Valóban szabadok vagyunk?

Aliza cikke alatt elindult egy érdekes beszélgetés a női szépségideálról, hogy miképpen változott az idők folyamán, és már engem egy régóta foglalkoztató kérdést juttatott eszembe, méghozzá, hogy mennyire is voltak sikeresek a női egyenjogúságért vívott harcok. Szerencsére azért ma már a nők rendelkeznek választójoggal, elmehetnek tanulni és nem kötelező háztartásbeliként tengetni napjaikat. De mi történt a klasszikus női szereppel? Az vajon mennyit változott? Azok a bizonyos íratlan szabályok...

Milyen is volt az ideális nő? Koronként változott, de valahol mindig egy szűzies, csendes, ura kívánságait leső "úrinő" jelenik meg mindenki fejében, ha manapság nem is ennyire szélsőségesen.

Szép és elegáns, ha más ruhába öltözne és frizurát váltana, nem sokban különböznének a problémái a mai kor asszonyától.

Egy nőnek nem lehettek szerelmi kalandjai, mert egyből a szájára vette a környék, és utcalányként emlegették, arról nem is beszélve, hogy férjet se nagyon találhatott volna magának. Sokáig a női színészeket prostituáltaknak tekintették. Érdekes, hogy a nászéjszaka előtt a férj vígan dorbézolhatott a helyi bordélyházban is, sőt akár a házasság után is, míg a leendő felesége pironkodva ült az ágy szélén, és ha szerencséje volt nem nemi betegséget kapott nászajándékba. A lányokat nem terhelték a felvilágosítás bűneivel, így sok fiatal asszony, azt sem tudta mi történik vele azon az estén. Stefánia belga hercegnő állítólag sikítva rohant ki a szobából amikor kiderült hová is mászik a tudás kígyója.

Házasságtörés?

Anna Karenina (2012) és Vronszkij gróf

Sosem hagyott nyugodni a társadalom álságossága, ahogyan a félrelépéseket kezeli. Ha egy férfi lép félre, megveregetik a hátát, vagy csak diszkréten nem vesznek tudomást róla, míg a nők? Az arab országokban halálra kövezték a megcsalással gyanúsított asszonyt, addig Európában egyszerűen nem álltak szóba vele, kirekesztették mindenféle társasági eseményből, mert "bűnős" lett, és ugyan ki akarná, hogy egy bűnös asszony betegye a szalonjába a lábát? Az Anna Kareninában éppen ez az elutasító viselkedés miatt (is) lett Anna öngyilkos, hiába élt a szerelemével, ha elvették tőle az előző házasságban született kisfiát és senki se állt vele szóba többé, csak megvető pillantások jutottak neki.
Ma hogyan viszonyulunk ehhez a témához?
Ha egy házasságban az egyik fél félrenéz, mindig a nőt hibáztatják. "Biztosan nem volt jó feleség, akkor nem nézne más után a férje" ha pedig a nővel esik meg a szerelmi kaland, "Milyen telhetetlen, egy nem is elég? XY egy kurva".
Alapvetően, ha egy házasságban megesik az ilyesmi, az mindkét fél hibája, de mégis mindenki az asszonyokat szedi elő bűnbaknak. Ha nincs gyermekáldás, akkor is a nőt küldik először vizsgálatra, holott mindkét félben felmerülhet a gyanú a meddőségre. Gondoljunk csak szegény Marie Antoinettre. Őt korholta az édesanyja, miért nem kedvesebb a férjével, biztosan emiatt nem sikeresek azok a bizonyos esték, holott XVI. Lajos küzdött némileg homályos képpel a szexualitás működéséről.

Női szerepek

Milyen egy ideális nő? Jó feleség, remek szerető, úgy takarít mint egy szobalány, úgy főz mint egy mesterszakács, természetesen tortát is tud sütni, mindemellett mintaanya és persze művelt,mert buta nőt ciki elvinni társaságba és ablakpucolás közben pedig úgy énekel mint Sarah Brightman. Most páran biztosan elmosolyodtak, pedig ha jobban belegondolunk, a viktoriánus ideák nem sokat változtak a feminizmus óta. Egy nőtől ugyanúgy elvárja mindenki ezeket, különben jönnek "rossz anya" "képtelen rendet tartani" bírálatok, csak még a nyakukba akasztották a 8 órás munkát is, ugyanis a férfi manapság már ritkán keres annyit, hogy eltartsa a családját. Fizikailag irreálisak az elvárások, mégis ilyen egy tökéletes feleség, barátnő, élettárs, aki nem csak pár éjszakára kell, hanem egy életre a gyermekek anyjának.

Századfordulós idol, Ann Polaire, és az irigyelt dereka

Egy kislány nem viselkedik így

Egy kislány sosem játszat önfeledten, mert azonnal megszólják a piszkos ruhája miatt, és nem viselkedhet olyan szabadon mint a fiúk, mert egy jó kislánynak ilyet nem illik. Nagymamám mondta nekem mindig, "Tudod, Adrikám, egy fiú a kalapjába is ... de neked sosem szabad ezt csinálni" már 5 évesen durcásan csak azért sem vettem erről tudomást, és ez később se változott.

Itt a retus, hol a retus... az a baj, hogy lassan a valóságot látjuk csúnyának.

Egy fiatal lány szintén elfelejtheti az éjszakai dorbézolást, mert mindenki félti, meg egy lánynak nem illik sem inni, sem rázni magát, mert olyat csak a kurvák csinálnak, és este biztosan csak megölhetik, megerőszakolhatják és eladják kecskepásztornak. (Ahelyett, hogy megtanítanánk lányainkat arra, hogy meg tudják védeni magukat, inkább bezárjuk a szobába...) Bezzeg a fiúkra még büszkék is, hogy ejha, kész férfi lettél már! Nem csak, hogy nem igazságos, de ha olyan felvilágosult a századunk, mikor látjuk be, hogy egy lányt is megillet az, hogy mindenféle korlátozás nélkül jól érezze magát, akárcsak a fiúk, neki is lehet több szerelmi kalandja, anélkül, hogy lekurváznák? Mikor lehetünk mi nők, igazán szabadok?

A médiából is sugárzik a fogyasztói társadalom hímsovinizmusa, vedd meg ezt az alapozót, szájfényt, parfümöt és ruhát, és te leszel a pasik kedvence... Minden női magazin ezzel van tömve, hogyan találd meg az igazit, így izgasd fel a párod, de vajon hány férfi ábrándozik az esküvőjéről és a barátnője maximális kielégítéséről? Már kislánykorban beléd ültetik a nagy álmot, hogy találd meg az Igazit ( a Pöttyös túrórudi vajon annak számít? :D ) és a fiúknak, mit mondanak? Valósítsd meg önmagad, kisfiam. Így a nők állandóan házasodni akarnak, a férfiak meg nem, mert persze a városi legenda meg az, hogy fiam addig jó az életed, amíg nincs asszony a házban. Egy nő 50 évesen család nélkül csak fonnyadt kóró, igazi vénkisasszony lehet, aki senkinek se kellett, vagy lánctalpas banya az üzleti világban, egy férfi agglegény és sikeres üzletember.

...akkor is, ha az a sok izom, 10 kiló zsír alatt lapul ;)

Bár a nők mehetnek egyetemre, de ugyanúgy butaságban tartja őket a társadalom, ezzel a szépség orientált hozzáállással, a szépség belülről fakad, alatta pedig megkapjuk a 100+1 tippet, hogyan is fejezhetjük ezt ki a világnak. A 90-es évek óta, eltűntek a pórusai az embereknek a magazinokból, egyszerűen kiretusálják, mert nem tartják szépnek, pedig mindenkinek vannak. Amikor valaki háborog a viktoriánus nőkön, hogy "szegény szerencsétlenek" fűzőkben "kínozták" magukat, minduntalan eszembe jut, hogy ma, mi nők, mivel sanyargatjuk a testünket, csak azért, hogy megfeleljünk egy épp aktuális trendnek. Kényelmetlen magassarkúk, póthaj, plasztikai sebészet, fogyókúrák... hol van itt a fűzőt viselő nő nyomora? Innen is látszik, hogy a világ szinte semmit se változtatott az íratlan szabályain, és a nőt még mindig dekorációs elemként vagy a férfi szolgájaként tartja számon, nem pedig gondolkodó és érző lényként.Régen is léteztek celebek, főleg a királyi házak asszonyai, a századforduló tájékán a színésznők, akik gerincig fűzték magukat, és mindenki rájuk akart hasonlítani, de az 100 éve volt nem? Azóta modern világban élünk, régen más volt, mondják, holott most is ugyanez megy.
10-ből 6 férj egészen biztos nem segít a feleségének a háztartásban, mert az a nő dolga, de ha fél éven át csöpög a csap az nem zavar senkit, szerelőt hívni meg lehetetlen mert az az impotencia jele. Merj nem készíteni vacsorát a fáradtan hazaeső férjednek, két rohangáló kölyök mellett, és máris kapod a leszúrást, vagy maró beszólásokat... mintha egy családanya sosem lehetne fáradt... neki bezzeg nem csinál vasárnap ebédet az ura, ma pihenj egy kicsit szívem gondolattal...

Nekünk is van egy álmunk :)

Tipikus jó nő a filmekben

Engem borzasztó csalódással töltött el, hogy Meg Ryanből a Nők című filmben akkor lett igazán jó nő, amikor tapadós designer ruhákat vett fel és kiegyenesítette a haját.Ráadásul szerintem jobban állt neki a laza göndör haj,mint az egyenes. Vagy Mia Thermopolis a Neveletlen hercegnőből. Göndör hajjal csak ronda lehetsz. Nem találkoztam még olyan filmmel, ami azt üzente volna, tökmindegy milyen a hajad, akkor is lehetsz szép, és sikeres.

Mi lenne a megoldás?

Önelfogadás

Biztosan nem a felesleges lázadás, én többet nem főzök mosok takarítok, sem pedig a Kossuth téren tüntetés, a mi is szabadok akarunk lenni felirattal. Én az önismeretet javasolnám, hogy mindenki egyszer, vagy többször üljön le és kérdezze meg magától, mit akar valójában. Megfelelni egy lehetetlen ideának, vagy megvalósítani magát, és az álmait?
Ha kapcsolatban van valaki, akkor eljött az idő a kedves férjet is bevenni a házimunkába, nem lesz impotens, sem pedig homár, ha besegít a mosogatásban vagy a takarításban.

A legnehezebb pedig az önelfogadás és szembenézés a valósággal. Igen, sosem leszünk olyanok, mint a plakátokon, egyrészt mert még nem találták fel a Real Life Photoshopot, másrészt mert nem vagyunk azonosak a testünkkel. Közhelyek közhelye, de nem attól lesz valaki (jó) nő, mert a megjelenése kifogástalan. El kell fogadni, hogy vannak pórusaink, van akinek kicsi a melle van akinek feleslege van, sok vagy éppen csak egy kevéske. Szabadulj meg pár kilótól, ha te érzel rá vágyat és nem egy beléd nevelt kényszer irányít. A lényeg, hogy tudd, te mire vágysz, és ne a társadalom íratlan szabályai közt próbálj lavírozni. Merj szabadnak lenni, érezd jól magad, tégy azt, ami jól esik. A részeg nő csúnya, de a férfi se szebb, és a káromkodás se hangzik jobban egy férfi szájából. Persze a legjobb az, ha mindenki tisztában van a határokkal. A saját belső határaival, és ahogyan anyám mondaná, amíg a tükörbe tudsz nézni, megtehetsz bármit, csak saját magadnak tartozol elszámolással.

Búcsúzóként egy dal Oláh Ibolyától, ami ezt a kérdést feszegeti: