Múltidéző Portré - Vőneki Adrienn


A minap vettem észre, hogy nincs fent az alapítókról és az oszlopos tagokról semmilyen információ, ezért szeretnék egy kis interjú sorozatot indítani, ami által jobban megismerhettek minket, a motivációinkat és a személyiségünket. Sokan azt gondolják ez valami másik dimenziója a világnak, és túl összeszokottnak nézhetünk ki a külső szemlélő számára. Valóban összeszokott csapatról van szó, ám nyitottról, és miután megmutatjuk kik is vagyunk valójában, hátha nem tűnik egy olyan távoli dolognak a múltidézés. Az interjút kezdem én, ha már annyit írok nektek, lássuk, ki is áll a betűk és a hatalmas hajköltemények alatt :)


Miért ezt a nevet választottam?
Az egyik kedvenc saját tervezésű ruhámban, Tétény kastélyparkjában. Nem egy előnyös kép, de legalább láthatjátok a híres róka-arckifejezést :)
Itt a blogon, Mme. Sisi Rénarde névvel írok, nyilván mindenki sejtette, hogy nem ez az anyakönyvezett nevem, bár azt sem szégyellem, a való életben Vőneki Adriennként tevékenykedek, fizetek csekkeket, olvasok és eszek, mint más ember az utcáról, ám, van egy másik énem, és korántsem olyan rossz mint Mr. Hyde :) Sisi nevét Erzsébet királyné tiszteletére vettem fel, mert kislánykorom óta megfogott a személyisége. A korában kezdetben ő sem volt egy szépségideál, Zsófia is azt írta róla, csak a fiatalsága miatt szép, ám később amikor az ifjú leány öntudatos nő lett, kivirágzott. Megragadott a kisugárzása, hogy egyéniség mert lenni abban a korban, ahol a nőknek nem volt ildomos véleményt formálni, szembefordult az etikettel és ahogyan lehetősége volt, próbált szabad lenni.
A Rénarde francia szó, rókát jelent, annak pedig megvan a külön története. Kisiskolás koromban az akkor a legjobb barátnőmnek hitt lány mindig rókaképűnek csúfolt, mert szépséges nagy orrom van. Akkor bántott, ma már a totemállatom lett a róka.
Ahol végül megpecsételődött a sorsom. Az első kézzel varrt, átalakított ruhám, amit az érettségi vizsgamunkámra készítettem. Az egész mindenestül 4 ezer forintomba került, éljenek a turkálók :)

Honnan jött a múltidézés ötlete?
Az első találkozó, idén leszünk 3 évesek!
Életem másik meghatározó élménye, a Reformkori Fesztivál, Füreden, Ankithhal

Szerintem sokan magukra ismernek abban a mondatban, hogy amióta az eszemet tudom vonzanak a régi képek, festmények, ruhák, és mindenáron akartam egy ilyen ruhát, és programokat ahol a múlt újjáéledhet. A dolog akkor kezdett el komolyodni amikor bekötötték az internetet és szabadon szörfölgethettem a szoknyák vad ráncain. Akkor még csak az öltözködés érdekelt, 16 éves voltam, és nagyon szerettem volna néhány Sisi ruhát elkészíteni, akkor még csak dísznek a szobámba. Majd magával ragadott az áramlat, amikor a szalagavatós ruhám készítése kapcsán közelebb kerültem Ankithoz, aki szintén hasonló vágyakkal élt, már igencsak forrt bennem a gondolat, hogy itt bizony tenni kell valamit.
A ruha, ami közel hozott minket Ankithal
Akkoriban vérzett a szívem, hogy minden csapat, akit találtam, külföldi, így egy unalmas februári napon úgy döntöttem, ha nincs itthon, akkor majd csinálok én egy blogot! Persze egyből felkerestem Lizzyt, Ankithot, akikről szintén tudtam, hogy hasonló álmokat dédelgetnek, így együtt folytattuk tovább a csapatmunkát.
Az első kosztümös élményem, Ankith-al, ő adta a ruhákat is. Itt épp a parkolóban öltözünk és adja rám a fűzőt, mert a kosztümereket semmi sem állíthatja meg! Mi bárhogy elverekszünk, ha esemény van! :)
Van valami célja, küldetése a blognak, vagy csak öncélú magamutogatás lenne?

Reformkori bálon is jártunk
Természetesen céllal jött létre a Múltidéző Találkozók, még pedig azt a küldetést vette magára, hogy elhozza a magyar közönség számára is a 18-19. századi hagyományőrzést elsőként. Jelenleg itthon csak a reneszánsz illetve a középkori hagyományőrzés ismert, ami inkább főleg a férfiak hobbija, mi pedig úgy voltunk vele, miért ne lehetne egy másik kort is közkincsé tenni, mint kultúráját mind öltözködését tekintve. 10 nőből 9,5-nek biztos vagyok benne, hogy megdobban a szíve, ha felvehetne egy ilyen ruhát, és az nem csak egy napon lenne, amikor megházasodik. A blog nem csak a nőknek szól, a férfiaknak is adunk tippeket, hogy miként lehetnek elegáns urak, nagyon fontos, nem vagyunk rétegblog, bárki csatlakozhat, akár férfi, akár nő, gyerek, fiatal vagy öreg.

Múltidézők most


A ruhákból kifolyólag, valóban van némi magamutogatás a csapatban, de nagyon fontos, hogy nem erről szól a blog, hogy ország világ irigykedjen nekünk mink van és nekik mi nincs. Szép ruhája bárkinek lehet, a blogban igyekszünk minél több segítséget adni, hogy lássátok, egy kis kreatívsággal kevés pénzből is lehet szuper dolgokat csinálni. Mint mindenhol, vannak szintek, de mi nem követeljük meg a tagjainktól, hogy csak selyem korhű ruhákban jöhetnek el, mert az bizony első körben egy havi fizetés is lehet. Az elsődleges célunk, hogy minél közelebb hozzuk ezt a világot hozzátok, gondolva arra, hogy nem mindenki tud varrni vagy nem mindenki engedheti meg magának, hogy azonnal varrasson. Cikkeinkben szólunk a kezdőkhöz és a hardcore ruharajongókhoz is, itt mindenki megfér egymás mellett, nem versenyzünk, kinek van jobb szerelése, elfogadjuk a különböző igényeket.

Milyen hangulatúak a találkozók?
Lizzyvel bolondozunk, ő az én legjobb barátnőm és társam a blogban
Fergetegesek! Legyetek bátrak, gyertek el, senki sem egy karót nyelt angol kisasszony, mi is nagyokat nevetünk, beszélgetünk, és élvezzük az életet, mint bárki más, csak éppen korhű ruhákban vagyunk. Aki járt találkozón gyakran észlelhette azt, hogy nem is érti miért nézik meg, ja, hogy mert abroncsos szoknya van rajtam! :D Személy szerint én nagyon természetesnek érzem ezeket a ruhákat, öröm viselni őket. A találkozóinknak mindig van egy tematikája, szokott előadás lenni, megvitatunk kérdéseket, ami érdekli épp a társaságot, de mindezt kellemes, baráti hangulatban tesszük.
Self-shoot a wcből, alkalmazkodni kell a mai divathoz
Mit takar egy találkozó?

Általában kötetlenül zajlik minden, alkalmazkodunk az aktuális igényekhez, de meg szoktunk adni egy témát, hogy azért legyen valami iránya a dolognak. Ez nem jelenti azt, hogy egy viktoriánus találkozóra ne vehetnéd fel a barokk ruhádat, vagy fordítva, minden lehetséges, örülünk mindenkinek aki eljön, és senkit se nevetünk ki a ruhája miatt. Nincsenek ilyen elvárásaink, aki ettől félt, remélem most már nyugodt szívvel el tud indulni. :)

Mi a szakmám, mivel foglalkozom jelenleg?
Szeretem a cicákat, ők is engem. Főleg kanapénak nézni. ;)
Az eredeti szakmám a szabászat, külön kihívásnak érzem, ha egy ruhát készítek, ez nem csak munka, hanem szenvedély, és mivel nekem csak az anyagot kell fizetni, naná, hogy amikor van lehetőségem, varrok egy új ruhát. Szeretek alkotni, létrehozni új dolgokat, külön kihívás a reprodukció készítés, hogyan tudsz valamit a legélethűbben visszahozni. Hát szerelem, no :) Jelenleg nem tartózkodom az országban, külföldön dolgozom, ezért nem láthattok mostanában egy képen sem, de 1600 kilométerről sem feledkeztem meg rólatok, amint időm van, írok nektek a régmúlt ruhákról, vagy segítelek a varrásban.
Civil ruhás kép, mivel nincs (!) rólam 18 éves korom óta, kénytelen voltam lőni egyet, tükörből :D

Mit szeretek a legjobban a Múltidézőben?

Steampunk piknik, 2010-ben, azóta a legnagyobb barátság van a két csapat között
Azt, hogy egy igazi időutazó lettem! Bármikor újraélhetem a múltat, annak a szépségeit, mindezt a barátaimmal, akiket a blogunk kapcsán ismertem meg, nekem ti vagytok a második családom. Szeretem a ruhákat, azt, hogy közösségben vagyok, ahol megtalálhattam a helyem én is.

Mi a szerepem a csapatban, hogyan jellemezném magam?


Én szóltam, hogy csak félig vagyok normális :D
Én írom nektek a legtöbb ruhával és szokásokkal kapcsolatos cikket, és próbálom közelebb hozni érdekességekkel a régmúlt világot. Részt veszek az ötletelésben és a ruhák kölcsönzését, beszerzését segítem. Magamat nyitottnak és vidámnak látom, aki mindig benne van a mókában, akkor is, ha éppen 4 réteg szoknya van rajta és még a fűző se tartja vissza :)
A színfalak mögött, avagy amikor a hölgyek megbolondulnak. Mert az abroncsos kergetőzésnek gyakran elesés a vége :)

Mi a mottóm?

A találkozók során sokszor mondták nekem, hogy te rossz korban születtél. Egy idő után meguntam a mosolygást, és azóta erre csak ezt mondom: A 21. század a legjobb korszak, hiszen bármilyen régi ruhát felvehetek! Nincs is jobb mint a múlt szépségét a jelen kor szabadságával ötvözni.


Hirtelen ennyi jutott eszembe magamról, akinek kérdése lenne még, vagy kíváncsi volna valamire, bátran kérdezzen, akár emailben, akár kommentben.

...és végül egy őrült kép a búcsúbulimról, igen, van, hogy ennyire bekattanunk! Nem ittunk és nem drogoztunk, az alaphelyzet ilyen súlyos:D

Megjegyzések

Megjegyzés küldése