Segítség és tippek: ruhaderék kiigazítása 1921-ből
Ruhaderék készítésekor a legnagyobb gondot a mindenfelől keletkező ráncok jelentik, amik nem csak elcsúfítják az összképet, de legszembetűnőbb jelei az amatőr varrónősködésnek. Természetesen ma már nem elvárás, hogy minden nő gyerekkorától tudjon varrni, hímezni és zoknit foltozni vagy ruhát javítani; de éppen ezek a hiányosságok azok, amik kibuknak, amint elkezdünk magunkra szabni korabeli ruhákat.
Hiszen elnézve a régi fotókat és festményeket (divatképekről ne beszéljünk most, hisz azok csak rajzolt idealista figurák) az öltözék ráncmentesen és tökéletesen áll a viselőiken. Hiába tudott régen is minden nő varrni, a többségük varrónőhöz járt és inkább szakavatott kezekre bízta a megjelenését!
Természetesen ma is megtehetjük, hogy varrónőt keresünk, aki tökéletesen a termetünkhöz igazítja a derekat, de rengeteg olyan 100-200 évvel ezelőtti praktika van, ami ma már nem képezi az általános ruhakészítés részét, maximum Haute Couture szabóságokban alkalmazzák még. Ezeknek a kihalt kis trükköknek a felkutatása és megtanulása is a múltidéző hobbi részét képezi! Egy mai varrónőnek - hiába profi is a szakmájában - az a célja, hogy minél gyorsabban és minél jobb áron tudjon elkészülni a megrendelt ruhákkal, így a kézzel készített eljárások sikkadnak el.
Szerencsénkre azonban a múlt ismét besegít, hogy tökéletesen álló ruhaderekat tudjunk készíteni magunknak otthon is (esetleg egy kis segítséggel, hisz egyedül a hátsó részek kiigazítása akrobatikus feladat) az 1921-ben kiadott The New Dressmaker (Az új ruhakészítő) c. kézikönyv segélyével,ami az akkoriban is otthon varrogató amatőröknek adott gyakorlati tanácsokat. Ebből válogattam ki azokat az oldalakat, amik a ruhaderék ráncainak a kiigazításához nyújtanak segítséget, a linkre kattintva pedig meg tudjátok nézni az egész könyvet!
Az illusztrációkat elnézve még az első világháború idején készülhetett, de nagy valószínűséggel akkor nem tudták kiadni, csak pár évvel később; ekkor azonban már nem alkalmaztak új illusztrációkat az új divatoknak megfelelően. Nyilván úgy vélték, hogy az új divatú ruhák készítésében is hasznos lesz a régi, testhez állóbb derekakra érvényes szabászati szabály.
Remélem hasznos tanácsokat találtok benne és sok örömöt fogtok lelni még a ruhakészítésben!
Hiszen elnézve a régi fotókat és festményeket (divatképekről ne beszéljünk most, hisz azok csak rajzolt idealista figurák) az öltözék ráncmentesen és tökéletesen áll a viselőiken. Hiába tudott régen is minden nő varrni, a többségük varrónőhöz járt és inkább szakavatott kezekre bízta a megjelenését!
Természetesen ma is megtehetjük, hogy varrónőt keresünk, aki tökéletesen a termetünkhöz igazítja a derekat, de rengeteg olyan 100-200 évvel ezelőtti praktika van, ami ma már nem képezi az általános ruhakészítés részét, maximum Haute Couture szabóságokban alkalmazzák még. Ezeknek a kihalt kis trükköknek a felkutatása és megtanulása is a múltidéző hobbi részét képezi! Egy mai varrónőnek - hiába profi is a szakmájában - az a célja, hogy minél gyorsabban és minél jobb áron tudjon elkészülni a megrendelt ruhákkal, így a kézzel készített eljárások sikkadnak el.
Szerencsénkre azonban a múlt ismét besegít, hogy tökéletesen álló ruhaderekat tudjunk készíteni magunknak otthon is (esetleg egy kis segítséggel, hisz egyedül a hátsó részek kiigazítása akrobatikus feladat) az 1921-ben kiadott The New Dressmaker (Az új ruhakészítő) c. kézikönyv segélyével,ami az akkoriban is otthon varrogató amatőröknek adott gyakorlati tanácsokat. Ebből válogattam ki azokat az oldalakat, amik a ruhaderék ráncainak a kiigazításához nyújtanak segítséget, a linkre kattintva pedig meg tudjátok nézni az egész könyvet!
Remélem hasznos tanácsokat találtok benne és sok örömöt fogtok lelni még a ruhakészítésben!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése