A sportoló 19. századi hölgy
Bár akkor még korántsem volt divatos (értsd előkelő) sportolni a hölgyek számára, hiszen ki kellett menni a napra, lebarnultak, leizzadtak, ami akkoriban minden volt csak épp nem természetes egy hölgy számára... Nem is beszélve a ruhák okozta fizikai korlátozásokról, hiszen fűzőben nem lehetett annyi mindent csinálni, bármennyire is csinos volt tőle az ember lánya.
A lovaglás viszonylag elfogadott tevékenység volt, de sokszor óva intették tőle a kisasszonyokat, mondván, hogy megsérülnek és akkor majd nem tudnak gyereket szülni az uruknak.
A lovagló ruha mindig nagyon egyszerű volt, elengedhetetlen kiegészítők volt a sétapálca és a kalap, ami valamennyire védte az arcot a nap barnító sugaraitól.
A szoknya legalább 10-20 centivel hosszabb volt, hogy amikor a hölgy fel-le szállt a lóról, még véletlenül se villanjon ki a bokája. De, hogy a lóig is el tudjanak jutni orra bukás nélkül, két szalagot varrtak a szoknyára ami arra volt hivatott, hogy megkönnyítse a járást.


Ha beköszöntött a tél, a korcsolyázás örömeiből is kijutott egy kevéske a viktoriánus kor leányainak. A ruhának szintén nem volt érdemes túl díszesnek lennie, illetve egészen biztos, hogy rövidebb volt a szoknyája.

Érdemes megemlíteni Sisit, aki az első olyan nők között volt, akik komolyan gondolták a sportolást, mondhatni, ő volt az első fitness-királynő.
Külön szobája volt a sporteszközeinek (súlyzók, bordásfal, gyűrű) ami akkoriban nagyon furcsának számított, főleg, hogy bő, buggyos nadrágokban edzett...
Utána jönnek az igazi kemény csajok, akik nem riadnak vissza a bicikli használatától, sőt még a bokszolástól sem a Boldog Békeidők korszakában.

A 'bloomers' azaz a bő bugyogó kinövi magát felsőruházattá, és nadrágszoknyaként nagyobb szabadságot ad a korabeli hölgyeknek.

De akadtak még lázadó hölgyek a viktoriánus időszakban, akik bátorkodtak elsajátítani az íjászat mesterségét:



az utolsó képen a második csaj azt azt hiszem az én reinkarnációm :-D
VálaszTörlésNekem is te jutottál eszembe róla:D Igazi HC Fight girl:D
VálaszTörlésAzt hittem, hogy annak lehetünk a reinkarnációi, akik nálunk korábban éltek, nem pedig ők a mi reinkarnációink... :-)(Bár soha nem hittem a lélekvándorlásban.)
VálaszTörlés