Steampunk kultúrostrom egy ökopalotában

A II. EuroSteamCon magyarországi rendezvényét hétvégén tartotta meg a The Crew of The Flying Kraken csapat Budapesten az Andrássy úton a budapesti MagNet Közösségi házban. A Facebookra már rengeteg fotó kikerült, beindult a jelöljük be "ki hol, mikor minek öltözött, mit csinált gépezet". Az e-kultúra videócsatornáján részlet videókat közölnek, hogy senki se maradjon ki utólag a jóból.

A "dínom-dánom" tíz óra fele kezdődött két teremben eloszolva. Az egyik leginkább egy nagyobb egyetemi előadóra emlékeztetett, ahol a padok helyett székek uralták a terepet. Oldalt végig az árusok helyezkedtek el. Kényelmesen kialakítva, kinek-kinek kedve szerint éppen okosodni vagy vásárolni, nézelődni akadt kedve. Nagyon ügyesen ruhatárt is alakítottak ki a szervezők, amely azért kellett, hiszen sokan a helyszínen cserélték át a hétköznapi ruhát valami gőzpunkosabb szerelésre. A második terem családiasabb légkört nyújtott az oda betérőknek. A falakat rusztikus fa burkolat fedte be.

"Dínom-dánom"-ot írtam az előző bekezdésben, de igencsak túloztam, hiszen az ESC-én a mulatozás helyett a kulturális eszmecsere dominált, melyet a helyszín "szelleme" még inkább felerősített a látogatókban, mivel a MagNet közösségi ház tudatosan a trendi, ökogondolkodású, kulturálódni vágyó és nem mellékesen - mivel a szomszédban bank is található - a pénzesebb látogatókat - pontosabban családokat - célozza meg. A belső tér eklektikája sokat dobott azon, hogy az ember egy furcsa XXI. századi "csodaépületben" érezze magát.

A lépcsőknél: Mónika (Moniee) násodik turnűrös korszakot idéző ruhájában és Emese (automaton_aliza) az 1900-as/1910-es évek stílusában ; Fotó: marthphoto

Az előtérben a folyosókon és a lépcsősornál, az udvar körül épület eredeti rendeltetéséhez méltó Andrássy úti XIX. század végi polgári villa benyomását keltette. Azonban, ha túl léptünk a bejáraton és balra fordultunk az üvegfalak már a multinacionális cégek és bankok jól ismert kissé rideg atmoszféráját nyújtották. Ugyanígy, ha tovább haladtunk az említett irányba, mintha egy multicég jól szituált ebédlőjébe érkeztünk volna, ahonnan többfelé is folytathattuk utunkat. Az egyik ajtó a különös ökobüfébe - vagy éppen könyvkuckóba - vezetett, amelyben egyszeri ásványvízre ne számítson a betérő, helyette répalére, céklaléra és "kobaknyi" kókuszgolyókra. Nagyétkűek, főleg húsos-zsíros ételek iránt vonzódók semmi jóra ne számítsanak, azonban, aki a biotermesztésből származó zöldségekkel bélelt padlizsános szendvicsért és a jó minőségű szálas teákért rajong, megtalálta a számára megfelelő étkezdét (italozót). Aki imádja az ezoterikus irodalmat szintén nem tudott nagyon mellényúlni, ha olvasnivalót is keresett könnyű uzsonnája mellé. A multiebédlőből egy kisebb helyiség egy furcsa "odvas fa"- szerű minikönyvtárba "tárult", amelyet, mint már említettem inkább családok számára céloztak meg.

A beltéri összhatás még rafináltabbá vált, ha meg is mertük mászni az ebédlőből nyíló lépcsősort. Ugyanis ott egy oszmán teázó "kéjbarlangba" térhettünk be, ahol perzsa szőnyegek és díszes puffok, kerevetek szolgáltak berendezési tárgyként. A sűrű szövésű függönyök mögött be is bújhattak volna a bátor steampunk párocskák egy-egy csókváltásra. Ez utóbbi mondatom azonban ne tévesszen meg senkit sem. A galériaszinten jártamkor - délután - senkit sem láttam. Hogy itt a nap folyamán ember járhatott csak az bizonyította, hogy az egyik eldugott asztalkán találtam egy kihűlt teás kancsót és két-három csészét. (Persze ez nem azt jelenti, hogy az este felé közeledve nem lett más a helyzet.)

A nagyteremben elég sok látnivalót zsúfoltak be. A ruhatártól nem messze a bolgár szobrok várták a látogatókat.  Igen sok árus kint volt, a teljesség igénye nélkül CoolGear, Senga, Cydonia Vintage, Boda Szilvia, Aquila Háza, a másik teremben a Steampunk Garage Company folytatták a sort. Az árusítók mind igazán kitettek magukért, sok újdonságot hoztak. Számomra a legnagyobb újdonságot a Miaszösz asztala jelentette. Annyira aranyos dolgaik voltak, hogy amellett mosoly nélkül nem lehetett elmenni.

Muszáj megmutatnunk ezeket a macskákat itt is:

Fotó: Miaszösz

A bolgár Looney Tools alkotói fantasztikus, bizarr állatszobrokkal érkeztek, amelyekből bőven lehetett látni darabokat mind a két teremben.

A látnivalókon túlérve a látogatók két szinkronban folyó esemény közül választhattak. A kisteremben, családiasabbak légkör mellett hallhattak beszélgetéseket vagy átmehettek a fő terembe előadásokat hallgatni. Így általában véve nagy volt a jövés-menés, kinek az ízlése szerint.

Sajnos a lényegi előadásokról lemaradtam, mivel a Múltidézők Találkozókat képviselve tartottam egy divattörténeti betekintőt a steampunkot megihlető történelmi időszak viselettörténetéről. Így csak Lakatos István felolvasásába hallgattam bele, valamint egy részletet láttam a steampunk irodalombeli közlekedésről szóló előadásról. Korábban volt szó a viktoriánus "memento moriról", beszéltek a Looney Tools alkotóival, szó volt a dieselpunkról. A divattörténettel párhuzamosan lehetett workshopon is részt venni. Majd a tengerentúli conokon megszokott kerekasztal beszélgetések mintájára egy kis, családias "kerekasztalnál" betekintést lehetett nyerni különböző társszubkultúrák, stílusok - dieselpunk, Toy Soldiers, mi a Múltidéző Találkozók/historical costuming, Viktoriánus Találkozók/neoviktoriánus stílus, cosplayezés - világába, egy egy közösség képviselőjét meghallgatva. Utóbbi nehezen ment, ugyanis az egyik látogató/hallgató a kerekasztalba meghívott vendégelőadónak érezte magát, és mindig beleszólt a meghívottak szavaiba. Szerencsére a meghívottak jól tűrték ezt az "ostromot", és remélhetőleg a jövőre tartott hasonló beszélgetésnél már minden hallgató tisztában lesz a kerekasztal beszélgetések etikettjével.

A programokat végezetül az úgynevezett teapárbaj zárta, mely a nap szigorúbb kulturálisabb jellegének a könnyedebb levezetésére szolgált. Nem, nem addig kell "gurítani" magunkba a teát, amíg a hólyagunkon valami ki nem csurran. Szerencsére nem ezt jelenti a teapárbaj. Mint utólag kiderült a teasütemény mártogatásával kellett ügyesen vagy éppen Fortuna kegyei szerint "machinálnia" a résztvevőknek.

A látogatók fotografálás terén lehetnek még igen elégedettek, ugyanis a lépcsősornál több profi fotós is felajánlotta a résztvevőknek, hogy lefotóztathatják magukat. A találkozóra egyébként a közben az Andrássy úton kerekező tweed runosok néha-néha betérve, szintén fokozták a stíluskavalkádot.

Összességében a hangulat igen barátságos volt. A barátságos szó nagyon jól jellemzi ez az Andrássy úti palotát is, mely ahogy fentebb felvázoltam stílusok garmadáját vonultatta föl. Ugyanakkor elhagyva a helyet az embernek olyan furcsa érzése támad, mintha ilyen találkozó minden hétvégén lenne, pedig nincs így. Rossz szájízt talán az hagyhatott, hogy játékosság, a nevetés és a könnyed szórakozás szinte csak a teázás idejére maradt.

Úgy tűnt, minden látogató megtalálta a maga helyét és jól érezték magukat. Reméljük, jövőre szintén ilyen kellemes és részletgazdag programban lehet része az ESC-re érkezőknek.

Képek az eseményről:
Marthphoto
További fotók az esemény kommentjeinél keresendőek