Élet a "bizonyos kor" után múltidézőként
Most, hogy életemben szépen és biztosan haladok egyre közelebb a negyedik x-hez, egyre többet gondolkozok el azon, hogy hogyan is kéne öltöznie egy korabeli érett asszonynak, aki már "túl van élete szép korán".Csúnyán hangzik, aú...
A korosztályok megítélésében hatalmas szakadék van. Régen a fiatal asszony, a felnőtt nő több megbecsülést kapott, több értéket képviselt, mint a fiatal lány. Ma pont fordítva van, mindenki fiatal akar maradni, de főként fiatalos lendületű, gondolkodású és testű, az idősek pedig "nyuggerek" a legotrombább szóhasználattal illetve. Az idővel állandó harcban állunk és képtelenek vagyunk elfogadni, nemhogy beletörődni az évek múlásába. Míg 100 éve azon ment a harc, hogy megéljék valahogy a harmadik x-et, és tisztes matrónák lehessenek a hölgyekből, ma azon megy a harc, hogy az elrepülő évek semmilyen nyomot ne hagyjanak rajtunk! Holott ma van a legjobb esélye minden férfinak és nőnek egészségesen megérni a 70. születésnapját is.
Ebben a cikkben természetesen nem a társadalmi és egzisztenciális változásokról és válságról fogok lamentálni - ez önmagában jóval komolyabb téma, mint amivel a Múltidéző csoport főként foglalkozik. Csupán észre kell vennünk azt, hogy a hagyományőrzés, mint hobbi felnőtt és főként nyugdíjas elfoglaltság. Gyerekek és fiatalok csak akkor vonódnak be ha a felnőttek viszik őket. Roppant kevés az olyan 16-20 éves, aki hétvégi elfoglaltságnak a hagyományőrzést választja bulizás helyett, önszántából. Sokan közülünk akik fiatal felnőttként kezdték pedig már szintúgy haladnak előre a korban. Ha pedig fiatal vagy és ez a hobbid, akkor üdv a csapatban!
Nem szép erre felhívni a figyelmet, igaz? De az se szép, hogy tisztes korú nők úgy öltöznek ahogy mondjuk egy bakfis öltözött volna az előző századokban. Jennifer Rosbrugh írt régebben egy cikket a Historical Sewing blogjában, arról hogy az élet túl rövid a szőrszál hasogatáshoz. Ebben lényegében arra buzdít, hogy kortól függetlenül, ha egy mély dekoltázsú, rövid ujjú báli ruhát akarsz, hát varrd meg, kit érdekel? Végezd el a kutatómunkát, találd ki hogy kéne öltöznöd a korodhoz képest, majd hagyd az egészet a francba! A lényeg az egyéni örömszerzés, hogy ha 70 évesen még sose volt fehér tüll báli ruhád, hát akkor most kárpótolhatod magad érte, a többi nem számít. Ne foglalkozz mások véleményével, vagy tanácsával, csak tedd ami neked jól esik.
Szívmelengető gondolatok, mert tényleg a múltidézés - és általában minden hobbi - a hétköznapias egyéni kis örömök forrása. Milyen jó dolog végre megalkotni a régóta szeretett ruhát, hát még felvenni! De tényleg olyan jól fog kinézni a 70 éves néni fehér tüll báli ruhában? Hiába sugárzik róla az öröm és az elégedettség - nem hiszem. Van valami megfoghatatlanul tiszteletreméltóbb érzete a sötét tónusú nehéz selymeknek, brokátoknak és bársonyoknak, amik egy ilyen korú nőhöz illenek.
Nem véletlenül voltak "szigorú" öltözködési szabályok, hogy mit viseljen a hajadon fiatal leány, a fiatal asszony, az érett nő és a matróna korú néni. A mély dekoltázsú habos tüll nevetségesen mutat egy "bizonyos kor" után; szintúgy a királykék nehéz selyem vagy bársony, nyakig zárt és hosszabb ujjú estélyi ruha is ellenszenves egy bájos fiatal hölgyön, akinek pont a bájait kéne kitennie ebben a korban a "kirakatba" - természetesen csak a kellő diszkrécióval.
Én is azt vallom, hogy szerezzünk magunknak örömet a múltidézéssel, de tegyük ezt az adott korszaknak és korunknak megfelelő ízléssel. Valóban kissé komolyabb kutatómunkát igényel rájönni, hogy mit viseljünk a negyedik x után, hisz a korabeli divatlapok is a fiatal nőknek szóltak és idősebb korosztálynak való öltözékekkel és kiegészítőkkel csak alkalmanként, vagy említés szintjén foglalkoztak (ahogy ma is...) - de a feladat nem lehetetlen! Tanulmányozni kell a korabeli festményeket, fotókat, illusztrációkat és leírásokat, hogy a tisztes korú matrónák mit is viseltek ezek szerint, hisz rengeteg ilyen hagyaték maradt fenn idősödő hölgyekről.
És természetesen ott vannak azok a dolgok amiket biztosan tudunk, ilyenek például:
- a főkötő viselése lényegében állandóan nappal is
- a dekoltázs, felkar és megereszkedett nyak takarása valamilyen fichuvel, hosszabb ujjal, kendővel és a ruha ügyes szabásával
- nehezebb és előkelőbb anyagok, drágább és ragyogóbb ékszerek, mélyebb tónusú színek használata estélyi és társasági ruhákhoz
Természetesen kivételek képezik a szabályt! Például mikor az empire korban divatba jött a fehér muszlin ruha egy évestől a száz évesig mindenki olyat hordott, ennek a divatossága majd csak a '30-as években megy ki a harmadik x-et betöltő nők köréből, de még akkor is a szép fehér selyem estélyi vagy társasági ruha divatos maradt egészen a matrónákig fel.
Vagy például a főkötő, a főkötő mánia bejegyzésben már írtam róla, hogy egészen a 19. század közepéig annyira divatos volt, hogy a gyerekektől elkezdve a nénikig éjjel-nappal mindenki hordta. Igen, még a hajadon fiatal lányok is. A divattudósítók a reformkorban ki is fakadtak, hogy a hölgyek legalább ezek díszítésében találjanak ki valami változatosságot, amivel meg lehet különböztetni a férjezetlen lányt a férjes asszonytól!
De a mindenki által dogmatikusan matrónás viseletnek kikiáltott szürkékről és feketéről is le kell rántanom a leplet. A szürke és ezüst a 19. század közepétől kezdve egyre inkább divatszínné vált, annyira hogy a fiatal Erzsébet királynénk kedvenc színe és színkombinációja is volt, holott mai szemmel nézve még tini korúnak számított az 1850-es évek második felében, mikor ilyen ruhákban jelent meg, és őt követve az udvari eseményeken az arisztokrata hölgyek is mind ezüst ruhákban jártak. A szép fekete selyemruha pedig a 19. század végére minden gazdagabb kelengye legfontosabb tárgya lett, egy fiatal asszony nem lehetett el a "kis feketéje" nélkül! A fekete ruha egyébként már korábban is a legdivatosabb és arisztokratikusabb öltözéknek számított, mert a kémiai festékek előtt a tiszta, mély feketét körülményesen tudták előállítani, és gyorsan megfakult fény hatására. A fekete alkalmi ruhák divatja közvetlenül a hófehér empire kor után kezdődött, a romantika idején.
Társasági öltözékek fiataloknak és időseknek, 1879-es divatképen ábrázolva
A korosztályok megítélésében hatalmas szakadék van. Régen a fiatal asszony, a felnőtt nő több megbecsülést kapott, több értéket képviselt, mint a fiatal lány. Ma pont fordítva van, mindenki fiatal akar maradni, de főként fiatalos lendületű, gondolkodású és testű, az idősek pedig "nyuggerek" a legotrombább szóhasználattal illetve. Az idővel állandó harcban állunk és képtelenek vagyunk elfogadni, nemhogy beletörődni az évek múlásába. Míg 100 éve azon ment a harc, hogy megéljék valahogy a harmadik x-et, és tisztes matrónák lehessenek a hölgyekből, ma azon megy a harc, hogy az elrepülő évek semmilyen nyomot ne hagyjanak rajtunk! Holott ma van a legjobb esélye minden férfinak és nőnek egészségesen megérni a 70. születésnapját is.
Kalapok és csuklyás kalap (középen) választék a hatvanat betöltött nőnek 1911-ből
Ebben a cikkben természetesen nem a társadalmi és egzisztenciális változásokról és válságról fogok lamentálni - ez önmagában jóval komolyabb téma, mint amivel a Múltidéző csoport főként foglalkozik. Csupán észre kell vennünk azt, hogy a hagyományőrzés, mint hobbi felnőtt és főként nyugdíjas elfoglaltság. Gyerekek és fiatalok csak akkor vonódnak be ha a felnőttek viszik őket. Roppant kevés az olyan 16-20 éves, aki hétvégi elfoglaltságnak a hagyományőrzést választja bulizás helyett, önszántából. Sokan közülünk akik fiatal felnőttként kezdték pedig már szintúgy haladnak előre a korban. Ha pedig fiatal vagy és ez a hobbid, akkor üdv a csapatban!
A matróna korú nő kalapja, 1911-es példák
Nem szép erre felhívni a figyelmet, igaz? De az se szép, hogy tisztes korú nők úgy öltöznek ahogy mondjuk egy bakfis öltözött volna az előző századokban. Jennifer Rosbrugh írt régebben egy cikket a Historical Sewing blogjában, arról hogy az élet túl rövid a szőrszál hasogatáshoz. Ebben lényegében arra buzdít, hogy kortól függetlenül, ha egy mély dekoltázsú, rövid ujjú báli ruhát akarsz, hát varrd meg, kit érdekel? Végezd el a kutatómunkát, találd ki hogy kéne öltöznöd a korodhoz képest, majd hagyd az egészet a francba! A lényeg az egyéni örömszerzés, hogy ha 70 évesen még sose volt fehér tüll báli ruhád, hát akkor most kárpótolhatod magad érte, a többi nem számít. Ne foglalkozz mások véleményével, vagy tanácsával, csak tedd ami neked jól esik.
Vacsora öltözék idős hölgyeknek, 1879-es divatképen
Szívmelengető gondolatok, mert tényleg a múltidézés - és általában minden hobbi - a hétköznapias egyéni kis örömök forrása. Milyen jó dolog végre megalkotni a régóta szeretett ruhát, hát még felvenni! De tényleg olyan jól fog kinézni a 70 éves néni fehér tüll báli ruhában? Hiába sugárzik róla az öröm és az elégedettség - nem hiszem. Van valami megfoghatatlanul tiszteletreméltóbb érzete a sötét tónusú nehéz selymeknek, brokátoknak és bársonyoknak, amik egy ilyen korú nőhöz illenek.
Előkelő idős hölgy fotója 1877 körül
Nem véletlenül voltak "szigorú" öltözködési szabályok, hogy mit viseljen a hajadon fiatal leány, a fiatal asszony, az érett nő és a matróna korú néni. A mély dekoltázsú habos tüll nevetségesen mutat egy "bizonyos kor" után; szintúgy a királykék nehéz selyem vagy bársony, nyakig zárt és hosszabb ujjú estélyi ruha is ellenszenves egy bájos fiatal hölgyön, akinek pont a bájait kéne kitennie ebben a korban a "kirakatba" - természetesen csak a kellő diszkrécióval.
Idős nő és valószínűleg a már középkorú lánya 1850 körül
Én is azt vallom, hogy szerezzünk magunknak örömet a múltidézéssel, de tegyük ezt az adott korszaknak és korunknak megfelelő ízléssel. Valóban kissé komolyabb kutatómunkát igényel rájönni, hogy mit viseljünk a negyedik x után, hisz a korabeli divatlapok is a fiatal nőknek szóltak és idősebb korosztálynak való öltözékekkel és kiegészítőkkel csak alkalmanként, vagy említés szintjén foglalkoztak (ahogy ma is...) - de a feladat nem lehetetlen! Tanulmányozni kell a korabeli festményeket, fotókat, illusztrációkat és leírásokat, hogy a tisztes korú matrónák mit is viseltek ezek szerint, hisz rengeteg ilyen hagyaték maradt fenn idősödő hölgyekről.
Teázó matrónák fotója 1845 körül
És természetesen ott vannak azok a dolgok amiket biztosan tudunk, ilyenek például:
- a főkötő viselése lényegében állandóan nappal is
- a dekoltázs, felkar és megereszkedett nyak takarása valamilyen fichuvel, hosszabb ujjal, kendővel és a ruha ügyes szabásával
- nehezebb és előkelőbb anyagok, drágább és ragyogóbb ékszerek, mélyebb tónusú színek használata estélyi és társasági ruhákhoz
Korosodó úrinő fotója 1845 körül
Természetesen kivételek képezik a szabályt! Például mikor az empire korban divatba jött a fehér muszlin ruha egy évestől a száz évesig mindenki olyat hordott, ennek a divatossága majd csak a '30-as években megy ki a harmadik x-et betöltő nők köréből, de még akkor is a szép fehér selyem estélyi vagy társasági ruha divatos maradt egészen a matrónákig fel.
Mária Amália francia királyné fehér selyemruhában blond csipkével és drága ékszerekkel felékítve, 1830 körüli festmény
Vagy például a főkötő, a főkötő mánia bejegyzésben már írtam róla, hogy egészen a 19. század közepéig annyira divatos volt, hogy a gyerekektől elkezdve a nénikig éjjel-nappal mindenki hordta. Igen, még a hajadon fiatal lányok is. A divattudósítók a reformkorban ki is fakadtak, hogy a hölgyek legalább ezek díszítésében találjanak ki valami változatosságot, amivel meg lehet különböztetni a férjezetlen lányt a férjes asszonytól!
1769-es portré fiatal leányokról, mindketten díszes főkötőben, amire a szalmakalapot is fel lehet venni
De a mindenki által dogmatikusan matrónás viseletnek kikiáltott szürkékről és feketéről is le kell rántanom a leplet. A szürke és ezüst a 19. század közepétől kezdve egyre inkább divatszínné vált, annyira hogy a fiatal Erzsébet királynénk kedvenc színe és színkombinációja is volt, holott mai szemmel nézve még tini korúnak számított az 1850-es évek második felében, mikor ilyen ruhákban jelent meg, és őt követve az udvari eseményeken az arisztokrata hölgyek is mind ezüst ruhákban jártak. A szép fekete selyemruha pedig a 19. század végére minden gazdagabb kelengye legfontosabb tárgya lett, egy fiatal asszony nem lehetett el a "kis feketéje" nélkül! A fekete ruha egyébként már korábban is a legdivatosabb és arisztokratikusabb öltözéknek számított, mert a kémiai festékek előtt a tiszta, mély feketét körülményesen tudták előállítani, és gyorsan megfakult fény hatására. A fekete alkalmi ruhák divatja közvetlenül a hófehér empire kor után kezdődött, a romantika idején.
Idős hölgy kanárisárga selyem társasági ruhában, 1885 körüli festmény
Abban tökéletesen egyet értek Jennifer cikkével, hogy a saját kis örömünkre kell koncentrálni, de ezt azért úgy tegyük, hogy ne váljunk a végén nevetségessé. Ebben kitűnő segítséget nyújtanak a korabeli etikett szabályok és öltözködési előírások is. Használjuk hát ezeket legjobb belátásunk szerint, mert fiatalabb egyikünk se lesz, csak bölcsebb!
Kellemes múltidézést kívánok minden harmadik x-et betöltött tagnak!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése