"Naftolini az olasz tészta gyáros"

Egy remek napra ébredtünk. Nem volt túl meleg, és nem volt túl hideg ahhoz, hogy hatalmas öltözékünkben elinduljunk. :)

A találkozásipont természetesen a Déli-pályaudvar volt. Abban a hihetetlen szerencsében, - vagy balszerencsében - volt részünk, hogy abban a pillanatban mikor felpattantunk a vonatra, az elindult. Minekután mindenki megnyugtatta testét-lelkét, a mosoly is előbukkant a szép ruhákhoz. :)

Anett és Sisi

Majd eljött az idő és a vonat lassan begurult a balatonfüredi vasutállomra. Mindannyian izgatottan indultunk el a bál helyszíne felé. Eközben az eső egy kicsit elkezdett cseperegni... Egy rövid séta a csodálatos utcákon és máris megérkeztünk az Anna Grand hotelbe. Ahol közölték velünk, hogy a bevonulás úgy fog zajlani, hogy mindenkit a nevén szólíta nak majd be. Ahogy régen is... A lányok páronként szerették volna...
De előtte még mindenki rendbe szedte magát. Anett olyan gyönyörű lett, mint egy király lány. Sisi meg, Sisi már eleve csodásan nézett ki. Vincent egyszer csak megjegyezte diszkréten: "Sosem gondoltam volna, hogy frakkban alul öltözöttnek fogom magam érezni." Persze Sisi anyánk elsőnek nyugtatta meg, hogy nincs ezzel semmi baj. :)
Az idő lassan fél hét fele közeledett... Mi, mint lelkes első bálozók odamentünk a többiekhez és velük vártuk az est kezdetét... Mindenki csodásabbnál csodásabb ruha költeményekben t iszteltette magát.

A ragyogó bálterem és a hasonlóan szép ruhák

Ekkor megkaptuk a kis lapunkat, melyen a nevünk és természetesen az asztalunk száma volt feltüntetve. Szegény Vincent, Naftolini György lett. Amire diszkréten fel is hívtam a figyelmét. Elment és kijavíttatta... A megnyugvás nagy volt... De végül a kedves konferáló ember csak Naftolininek olvasta. Mire kijelentette az asztalnál, hogy nem baj, ő a kkor egy olasz tészta gyáros... :)
A szerencse megint csak velünk volt. Mivel nem jeleztük előre, hogy mi hatan együtt szeretnénk ülni, ezért Anett és Gergely másik asztalhoz kerültek volna, ha a kedves szervező asszony nem intézi nekünk el. Majd negyedik párnak, egy kedves orvos-mérnök házaspárral kerültünk össze.

Anett és Gergely valamit Zoli és kedves neje


Sisi és Gabriel valamit Jómagam és Naftolini :P

Ezt követően egy fergeteges vacsorával szolgáltak nekünk. Mindenki egyhangúan egyetértett abban, hogy a leves volt a legjobb. Vacsora közben halk zene szólt. Volt csárdás, Magyar táncok, de még Edith Piaf eljött közénk egy zene erejéig. :) Sisinek a vérében volt a mozgás szabadsága, így hol én hol Anett kísérgette ki, vagy természetesen Gabriel...
A vacsora végeztével megjött a zenekar, akik tánczenét biztosították nekünk. Elsőnek valami latint játszottak, én naivan azt gondoltam, hogy ezzel hangolnak be. De sajnos tévedtem kellett. Az első meglepődés után, valamilyen Sisi és Anett féle indittatásból kimentünk a teraszra, ahol is Sisi elkezdett trollkodni.

Anett felsóhajt: "Nem bírta ki."

Vincent: "Éjfélkor átváltozik tökké. Ja de még nincs is éjfél."
Gergely: "A hintó volt a tök, nem Hamupipőke."

A Mi Sisink. *.* valamint a trollkodás...

...

Majd éjfélt ütött a nagy harangos óra. Hamupipőke most hercegnővé vált. Végre... végre, keringő zenék szóltak. Mindahányan voltunk a bálterembe vonultunk és a bál fény pontját az igazi táncot, eltáncoltuk...

Itt a vége fuss el véle, ha az bál hosszabb ideg tartott volna, az én mesém még most is szólna.

Képekért köszönet:
- Gergelynek és Anettnek
- Zolinak
- valamint a TotoFoto-nak.