Elátkozott Habsburgok 3. rész: Nápoly és Szicília szárnyaszegett madárkái

A Wittelsbach gyerekek: Zsófia Sarolta Augusztina, Miksa Emanuel, Károly Tivadar, Ilona Karolina Terézia, Lajos Vilmos, Matilda Ludovika és Mária Zsófia Amália 1854-ben

   A Habsburg és Wittelsbach házak annyi szerencsétlen, már-már elátkozott sorsú taggal "büszkélkedhetnek" ami több dinasztiára is elegendő lenne máshol. A szerencsétlen sorsú Erzsébet királyné történetét mindannyian jól ismerjük, nem szorul különösebb bemutatásra, hogy szerelmi házasságát hogyan ment szépen tönkre, négy gyereke közül kettő fiatalon elhunyt és egyiket sem tudta soha feldolgozni, hogyan menekült folyamatosan a felelősségei, zsarnokai és képzelt szörnyei elöl, hogy útközben találkozzon a végzetével. Ahogy unokatestvére az őrült II. Lajos életét sem kell különösebben ecsetelni, akinek a halála örök megoldatlan rejtély marad, Rudolf trónörökösével együtt. Most ismét a Wittelsbach-házhoz kanyarodunk vissza és a szülői ambíciókhoz.

  A Wittelsbach gyerekék életét már a kezdettől megpecsételte szüleik viharos házassága, Ludovika hercegnő nővéreihez képest előnytelenül házasodott, mert míg testvérei rangos európai királyi és császári családokba házasodtak be, hovatovább királyok és császárok anyjai lettek, addig neki csak egy kis semmitmondó Bajor hercegecske jutott: Miksa József herceg. Ludovikát ez mindig szörnyen frusztrálta és mindent megtett, hogy gyermekein kompenzálja silány helyzetét és presztízzsel töltse fel családfáját.

A hercegi pár eljegyzési portréja 1828-ban

  Természetesen az sem volt jó szülői minta a gyerekeknek, hogy szüleik ég és föld eltérő habitussal rendelkeztek. Ludovika vágyott az udvari felemelkedésre, de Miksa bolondos, független és lázadó szellemű ember volt, aki szívesen tivornyázott együtt alattvalóival, sportolt, vadászott, hosszú és távoli utazásokba vágott, mindamellett, hogy tíz gyermeket nemzett feleségének (ebből kettő csecsemőkorban meghalt), nem vetette meg az alkalmi kalandokat sem. Távol a nagy fővárosi fényes palotáktól vidékies életet éltek, ami Ludovika ambícióinak nem igazán felelt meg, míg férjét tökéletesen kielégítette, aki jól elvolt alattvalói körében. Gyermekeik többsége apjuk független, szeszélyes és megzabolázhatatlan természetét örökölték, ami sokukat taszított nyomorúságos helyzetbe. A korábbi bejegyzésben már szó került arra, hogy a hirtelen lobbant szerelem és a házasság előtt megszületett "törvénytelenke" miként tette tönkre örökösi helyzetét Lajos Viktornak és mérgezte meg lánya életét a rangon aluliság lenézett szerepe egy császári és királyi viszonyokkal behálózott családban.

  Ludovika főként leányai által kívánta családját kirángatni a mellőzöttségtől, ám sajnos ehhez hiányzott belőle a politikai előrelátás és taktikai képesség. Egyik rosszabb döntést hozta a másik után, amivel többet ártott, mint használt. A mostani esetnél kétszeresen is egyszerre!

 A Wittelsbach-ház tagjai szerették magukat, vagy egymást habitusuk alapján madarakhoz hasonlítani, így lett Erzsébet királyné sirály, II.Lajos bajor király sas, vagy a hattyú király, Mária hercegnő harcos természete végett a karmos bajor sas titulusát nyerte el életében, míg Matild csak veréb volt törékeny alkata és vinnyogó hangja miatt.

Mária Nápoly és két Szicília királynéja (1841-1925) 

  Mindkét leány a possenhofeni kastélyban született, közvetlenül egymás után, igazi édestestvérekként nőttek fel. Rangjuknak megfelelő oktatásban részesültek, gondtalan gyermekkort élveztek a szokásos szigor helyett, mígnem serdülőkorba érve a kiházasítás lett szüleik legfőbb gondja az '50-es évek végén. Mindkét fiatal nőt koruk szépségeiként tartották számon, fényképeiket, portréikat gyakran össze is tévesztik Erzsébet királynéval, annyira hasonlított a két húgocska császári nővérükre!

Matild és Mária közös fotója 1859 körül

  A Wittelsbach családban amúgy is szokásos volt a tinédzserkorú lányok gyors kiházasítása, így senki se lepődött meg igazán, hogy 1857-ben, mikor Mária még csak 16 éves volt már oda is ígérték Nápoly és Két Szicília trónörökösének. Természetesen testileg még "éretlen" volt, ezért a kor orvosi eljárásai szerint kívánták minél előbb megkezdeni a havi ciklusát, hisz egy hercegnő és leendő királyné legfőbb feladata az utódszülés volt! Így az esküvőig még két évet vártak, ez idő alatt olaszul is megtanult.

Mária hercegnő esküvői portréja, 1859

  1859 januárjában megbízottak által Münchenben megkötötték a házassági szerződést. Ez a házasság tisztán politikai indíttatású volt, hisz II.Ferdinánd Nápoly és két Szicíliai akkori királya már érezte a forradalmisták és egyesített Olaszország-pártiak fenyegetését, és egy Wittelsbach mennyel a Habsburg-ház támogatására számított királyságának stabilizálásához. Mária útközben Bécsben megállt meglátogatni nővérét, Erzsébet császárnét, ez alkalomból számtalan kép készült róla és testvéreivel, főleg Matilddal, majd Trieszt kikötőjéből intett fájdalmas búcsút családjának és gondtalan leánykorának, végül február 3.-án tudott személyesen is megesküdni Ferenc trónörökössel. 

Mária Amália Zsófia Nápoly és két Szicília királynéja udvari díszruhában 1859 körül

  Házasságuk kezdetektől fogva katasztrófára volt ítélve. A mennyegzői vacsorától Ferenc súlyos gyomorrontást kapott, így a nászéjszakáját betegen vészelte át, Máriának saját szórakoztatásáról kellett gondoskodnia, így a kanári madarával játszadozott. Ám az elhálás problémája továbbra is fennállt: Ferenc fitymaszűkülettől is szenvedett, amit nem orvosoltak még idejében az esküvő előtt! Ebből az okból kifolyólag évekig nem is hálták el a nászt.

A királyi pár 1860 körül

  Az esküvői fanfárok jószerével még el sem halkultak mikor 1859 májusában II.Ferdinánd király elhunyt, ezzel minden vártnál hamarabb került trónra II. Ferenc király néven és Mária királyné. A korona még át se melegedett a fejükön, Garibaldi Olaszországot egyesítő piemonti seregei már meg is ingatták azt. 1860 szeptemberében menekülni kényszerültek Nápolyból, Ferenc ellenállást szervezett Kápuánál, de ezt a várost is elvesztették és a volturnuszi vesztes csata után Gaetába menekültek tovább.

  Ennek a városnak az ostrománál tűnt ki harciasságával Mária királyné, ami végett több becenevet is kapott, mint pl.: a harcos királyné ami élete végéig ráragadt, vagy a karmos kis bajor sas, vagy pedig Gaeta sáncainak harcos királynéja. A korszak többi királynéjával ellentétben, akik nagy harcok alkalmával kastélyaikat szolgáltatták a sérültek kezelésére vagy ápolónői feladatokat vállaltak, Mária valóban minden tőle telhetőt megtett, hogy a Habsburgok és Bourbonok utolsó bástyája ne vészen el. A saját ételét osztotta szét a katonáknak, fáradhatatlanul toborozta a védőket, ápolta a sebesülteket és a taktikai játszmában is részt vett: nevezetesen a városvédő ágyúk lősugarán belülre csalta a támadó seregeket.

Mária királyné Gaeta ostorománál, 1861 körüli festmény

  Ám minden erőfeszítés hiábavaló volt, 1861-ben ez a város is elesett, és ezzel elvesztették a királyságot. Ferencnek és Máriának Rómába kellett vonulniuk kényszerű száműzetésbe. Itt egy félhivatalos kormányt állítottak fel maguknak, igazi politikai hatalmuk és befolyásuk viszont már nem volt, még ha a legtöbb európai állam el is ismerte őket, mint a nápolyi és két szicíliai királyság törvényes uralkodópárját.

A harcos királyné 1861 körül

  A Habsburg seregek se tudtak szorult helyzetükön javítani, egyik megszégyenítő veszteséget a másik után szenvedték el, a '60-as években az osztrák birodalom fokozatosan veszített világhatalmi, sőt erősnek vélt európai politikai helyzetéből is.

Mária királyné a kényszerű száműzetésben is divatosan öltözve, 1862-ben

Matild Trani grófné(1843-1925)

 És itt nemigazán érthető, hogy mi történt Miksa és Ludovika gondolkodásában, mikor úgy döntöttek, hogy Matild hercegnőt II. Ferenc király öccséhez adják, ilyen körülmények után 1861-ben???

Az esküvő megkötésekor Matild még csak 17 éves volt, Lajos Trani grófja, Nápoly és két Szicília trónörököse pedig 22 (nővérének és II.Ferencnek utód nélkül maradt házassága végett tették idővel trónörökössé, míg az egyesült Olasz Királyság hivatalossá válásával ez a titulusa elveszett és "csak" grófi címen maradtak). Ez a házasság is pusztán politikai célzatú volt és a pár nem igazán tudta egymást megkedvelni sohase, megszeretni meg még annyira sem. A házasság elrendezésében valószínűleg döntő szerepet játszott a politikai háttér erősítés és az, hogy Mária királyné ne legyen egyedül szorult helyzetében.

Matild hercegnő 1861 körül

Matild hercegnő portréja 1861 körül

 Az érzelemmentes előre elrendezett házasságok, a harcok és a királyság elvesztése negatívan hatott ki mindkét nő magánéletére is. Matild már a házassága első éveiben viszonyt kezdett folytatni Salvador Bermúdez de Castro spanyol herceggel, aki akkoriban volt Rómában nagykövet. 1864-ben gyermekük is született, egy kislány akit a férfi családja azonnal el is vitt és felnevelték, míg apja 1879-ben törvényesen a nevére nem tudta venni; az anyját sohase látta életében! Spanyolországban nevelkedett, Santa Lucía hercegnője lett és egy spanyol márkival kötött házasságot, hosszú életet élt meg, 1945-ben hunyt el. A férfi a szülés után Angliába költözött, így vele se találkozott soha többé a reménytelen helyzetbe sodródott trónörökösné.

 1867-ben született még egy leánya, ezúttal a férjétől: Mária Terézia hercegnő. Több gyermekük nem volt közösen, Lajosnak született még egy házasságon kívüli fia 1869-ben. Kapcsolatuk végleg megromlott, külön éltek és a férfi kicsapongó életbe kezdett, alkoholista lett. Matild hosszú utazásokba menekült, főként Erzsébet királynénk oldalán, de élete végéig elválaszthatatlan maradt Mária királynétól is. Lányuk megszenvedte az apai szeretet és törődés hiányát, kiskorától gyenge egészségű volt, unokatestvérei lettek legjobb barátai és bizalmasai, főként Mária Valéria főhercegnő, akivel majdnem egyidős volt.

Lajos Trani grófja, Nápoly és a két Szicília trónörököse 1865 körül

Lányuk Mária Terézia hercegnő 1895 körül, boldog házasságot kötött 1889-ben Hohenzoller Vilmos herceggel, 3 gyerekük született

 Római száműzetésük és árnyékkormányzásuk idején Mária királyné is titkos viszonyt kezdett Armand de Lawayss belga gróffal, akitől 1862-ben ikrei születtek. Mivel ez az ügy igazi szégyennek számított volna, hisz Mária mégiscsak királyné volt, terhessége elején elutazott Bajorországba, ahol a botrány megelőzése végett teljes titoktartásban szülte meg ikreit szent Urszula kolostorában, szintén kislányokat. Őket is azonnal az apa családjának adták át, Máriának pedig meg kellett fogadnia, hogy sohase fogja keresni velük a kapcsolatot. Nem meglepő, hogy ezek hatására súlyos depresszióba esett, amitől élete végéig szenvedett. Később aztán lazítottak a szigorú fogadalmon, és felügyelet mellett alkalmanként láthatta gyermekeit, de semmi szorosabb kapcsolatot nem létesíthetett velük.

 Egy év elteltével családja hatására és saját lelkiismeretének a megnyugtatására vallott az esetről férjének. Ferenc a korszaktól eltérően végtelenül megértőnek és megbocsájtónak bizonyult hűtlen asszonyával szemben, sőt kapcsolatuk javulásnak indult ezután. Ferenc hajlandó volt alávetni magát a műtétnek, így végre tíz év után el tudták hivatalosan is hálni a frigyüket. A terhesség idején Ferenc és Mária optimizmussal és örömmel teli volt, házasságuk idillivé vált annyi szenvedés után, lányuk Erzsébet királynénk születésnapján, 1869 december 24.-én látta meg a napvilágot, aki így értelemszerűen a kislány keresztanyja lett. A kis Mária Krisztina Pia hercegnő azonban három hónapos korában elhunyt. A házasságot ez a tragédia ismét leterelte a boldog ösvényről, több gyerekük nem született.

A száműzött királyné kedvenc kutyájával 1870 körül

 A kislány halála után Lajos és Matild visszanyerték trónörökösi jogukat, ám nem sok reményük lehetett ebben, hisz 1870-ben I.Umbertó király egyesítette és függetlenítette a nagyhatalmak befolyása alól Olaszországot, így Nápolyt és Szicíliát is beolvasztva létrehozta az önálló Olasz Királyságot. Mindenféle királyi és trónörökösi cím ezután már csak névleges maradt a megszégyenült régi királyi családoknak.

Matild hercegnő, Trani grófnéja 1870 körül

Botrányos évtizedek

 1870-ben Ferenc és Mária elhagyni kényszerült Rómát ilyen viszonyok után, Bajorországban találtak menedéket, ahol kényelmes, visszavonult életre rendezkedtek be, amit franciaországi és angliai tartózkodások szakítottak meg. A dúsgazdag Rotschild család támogatta Mária lótenyésztő vállalkozását és Angliában bele keveredett Erzsébet királyné és Bay Middleton botrányába - nevezetesen Mária uszította Rudolf trónörököst Bay ellen a rosszindulatú pletykákkal. Miután az ügyből nyilvános botrány lett, Erzsébet királynénk addigi bensőséges kapcsolata megszűnt pletykálkodó húgával, sohase tudta ezt megbocsájtani neki.

 A botrányok másik húgát sem kerülték el: 1886-ban Matild férje, Lajos gróf öngyilkosságot követett el: felakasztotta magát párizsi hotelszobájában! A nyílt botrányt elkerülendő az orvosi jelentés szívrohamról számolt be a korai és váratlan halál okaként, de különféle pletykák így is szárnyra kaptak, a legérdekesebb szerint a gróf már '78-ban elhunyt, és egy álgróf játszotta el a szerepét...

Özvegy Matild Trani grófnéja 1889 körül

Matild díszruhában 1889 körül, valószínűleg lánya esküvőjének alkalmából

 II.Ferenc ex-király '94-ben hunyt el, Mária pedig utazgatásba menekült: több időt töltött Münchenben, majd Párizsban telepedett le ahol egyféle félhivatalos Bourbon udvari száműzöttek körét alapította meg, akikben a 19. század forradalmaktól heves évszázada igencsak bővelkedett. Itt a mítoszok világát alkotta meg saját magáról és történelmileg egyre távolabb sodródó kis királyságok koráról.

 1900-ban I.Umbertó olasz királyt anarchista merénylők meggyilkolták, a pletyka pedig bevonta Máriát is, hisz ki másnak állt volna jobban érdekében a fiatal Olaszország megingatása? Ezt a pletykát a korabeli olasz miniszterelnök indította el, valószínűleg, hogy fokozza a Habsburg ellenességet és ne vesszen el a harcok értelme Olaszország egységét illetően a fenyegető közös ellenséggel szemben.

 1909-ben Matild özv. grófnét súlyos csapás érte: betegeskedő lánya Mária Terézia hercegnő vélhetően szklerózis multiplexben, mindössze 42 évesen elhunyt. Mivel folyamatosan kísérte gyógykúrás utazásain, halálos ágyánál is mellette volt.

Matild gyászban 1909 körül

 Az első világháború idején Mária vállszélességben kiállt az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország mellett az Olasz Királyság elleni küzdelmeikben. Feltételezhetően a lealacsonyító korábbi pletyka is szerepet játszott ebben a döntésében, no meg az is, hogy győzelem esetén visszakapja kis királyságát. Ám a gyanús szóbeszédeket most sem tudta megúszni: szabotálással és kémkedéssel hozták összefüggésbe az olaszok. A háború elvesztése után Münchenbe költözött vissza Matilddal együtt. 1925 januárjában hunyt el küzdelmes, hosszú élet után.

 Húga, Matild még ez év júniusában követte nővérét a túlvilágra: valóban édestestvérek voltak, sorsuk több pontban másolta egymást, boldogtalan házasságaik, gyermekeik elvesztése és a szépreményű örökségük, egy prominens európai királyság örökre elérhetetlen álom maradt számukra nagyravágyó anyjuknak és a világtörténelemnek köszönhetően, ez a harcias sas és kis veréb szárnyaszegett maradt.

Mária királyné és Matild grófné 1862 körül, Mária 1870 után már nem állt modellt se festményhez, se fényképhez, feltételezhetően hullámzó depressziója és Erzsébet utánzása végett akit mindketten csodáltak és szerettek a távolból