A múltidézésről és a hagyományőrzésről általában
A következő három Múltidéző 1X1-es cikkben a múltidézést hasonlítom össze más szubkultúrák szokásaival. Az első a múltidézéshez legközelebb álló hagyományőrzés lesz.
A múltidézésről szóló előadásban egyszer azt mondtam el, hogy lényegében történeti korszakok öltözékeinek a cosplayelése. Ez csak részben igaz, de ahhoz, hogy megértsük a lényeget hasznos elolvasni a Wikipedia szócikkét a cosplayről, amelynek már a nevében is benne van a costume play, azaz kosztümös játék.
Szóval a cosplay costume play "kifejezés rövidített formája, az előadó-művészet egy ága, ahol a résztvevők különböző jelmezeket és kiegészítőket viselve próbálnak egy karaktert, ötletet, koncepciót megjeleníteni. A jelmezt készítő illetve viselő személyek, a cosplayesek, gyakran külön szubkultúrát alkotnak, melynek középpontjában e különleges szerepjáték iránti szenvedélyük áll." /Wikipedia: Cosplay szócikk/
A történelmi kosztümösködés, ami nálunk szinonimájává vált a múltidéző kosztümösködésnek olyan costume play, amelyben a résztvevők egy bizonyos korszak öltözékét próbálják megjeleníteni, megmutatni, vannak akik múltbéli karaktert kreálnak maguknak, és úgy is próbálnak viselkedni, ahogy ezek a karakterek viselkednének.
A cosplayezésről nem árt még tudnunk a múltidézés kapcsán, hogy az 1990-es években jelent meg, és egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Persze rávághatnánk, hogy miért írok a cosplayről, amikor a történelmi kosztümösködésnek külön neve is van a Kárpát-medencében, amit hagyományőrzésnek neveznek. Azonban lényeges pontokon múltidézőként a hagyományőrző eseményekre és a múltidéző eseményekre eljárva különbségeket tudtam vonni.
A hagyományőrzés fogalma inkább összefonódik a régi népi tudat megismerésével, felértékelésével, etnocentrizmussal, egy adott népcsoport, kultúrájának, viseletének, életmódjának megismerésével egy adott korban. Számos esetben a hagyományőrzők "virtust" valamilyen viadalt játszanak el. A hagyományőrzés tipikusan maszkulin. A nők szerepe az adott korok női szerepe szerinti státuszba kerül. Az elmélyültebb női hagyományőrzők valamilyen kornak megfelelő foglalkozást űznek, ez többnyire valamilyen kézművesség vagy sütés, főzés. Ezt viszont megalkuvás nélkül a lehető legkorhűbben. Ha nem így történik, akkor történelemidegen szerepekben tűnnek fel pl. középkori hagyományőrző bemutatón modern vagy fantasy hastáncos, emlékcsatában női lovas hadosztály.
A szenvedélyes hagyományőrzők, mint ahogy korábban említettem perfekcionalistán törekednek a korhűségre, főleg a már említett maszkulin harci viseletek, fegyverek és harci technikák megismerése tekintetében. Az igényes hagyományőrző csoportok tagjai szinte már kísérleti régészek. Kulturális fantasyba csak akkor csap át, hogyha egy olyan múltat akarnak felidézni viselettel és cselekvésekkel, amelyről nincsenek megfelelő történelmi adatunk, írott vagy képi forrásaink. Ilyen tipikusan a Honfoglalás kora és a magyar ősök viselete, viselkedése.
A hagyományőrzés hagyománya nagyjából a romantika időszakára vezethető vissza, amikor is az egyes európai népeknek fontossá vált a saját nemzettudatuk. Nemzeti eposzok születtek az irodalomban pl. a finneknél Kalevala, nálunk ilyen volt a Zalán futása. Európában újra felértékelődött az ókortól a reneszánszig terjedő történelmi korszak és a népek eredetkutatása. Az Osztrák-Magyar Monarchiában majd Magyarországon az Honfoglalás megismerésének szándéka és az Árpád-korért való rajongás.
Ennek az eredménye lett a XX. századra a hagyományőrzés, amely a történelmi etnocentrizmusért rajongókat amatőr történelmi antropológussá és kísérleti régésszé tette vagy felnagyított nemzettudatú, nemzeti identitást kereső szubkultúrákba zárta (ilyen csoportokról olvashattok: a Mi az ősmagyar? Egy új hagyomány nyomában című cikkben).
Manapság mint váraknál és fesztiválokon felvonuló, harcoló csapatok bemutatóin találkozhatunk a legtöbbször a hagyományőrzőkkel. A hagyományőrzők többnyire intézményesedett szervezetekbe tömörülnek, sokszor alapítványként vagy szervezetként működnek.
A világ legnagyobb hagyományőrző szervezete jelenleg az Kaliforniai Egyetem egykori hallgatói alapította nemzetközi SCA a Society of Creative Anachronism, amely a 17. század előtti történelmi hagyományőrzésre épül. 1966-ban alapították, és 2014-ben 30 ezer fizetős tagja volt. Páncélos lovagok közötti harccal, vívással, lovas hagyományőrzéssel, sütés-főzéssel, középkori tánccal, zenével és színházzal foglalkoznak. Amerikai reneszánsz vásárokon és saját rendezvényeiken szerepelnek. A világot "királyságokként" osztották fel, amit ők az ismert világnak tekintenek. Nagy része természetesen az Amerikai Egyesült Államok területe. Náluk az etnocentrizmus nem annyira jellegzetes, illetve kvázi nyugat-európai mintájú.
Különleges helyet foglalnak el a hagyományőrzésben az úgynevezett emlékcsaták, amelyeknél a női hagyományőrzők szerepe szinte csak jelképes.
A múltidéző kosztümösködés a hagyományőrzéstől abban tér el, hogy Magyarországon elsősorban nyugati mintára jelent meg a cosplayeskedéssel nagyjából egy időben. A múltidézés nem etnocentrikus, inkább egy-egy korstílus felelevenítésére helyezi a hangsúlyt öltözködés által. A kosztümök sokszor nem egyfajta nemzet kultúráját tükrözik, hanem egy korszak általános nyugati divatideálját.
A múltidézők között sok az individuum, akik többnyire online tartják egymással a kapcsolatot, és hasonlóan ahogy a cosplayesek conokon, találkozókon találkoznak egymással. Ezek a találkozók sokszor tematikusak, egy adott korszakhoz kötődnek. Például nekünk ilyen volt a 2010-es Empire piknik vagy a 2014-es reneszánsz piknik. Ezeknek a találkozóknak van egy dress code-ja. Ez megnevezve a korstílust irányt ad a résztvevőknek, hogy miképpen öltözzenek föl. Ezeken a találkozókon aztán mutatják meg egymásnak jelmezeiket, ez a folyamat pedig élményszerű.
A múltidéző kosztümösködés kevésbé intézményesedett. Azaz például a mi csoportunk is évek óta létezik, de nem működik alapítvány vagy szervezet mögötte. amelynek bejegyzett székhelye vagy elnöke lenne (vagy saját világa és címere). Többnyire ritkán lépünk vagy vonulunk fel, ha mégis megtesszük többnyire azzal a céllal tesszük ezt, hogy ruháinkat - amit sokszor magunk készítünk - megmutassuk. A múltidéző kosztümösködés inkább feminin. Ennek egyik oka az lehet, hogy sokan már varrónői tapasztalattal állnak neki múltidéző kosztümök készítésének. A nagy cosplayer kutatás szerint is a cosplayerek körében sokkal több a nő, mert a nők kevésbé félnek egy-egy beöltözés alkalmával a társadalmi megbélyegzettségtől, mint a férfiak (Dailydot).
A varrónői foglalkozás még napjainkig feminin munkakörnek van tekintve (pedig jó lenne, ha változna a helyzet). Sok múltidéző varrós blogot vezet. Leghíresebbek: American Duchess, the Dreamstress , The Historical Sewing. A Múltidéző Találkozók alapítójának varrós blogja: Madame Renarde.
Éppen a feminin vonatkozás miatt többnyire a múltidézők ritkán tartanak harci bemutatókat - ritkán, mint a fehér holló -, helyette piknikeket, kirándulást, sétát tartanak, bálokba járnak. Nem csak Magyarországon, hanem külföldön is. Az egyes múltidézők körében gyakori egy-egy ikonikus történelmi karakter vagy egy speciálisan rövid intervallumú időszak - például egy évtized - iránti rajongás. Magyarországon példa erre az Erzsébet királyné-kultusz. (Online elérhető tanulmány az Erzsébet kultusztörténetről, mítoszról)
A fent leírtakat összeszedtem egy táblázatban is:
A hagyományőrzés és a múltidéző kosztümösködés mögött pszichológiailag egyezés mutatható. Akik más korok ruháit öltik magukra, egyfajta belső igényt éreznek arra, hogy valamilyen módon kilépjenek saját kereteik közül. Ha valaki jelmezt visel, akkor kifelé mutatja a világ felé belső vágyait és szabadon azonosulhatnak az általuk viselt karakter személyiségjegyeivel. Ez egyes történelmi korszakoknál az egyes történelmi korszakokról alkotott tudásunk. A beöltözés nem gyerekjáték a pszichológusok szerint, hiába tartják sokan infantilisnek. Állítólag a felnőttek 56%-ban él a késztetés, hogy beöltözne valaki másnak egy-egy alkalomra. (forrás: Napidoktor)
A múltidézés, hagyományőrzés megegyezik abban is, hogy minél inkább szenvedélyszerűen űzi valaki, annál inkább szeretne megfelelni a korhűség igényének.
Amikor a Múltidéző kosztümös kihívásban ki kellett találni a korhűségre utaló kritériumokat, akkor a Most korhű vagy jelmez? írást is alapul vettük és négy tényező, kritérium: anyag, minta, technika, stílus alapján határoztuk meg a korhűség lépcsőfokait. Ezt egy szép kis táblázatban ábrázolni lehet. A stílus alatt itt egy kor stílusának az után érzetének a minősége számít (azaz mennyire ad olyan érzetet egy ruha, mintha korhű lenne).
Persze másfajta skálák is léteznek a korhűség meghatározására, de ez még mindig objektívabb, mintha egyszerűen csak látszólagosan kijelentjük, hogy valami korhű vagy nem. Aztán a tábla jobb széli oszlopa egy szubjektív és kicsit ködös kifejezést takar. Ugyanis stílus és a korhűség érzete teljesen mást fog jelenteni a szomszéd Mari néninek, Lagzi Lajcsinak, anyukádnak, apukádnak, egy divattervezőnek, mint egy viselettörténet kutatónak.
Igazából minél mélyebben mélyed el valaki a múltidéző vagy hagyományőrző ruhák készítésében annál inkább máshogy fogja értékelni a stílust, annál precízebben tudja meghatározni egy-egy korszakba beillő stílus mikéntjét, amit összességében határoz meg a ruha anyaga, a viselése - tehát, hogy milyen alsóneműt veszünk alá -, a hozzá tartozó kiegészítők, frizura, lábbeli, smink igazítása. Fontos az is, hogy meghatározzuk milyen alkalomra készül egy öltözék, más egy hálóruha, fürdőruha, báli ruha, nappali viselet.
Az alsónemű viseléséről itt olvashattok részletesebben:
Korhű ruhák és kompromisszumok - avagy mi van alul?
Be kell helyeznünk képzeletben karakterünket egy korabeli társadalmi státuszba, foglalkozásba. Ki kell találnunk életkorát, hiszen a hajadon lányok általában másképpen öltözködtek, mint a férjezett asszonyok. Általában utóbbit érdemes saját életkorunkhoz igazítani. Minél inkább utánérzéses egy ruha, annál inkább múltidéző, annál inkább korhű. Egyébként nem történelmi kosztüm lesz öltözékünk, hanem jelmez.
Továbbá kompromisszumként sokszor be kell áldozni a jelenkori szépségideált, és az ehhez fűződő elvárásainkat, a sminket, a modern alsóneműket, a kosztümösről készült fotók retusálást. A múltidézésnél az a lényeg, hogy a mai embereknek tetszünk, hanem, hogy megidézzünk egy adott korszakot. A különböző történelmi korokban más és más volt a szépségideál, más volt a test elvárt sziluettje és másmilyen arcokat tekintettek szépnek. Ráadásul az emberek java része nem tartozott a legfelsőbb társadalmi osztályokhoz. Nem volt mindenki gazdag. A polgárosodás nemzetközi folyamata is csak a 17. századra nyúlik vissza. Magyarországon körülbelül a reformkorra.
A korhű ruhák és kompromisszumok cím alatt két bejegyzés is megjelent ezen a blogon. Azok a cikkek bővebben és gyakorlatiasan foglalkoznak ezzel a témával:
Korhű ruhák és kompromisszumok
Most akkor korhű vagy jelmez?
A múltidézés alapvetően egy hobbi, amely rendkívül sok kreatív odafigyelést igényel, ezért fejleszti a gondolkodást, az elmét és ügyesebbé tesz.
Sokan a cosplayeskedés kapcsán is felvetik, hogy a kosztümösködők magányos, magukban gubbasztó emberek, akik nem tartanak fent társadalmi kapcsolataikat. Ez nem igaz sem a cosplayerekre, sem a múltidézőkre. A kosztümösködés társadalmi folyamatokra készteti az embereket, mivel újabb és újabb találkozókra kell eljárni, ahol új embereket ismerhetnek meg, beszélgetni kell és kommunikációt fenntartani.
Egy-egy rendezvény szervezése szintén elég alapos kommunikációs odafigyelést és kapcsolattartást igényel. A múltidézés ugyanolyan, mint bármilyen másik tematikus érdeklődési kör, ami csoportokat hoz létre, és szocializálódásra késztet. A fent említett cosplayes kutatás már kimutatta, hogy a kosztümösök között ugyanannyi extrovertált és introvertált ember van, mint alapvetően a társadalomban.
A múltidéző ruhák elkészítése - főleg, ha valaki nem versenyzésből, hanem egy adott korszak iránti érdeklődésből teszi - új kihívások elé állít, és kitolja az emberi teljesítőképesség határait. Mint bármilyen hobbi kikapcsolódást is nyújt, főleg ha már kilépnél a mindennapok monotonitásából. Segít a hosszútávú célok kitűzésében és azok kivitelezésében.
Rengeteg élmény miatt érdemes még múltidézőnek lenni. Egyfajta identitást ad hasonlóan más kosztümös hobbikhoz. Lehetővé teszi, hogy átfogóbban lásd a viselettörténetet, megismerj olyan technikákat, öltözködési stílusokat, amelyeket azelőtt nem ismertél. A legfőbb érv a múltidézőség mellett persze az életre szóló és többnyire vidám élmények és tapasztalatok, amelyeket átélünk egy-egy találkozó alkalmával.
A Múltidéző 1X1 következő két cikkében a múltidézésnek a victorian goth és steampunk öltözködési stílussal való összevetéséről lesz szó. Tartsatok velünk akkor is!
Kommentekben pedig várjuk a gondolataitokat, hogy ti mit gondoltok különbségnek vagy azonosságnak a múltidézés és a hagyományőrzés között.
A múltidézésről szóló előadásban egyszer azt mondtam el, hogy lényegében történeti korszakok öltözékeinek a cosplayelése. Ez csak részben igaz, de ahhoz, hogy megértsük a lényeget hasznos elolvasni a Wikipedia szócikkét a cosplayről, amelynek már a nevében is benne van a costume play, azaz kosztümös játék.
Szóval a cosplay costume play "kifejezés rövidített formája, az előadó-művészet egy ága, ahol a résztvevők különböző jelmezeket és kiegészítőket viselve próbálnak egy karaktert, ötletet, koncepciót megjeleníteni. A jelmezt készítő illetve viselő személyek, a cosplayesek, gyakran külön szubkultúrát alkotnak, melynek középpontjában e különleges szerepjáték iránti szenvedélyük áll." /Wikipedia: Cosplay szócikk/
A történelmi kosztümösködés, ami nálunk szinonimájává vált a múltidéző kosztümösködésnek olyan costume play, amelyben a résztvevők egy bizonyos korszak öltözékét próbálják megjeleníteni, megmutatni, vannak akik múltbéli karaktert kreálnak maguknak, és úgy is próbálnak viselkedni, ahogy ezek a karakterek viselkednének.
A cosplayezésről nem árt még tudnunk a múltidézés kapcsán, hogy az 1990-es években jelent meg, és egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Persze rávághatnánk, hogy miért írok a cosplayről, amikor a történelmi kosztümösködésnek külön neve is van a Kárpát-medencében, amit hagyományőrzésnek neveznek. Azonban lényeges pontokon múltidézőként a hagyományőrző eseményekre és a múltidéző eseményekre eljárva különbségeket tudtam vonni.
Hagyományőrzés kontra "múltidézés"
A hagyományőrzés fogalma inkább összefonódik a régi népi tudat megismerésével, felértékelésével, etnocentrizmussal, egy adott népcsoport, kultúrájának, viseletének, életmódjának megismerésével egy adott korban. Számos esetben a hagyományőrzők "virtust" valamilyen viadalt játszanak el. A hagyományőrzés tipikusan maszkulin. A nők szerepe az adott korok női szerepe szerinti státuszba kerül. Az elmélyültebb női hagyományőrzők valamilyen kornak megfelelő foglalkozást űznek, ez többnyire valamilyen kézművesség vagy sütés, főzés. Ezt viszont megalkuvás nélkül a lehető legkorhűbben. Ha nem így történik, akkor történelemidegen szerepekben tűnnek fel pl. középkori hagyományőrző bemutatón modern vagy fantasy hastáncos, emlékcsatában női lovas hadosztály.
A szenvedélyes hagyományőrzők, mint ahogy korábban említettem perfekcionalistán törekednek a korhűségre, főleg a már említett maszkulin harci viseletek, fegyverek és harci technikák megismerése tekintetében. Az igényes hagyományőrző csoportok tagjai szinte már kísérleti régészek. Kulturális fantasyba csak akkor csap át, hogyha egy olyan múltat akarnak felidézni viselettel és cselekvésekkel, amelyről nincsenek megfelelő történelmi adatunk, írott vagy képi forrásaink. Ilyen tipikusan a Honfoglalás kora és a magyar ősök viselete, viselkedése.
 |
| Hagyományőrző "viadal" a miskolci Diósgyőri várban 2013-ban, fotó: Németh Roland |
 |
| Hagyományőrző tánc a miskolci Diósgyőri várban 2013-ban, fotók: Németh Roland |
 |
| Női hagyományőrzők a miskolci Diósgyőri várban 2012-ben, fotók: Németh Roland |
A hagyományőrzés hagyománya nagyjából a romantika időszakára vezethető vissza, amikor is az egyes európai népeknek fontossá vált a saját nemzettudatuk. Nemzeti eposzok születtek az irodalomban pl. a finneknél Kalevala, nálunk ilyen volt a Zalán futása. Európában újra felértékelődött az ókortól a reneszánszig terjedő történelmi korszak és a népek eredetkutatása. Az Osztrák-Magyar Monarchiában majd Magyarországon az Honfoglalás megismerésének szándéka és az Árpád-korért való rajongás.
Ennek az eredménye lett a XX. századra a hagyományőrzés, amely a történelmi etnocentrizmusért rajongókat amatőr történelmi antropológussá és kísérleti régésszé tette vagy felnagyított nemzettudatú, nemzeti identitást kereső szubkultúrákba zárta (ilyen csoportokról olvashattok: a Mi az ősmagyar? Egy új hagyomány nyomában című cikkben).
Manapság mint váraknál és fesztiválokon felvonuló, harcoló csapatok bemutatóin találkozhatunk a legtöbbször a hagyományőrzőkkel. A hagyományőrzők többnyire intézményesedett szervezetekbe tömörülnek, sokszor alapítványként vagy szervezetként működnek.
A világ legnagyobb hagyományőrző szervezete jelenleg az Kaliforniai Egyetem egykori hallgatói alapította nemzetközi SCA a Society of Creative Anachronism, amely a 17. század előtti történelmi hagyományőrzésre épül. 1966-ban alapították, és 2014-ben 30 ezer fizetős tagja volt. Páncélos lovagok közötti harccal, vívással, lovas hagyományőrzéssel, sütés-főzéssel, középkori tánccal, zenével és színházzal foglalkoznak. Amerikai reneszánsz vásárokon és saját rendezvényeiken szerepelnek. A világot "királyságokként" osztották fel, amit ők az ismert világnak tekintenek. Nagy része természetesen az Amerikai Egyesült Államok területe. Náluk az etnocentrizmus nem annyira jellegzetes, illetve kvázi nyugat-európai mintájú.
 |
| Az SCA világának térképe |
Különleges helyet foglalnak el a hagyományőrzésben az úgynevezett emlékcsaták, amelyeknél a női hagyományőrzők szerepe szinte csak jelképes.
 |
| Férfi és női hagyományőrzők kardpárbaja a 2014-es bükkaranyosi emlékcsatáról |
A múltidéző kosztümösködés a hagyományőrzéstől abban tér el, hogy Magyarországon elsősorban nyugati mintára jelent meg a cosplayeskedéssel nagyjából egy időben. A múltidézés nem etnocentrikus, inkább egy-egy korstílus felelevenítésére helyezi a hangsúlyt öltözködés által. A kosztümök sokszor nem egyfajta nemzet kultúráját tükrözik, hanem egy korszak általános nyugati divatideálját.
A múltidézők között sok az individuum, akik többnyire online tartják egymással a kapcsolatot, és hasonlóan ahogy a cosplayesek conokon, találkozókon találkoznak egymással. Ezek a találkozók sokszor tematikusak, egy adott korszakhoz kötődnek. Például nekünk ilyen volt a 2010-es Empire piknik vagy a 2014-es reneszánsz piknik. Ezeknek a találkozóknak van egy dress code-ja. Ez megnevezve a korstílust irányt ad a résztvevőknek, hogy miképpen öltözzenek föl. Ezeken a találkozókon aztán mutatják meg egymásnak jelmezeiket, ez a folyamat pedig élményszerű.
 |
| Egy amerikai polgárháborús 1860-as találkozó múltidézői 2015-ben |
 |
| Kép a tavalyi reneszánsz piknikünkről |
A múltidéző kosztümösködés kevésbé intézményesedett. Azaz például a mi csoportunk is évek óta létezik, de nem működik alapítvány vagy szervezet mögötte. amelynek bejegyzett székhelye vagy elnöke lenne (vagy saját világa és címere). Többnyire ritkán lépünk vagy vonulunk fel, ha mégis megtesszük többnyire azzal a céllal tesszük ezt, hogy ruháinkat - amit sokszor magunk készítünk - megmutassuk. A múltidéző kosztümösködés inkább feminin. Ennek egyik oka az lehet, hogy sokan már varrónői tapasztalattal állnak neki múltidéző kosztümök készítésének. A nagy cosplayer kutatás szerint is a cosplayerek körében sokkal több a nő, mert a nők kevésbé félnek egy-egy beöltözés alkalmával a társadalmi megbélyegzettségtől, mint a férfiak (Dailydot).
A varrónői foglalkozás még napjainkig feminin munkakörnek van tekintve (pedig jó lenne, ha változna a helyzet). Sok múltidéző varrós blogot vezet. Leghíresebbek: American Duchess, the Dreamstress , The Historical Sewing. A Múltidéző Találkozók alapítójának varrós blogja: Madame Renarde.
 |
| American Duchess az 1580-as időszakot idéző ruhájában |
 |
| Madame Renarde, Sisi Madame Pompadour ruhájában |
Éppen a feminin vonatkozás miatt többnyire a múltidézők ritkán tartanak harci bemutatókat - ritkán, mint a fehér holló -, helyette piknikeket, kirándulást, sétát tartanak, bálokba járnak. Nem csak Magyarországon, hanem külföldön is. Az egyes múltidézők körében gyakori egy-egy ikonikus történelmi karakter vagy egy speciálisan rövid intervallumú időszak - például egy évtized - iránti rajongás. Magyarországon példa erre az Erzsébet királyné-kultusz. (Online elérhető tanulmány az Erzsébet kultusztörténetről, mítoszról)
A fent leírtakat összeszedtem egy táblázatban is:
Beöltözés és pszichológia
A hagyományőrzés és a múltidéző kosztümösködés mögött pszichológiailag egyezés mutatható. Akik más korok ruháit öltik magukra, egyfajta belső igényt éreznek arra, hogy valamilyen módon kilépjenek saját kereteik közül. Ha valaki jelmezt visel, akkor kifelé mutatja a világ felé belső vágyait és szabadon azonosulhatnak az általuk viselt karakter személyiségjegyeivel. Ez egyes történelmi korszakoknál az egyes történelmi korszakokról alkotott tudásunk. A beöltözés nem gyerekjáték a pszichológusok szerint, hiába tartják sokan infantilisnek. Állítólag a felnőttek 56%-ban él a késztetés, hogy beöltözne valaki másnak egy-egy alkalomra. (forrás: Napidoktor)
A múltidézés, hagyományőrzés megegyezik abban is, hogy minél inkább szenvedélyszerűen űzi valaki, annál inkább szeretne megfelelni a korhűség igényének.
Miért nem sznobság a korhűség?
Amikor a Múltidéző kosztümös kihívásban ki kellett találni a korhűségre utaló kritériumokat, akkor a Most korhű vagy jelmez? írást is alapul vettük és négy tényező, kritérium: anyag, minta, technika, stílus alapján határoztuk meg a korhűség lépcsőfokait. Ezt egy szép kis táblázatban ábrázolni lehet. A stílus alatt itt egy kor stílusának az után érzetének a minősége számít (azaz mennyire ad olyan érzetet egy ruha, mintha korhű lenne).
Persze másfajta skálák is léteznek a korhűség meghatározására, de ez még mindig objektívabb, mintha egyszerűen csak látszólagosan kijelentjük, hogy valami korhű vagy nem. Aztán a tábla jobb széli oszlopa egy szubjektív és kicsit ködös kifejezést takar. Ugyanis stílus és a korhűség érzete teljesen mást fog jelenteni a szomszéd Mari néninek, Lagzi Lajcsinak, anyukádnak, apukádnak, egy divattervezőnek, mint egy viselettörténet kutatónak.
Igazából minél mélyebben mélyed el valaki a múltidéző vagy hagyományőrző ruhák készítésében annál inkább máshogy fogja értékelni a stílust, annál precízebben tudja meghatározni egy-egy korszakba beillő stílus mikéntjét, amit összességében határoz meg a ruha anyaga, a viselése - tehát, hogy milyen alsóneműt veszünk alá -, a hozzá tartozó kiegészítők, frizura, lábbeli, smink igazítása. Fontos az is, hogy meghatározzuk milyen alkalomra készül egy öltözék, más egy hálóruha, fürdőruha, báli ruha, nappali viselet.
Az alsónemű viseléséről itt olvashattok részletesebben:
Korhű ruhák és kompromisszumok - avagy mi van alul?
 |
| 1778-as női alsónemű |
Be kell helyeznünk képzeletben karakterünket egy korabeli társadalmi státuszba, foglalkozásba. Ki kell találnunk életkorát, hiszen a hajadon lányok általában másképpen öltözködtek, mint a férjezett asszonyok. Általában utóbbit érdemes saját életkorunkhoz igazítani. Minél inkább utánérzéses egy ruha, annál inkább múltidéző, annál inkább korhű. Egyébként nem történelmi kosztüm lesz öltözékünk, hanem jelmez.
Továbbá kompromisszumként sokszor be kell áldozni a jelenkori szépségideált, és az ehhez fűződő elvárásainkat, a sminket, a modern alsóneműket, a kosztümösről készült fotók retusálást. A múltidézésnél az a lényeg, hogy a mai embereknek tetszünk, hanem, hogy megidézzünk egy adott korszakot. A különböző történelmi korokban más és más volt a szépségideál, más volt a test elvárt sziluettje és másmilyen arcokat tekintettek szépnek. Ráadásul az emberek java része nem tartozott a legfelsőbb társadalmi osztályokhoz. Nem volt mindenki gazdag. A polgárosodás nemzetközi folyamata is csak a 17. századra nyúlik vissza. Magyarországon körülbelül a reformkorra.
 |
| 18. századi asszonyoknak öltözött múltidézők |
A korhű ruhák és kompromisszumok cím alatt két bejegyzés is megjelent ezen a blogon. Azok a cikkek bővebben és gyakorlatiasan foglalkoznak ezzel a témával:
Korhű ruhák és kompromisszumok
Most akkor korhű vagy jelmez?
Miért jó múltidézőnek lenni?
A múltidézés alapvetően egy hobbi, amely rendkívül sok kreatív odafigyelést igényel, ezért fejleszti a gondolkodást, az elmét és ügyesebbé tesz.
Sokan a cosplayeskedés kapcsán is felvetik, hogy a kosztümösködők magányos, magukban gubbasztó emberek, akik nem tartanak fent társadalmi kapcsolataikat. Ez nem igaz sem a cosplayerekre, sem a múltidézőkre. A kosztümösködés társadalmi folyamatokra készteti az embereket, mivel újabb és újabb találkozókra kell eljárni, ahol új embereket ismerhetnek meg, beszélgetni kell és kommunikációt fenntartani.
Egy-egy rendezvény szervezése szintén elég alapos kommunikációs odafigyelést és kapcsolattartást igényel. A múltidézés ugyanolyan, mint bármilyen másik tematikus érdeklődési kör, ami csoportokat hoz létre, és szocializálódásra késztet. A fent említett cosplayes kutatás már kimutatta, hogy a kosztümösök között ugyanannyi extrovertált és introvertált ember van, mint alapvetően a társadalomban.
 |
| A múltidézés derűs oldala |
A múltidéző ruhák elkészítése - főleg, ha valaki nem versenyzésből, hanem egy adott korszak iránti érdeklődésből teszi - új kihívások elé állít, és kitolja az emberi teljesítőképesség határait. Mint bármilyen hobbi kikapcsolódást is nyújt, főleg ha már kilépnél a mindennapok monotonitásából. Segít a hosszútávú célok kitűzésében és azok kivitelezésében.
Rengeteg élmény miatt érdemes még múltidézőnek lenni. Egyfajta identitást ad hasonlóan más kosztümös hobbikhoz. Lehetővé teszi, hogy átfogóbban lásd a viselettörténetet, megismerj olyan technikákat, öltözködési stílusokat, amelyeket azelőtt nem ismertél. A legfőbb érv a múltidézőség mellett persze az életre szóló és többnyire vidám élmények és tapasztalatok, amelyeket átélünk egy-egy találkozó alkalmával.
A Múltidéző 1X1 következő két cikkében a múltidézésnek a victorian goth és steampunk öltözködési stílussal való összevetéséről lesz szó. Tartsatok velünk akkor is!
Kommentekben pedig várjuk a gondolataitokat, hogy ti mit gondoltok különbségnek vagy azonosságnak a múltidézés és a hagyományőrzés között.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése