni: az ügyesen szabott alsóruhák, a fűző, a mellkitömések és a csípő párnák, különféle abroncsokkal,a felsőruha stratégiailag hatékony szabásával és az azon jól elhelyezett díszítésekkel. Lássuk, hogyan is lehet ezeket alkalmazni múltidézés közben, hogy az előnyös oldalunkat mutassuk?
Minden az alsóruhákkal kezdődik: fűző, csípő és farpárna, mellkitömések, stb... (1882 körüli illusztráció)
Egy jó fűző az alapja a szép illúziónak, amit úgy hívunk: darázsderék. A megfelelően testre igazított fűző sem mellkason, sem a csípőnél nem szorít, nem nyom le. Így a derékon alkalmazott minimális fűzés is már egyből kialakítja a kívánt karcsúság látszatát. A látványt fokozzák a különféle csípő és farpárnák, ill. a kebleket kitömő mellpárnák (ezeket gyakran a ruha derekába varrták bele); nyilvánvaló okokból kifolyóan a nagy harangszoknyák, abroncsok alá nem kell ilyen csípő és farpárna, hisz ott a szerkezet bőségesen elvégzi a feladatát.
1903-as farpárna szabadalmi instrukció, még a századelőn is alkalmazták a különféle dúzokat, a kívánt kerekded popsi hatásért, a galambbegyről a fodros alsóderék és a bő blúz gondoskodott. A kontrasztot emelte a feszes, széles övvel kiemelt, fűzött derék
Instant mellnagyobbítás viktoriánus módra, ruhaderék belsejébe varrt mellpárnácska az 1860-as évekből
Ezek után a legtöbbet a felsőruhán lehet trükközni. Fontos, hogy korabeli szabásmintákkal dolgozzunk, hisz egy mai minta olyan alakra van tervezve, amin nincsenek a fenn említett alsóruhák. Teljesen máshogy vannak a szabásvonalak egy 1860-as évekbeli báli ruhán, mint egy 1980-as menyasszonyi ruhán, még ha sokban hasonlíthat is a nagy puffos ujj, a szűk derék és az abroncsos szoknya miatt. Sokan elrontják a nagy krinolinhoz való szoknyát azzal, hogy derék részen szűken szablyák (lényegében A vonalúan), holott bőséges ráncokba kéne szedni, ezáltal kihangsúlyozva a csípőt.
Ismeretlen hölgy fotója 1860 körül; a szoknyája szép telt, nagyobb méretű ráncokba van rendezve a derekánál. A másik képen egy mai online megvehető múltidéző, viktoriánus ruha, ennél a szoknya sok, kicsi és szabálytalan ráncba van húzva
-kerülendőek a túl nagy átmérőjű abroncsok, turnűrök; ezek optikailag még jobban növesztik az alkatot. Mindenképp egy mérsékelt méretű krinolint és csupán egy kis farpárnát, dúzt alkalmazzanak a ruhájuk alá:
-a ruhán úgy helyezzék el a kontrasztos szöveteket, díszeket, hogy azok a karcsúságot hangsúlyozzák, nyújtsák az alakot, a vonalak iránya függőleges legyen, sohase vízszintes:
-a minták közép vagy nagy méretűek legyenek, szintúgy a díszítések is (a kis minták és díszek a nagy idomok mellett törpének hatnak, ezzel optikailag még nagyobbnak tüntetve fel a testet), a mintákat is stratégiailag jól szabjuk ki:
-mindenképp kerülendőek a "habosbabos" díszek, az alakot térben tágító elrendezések:
-képes segítség 1907-ből, hogy mit viseljen (bal oldalon) és mit ne (jobb oldalon) a telt nő:
Kerülendőek a feszes, hosszú lebenyű kabátok és a rövid szoknyák; a galambbegy blúzok, amiknek a bősége nagyon is eláll és lelóg; a túl rövid spanyol kabátka (boleró) és a karcsú alakot igénylő teljes princess ruhák vagy a magas derekú (míder) szoknyák; ezek mellett a túlburjánzó díszítések is (csipkék, fodrok, stb.)
-1910-es illusztráció telt hölgyeknek:
A csípőre lenyúló hosszú fűző, és az egyenes vonalú szoknya slankítja az alakot; az alj érjen majdnem földig, uszállyal megtoldva karcsúsító és nyújtó hatású; a díszítések testhez állóak és lefelé vezetik a tekintetet
A karcsú, nyúlánk múltidézők mindennek az ellentéteit használhatják ki jól!
-kis méretű mintákat és vízszintes csíkozásokat:
-minden fodor, csipke, dudor, stb. felkerülhet a ruhára:
-és még a karcsúak is tovább fokozhatják a darázsderék hatást az ügyesen elhelyezett, kontrasztos díszekkel:
-Nagy krinolinok, turnűrök, hatalmas sonkaujjak, övszalaggal kiemelt derék, stb. mind terítékre kerülhet.
A világ összes fantázia nevű testalkatú nője élt mindegyik korszakban, ha okosan alkalmazzuk az ő technikáikat arra, hogy kihozzuk magunkból a legjobbat, akkor többé már senki sem mondhatja, hogy az alkatunk nem illik ebbe-meg-ebbe a korszakba, vagy, hogy a mi alkatunkkal csak ebbe-meg-ebbe a korszakban hordott ruhák megfelelőek!
Az összkomfortos múltidézés következő részében a színek világába haladunk tovább, mert régen sem csak feketét és fehért hordtak, de nem minden árnyalat áll jól mindenkinek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése