Egy csodálatos nap memoriárja

A történet érdekes része onnantól kezdődik, mikor ma – illetve tekintve, a tényt, hogy hajnali fél egy van. tegnap – reggel 10 órakor beléptem Sissiék küszöbén. Addigra a két díva teljes harci díszben állt előttem. Magam is septiben felöltöztem és elindultunk életünk első sztimpank találkozójára. Tele bizakodó és lelkes érzésekkel. Ha kicsit nehezen is de megtaláltuk a biztos pontot, a gyülekező helyét. Nem volt nehéz meglátni őket. Megkerestük azt a pontot, amit minden ember néz mert „egy rakás fura ember áll ott”. Mikor mindenki megérkezett, elindultunk utunk végcéljához, a Vasúttörténeti Parkhoz. Köszönjük a fuvart a BKV 30-as buszának. ;) Útközben rengeteg érdekes dolgot tudtam meg Automaton_Alizától, a sztimpank magyar képviseletének egyik „alapító anyjától” ;) Mesélt az első találkozásról, a mostani lelkes találkozó látogatókról, a kezdetről, a sztimpank történetéről. Mire ezekkel végzet, meg is érkeztünk. A kis csoport a Park előtt új játékosokkal bővült.

Ebben a pillanatban mindenhonnan fényképező gépek garmada kerültek elő. Még a legkisebb női kis táskából is. :D Miután mindenki kiélte eme perverzióját, be is mentünk a Parkba. :P Itt sem kellett félteni minket. Meg aggódni se kell, a fényképezőgépek nem mentek a táska aljára. :D Csoport kép: mindenki mondja, hogy „csíííííííííz”. :D (Amint tud majd, Sissi tesz fel képeket.) Miután már arcizomgörcstől teljesen lezsibbadtunk, megtámadtuk a mozdonyokat, hogy újabb mosolyogtatónál mosolyogtatóbb képek készüljenek. Persze minden mozdonyt meg kellett mászni, mindent meg kellett fogdosni. Mint egy csapat lelkes gyerek a játszótéren. :) A fénypont az volt, mikor rátaláltunk az omnibuszra. Roham! Játék neve: hány sztimpankos fér be egy omnibuszba. :D Meg kell jegyeznem: elég sok. :)

Ezután következett a találkozó piknik része. Míg Sissi és Automaton_Aliza interjút adtak egy rádiónak, mi felfaltunk mindent... Na jó nem. :P De hangzatos volt... Miután a két leányzó is leült közénk elkezdtük az „anonim alkoholisták” csoport terápiát. Vagyis szép sorban mindenki bemutatkozott. Jó volt, új és érdekes arcokkal találkozni... A piknik alatt a társaság egyre nyitottabb és családiasabb lett. A prímet "Mama" alias Jusztina és Vincent vitte. :) De senkit sem kellett félteni, ha hülyéskedésről volt szó... A sztár vendég a buborékfújó játék volt. ;) Rengeteget nevettünk...

Nem is hittem volna, hogy ilyen jól fogom magam érezni. Mire észbe kaptam már fél kettő volt. Úgy repült az idő, mintha szárnyai lettek volna. Jó volt a társaság, viccesek a képek, gyönyörűek a jelmezek, és ami a legfelejthetetlenebb a remek hangulat. Én a magam nevében csak ajánlani tudom az ilyen találkozókat ezt a kis csapatot, még akkor is, ha valaki úgy érzi neki nem stílusa az a világ... A mosoly és a jókedv mindenki világa és abban nem volt hiány. ;)

Most már búcsút mondok, az óra is hajnali háromnegyed kettőt mutat...

Megjegyzések

  1. Irigyellek is titeket! Igyekszem egyszer én is eljutni egy ilyen találkozóra!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jól sikerült beszámoló. :) Az a jó rész, hogy felfaltatok addig mindent. :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése