Megszállott vagy te is? Rövid teszt után kiderül!

Honnan tudod, hogy teljesen megszállott vagy a történelmmel?

Teszt:

1. Rejtegetsz különböző régiségeket a lakásodban? ( csipkék, anyagok, legyezők, ékszerek stb)

2. Úgy néz ki a szekrényed mint a BBC History raktára?

3. Több korhű ruhád van, mint utcai?

Ezek bármelyikére lelkesen hangzó IGEN volt a válasz, akkor sajnos te is megszállottja vagy a történelemnek! ;) De mi a helyzet, ha még ezzel is álmodsz? Az lehet az igazán előrehaladott stádiuma a "betegségnek"!

Amikor álmodok, ritkán emlékszem a részletekre, így egy ideje jegyzetfüzettel és tollal alszom, hogy gyorsan le tudjam firkantani az álmaimat. Mégha nem is emlékszem minden részletre, könnyebb visszaemlékezni milyen is volt az a ruha. Szóval, ha neked is vannak hasonló élményeid, érdemes kipróbálni ezt a módszert, nagyon jó.
Századfordulós szabadság! Nem kell smink!! :)

A negyedik álmom, ahol emlékeztem a ruhára:

Egy régi ház padlásán vagyok, és leporolom az otthagyott bútorokat. Találtam egy szép, régi tükröt is, elkezdtem letakarítani, közben előtte találtam egy dobozt. Kinyitottam és egy nagyon szép ruha volt benne. Egyből elkezdtem felvenni, és ahogyan öltöztem a padlás átváltozott egy szobává, világosabb és tisztább lett. Mögöttem egy elegáns hölgy állt, aki segített felöltözni, végül ő tette rám a szalagot, én csak a tükörből láttam őt. Amikor kereszteződött a tekintetünk, egymásra mosolyogtunk, ugyanaz a ruha volt rajta is, és én pedig felébredtem.

A ruha, amiről álmodtam
...és végül a valóságban. Igyekeztem időzítővel rendesen lefotózni, de nem igazán voltam sikeres :D


Természetesen azonnal leskicceltem a ruhát,ahol meglepő módon emlékeztem a részletekre, különösen a bogáncsokra. De az egész úgy ennyiben maradt, egészen addig a ponting, amikot tavaly márciusban újra hazalátogattam Pestre. Legjobb barátnőmmel Ayával jártuk a várost, amikor is a Jászai térre érve eszembe jutott, hogy van ott egy kalapszalon, ahol mindig fantasztikus dolgok készültek és amikor 14 évesen Pestre költöztünk, mindig is szerettem volna ott venni egy kalapot. Bementünk és vettem egy csodaszép hatalmas karimájú fekete kalapot, majd a sikeres vadászat után beültünk teázni. Akkor Aya elkérte a füzetem, hadd nézze csak úgy meg, majd felhívta a figyelmem, hogy nini, a rajzodon is pont ugyanilyen kalap van. És tényleg.

Szalaggal vagy....

....anélkül. Mindkét verzió tetszik, az előbbiel kicsit talán túl formális.


Ettől teljesen lázbajöttem, mert ez szinte egy jel volt, hogy megvarrjam.
Aznap még nekiáltunk kockás selymet keresni, ami illik a fekete maradék bársonyomhoz. Bár a eredeti ruha sötétlila szecessziós mintás nyírt bársony volt, zöld és lila kockás szoknyával (mission impossible találni ilyesmit) illetve egy kicsit öreges színeknek véltem együtt, így maradt a vörös és fekete, amit amúgy is szeretek.
A híres kalap :) A testvéreivel a Várhegyi Éva Kalapszalonban találkozhattok, érdemes elnézni, nagyon szép ott minden


Menetközben átakartam tervezni viktoriánusra, mert nem vagyok a századforduló nagy híve, de végül mégsem ment. Mintha a hölgy is szeretné, hogy minél közelebb álljon ahhoz, amiről álmodtam. Így ett végül ez a ruha a végeredmény, egészen borzongató érzés volt felvenni, alig várom, hogy legyen esemény, ahol szebb képeket is tudunk készíteni. Addig is, maradnak az otthon, tükör előtt szelfizős mókaságok. :)

Viktoriánus verzió, végül maradtam az eredetinél, alul a bogáncs, aminek a teteje strucctoll volt

...készül...

Az elkészült bogáncs


Megjegyzések

  1. Úgy tűnik, én is megszállott vagyok! :)
    A jegyzetfüzet nagyon jó ötlet, hányszor lerajzolhattam volna már a kék selyemruhámat.... Sőt, egyszer az álombéli dalomat akartam eldúdolni diktafonra, aztán meggondoltam magam. Kár volt :/

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése