Egy különleges ruha története

Igazi különlegesség ez a skót esküvői ruha, amióta csak megláttam beleszerettem. Festményeket leszámítva nem nagyon láttam fennmaradt ruhát, főleg nem esküvőit. Ez a legkorábbi fennmaradt skót női öltözék a 18. századból.




Lássuk csak, közelebbről:

Isabella MacTavish viselte Malcolm Fraserrel kötött házasság napján 1785ben. A ruha jelenleg Inverness Múzeumban található Skóciában.

Két dolog tűnik szembe a kíváncsi szemeknek, az egyik, hogy kissé ódivatú fazonú illetve nem képzett szabó készítette, hiszen a kockát nem illenek össze, sokszor még a szövetirány is rossz, és maga a varrás is hagy némi kivetnivalót. Nagy valószínűséggel otthon varrták, és lehetséges, hogy több kéz dolgozott rajta.


Bal oldalt láthatjuk a helytelen illesztést és a kézzel elcsomózott szegélyt




Maga az anyag jóval idősebb, mint a ruha, minimum 20-40 évvel. Több oka is lehetett, hogy újrahasználtak egy régebbi tartan szövetet. Tanulmányok szerint, remek belátást enged az akkori átlagos skótok anyagi helyzetébe a módosabb kortársaikhoz képest, illetve szóba kerül az anyag színe is, hiszen a vörös rendkívül drága festéknek számított még ennyi idő távlatában is.

Kézzel csomózott rész közelebbről

A szövet valószínűleg nem sokkal azután készült, hogy a skótok szomorú vereséget szenvedtek az 1746-os Cullodeni csatánál az angolokkal szemben. Mivel az esemény felkelésnek számított az angol király ellen, betiltották a tartan és minden kláni szimbólumot. ( Ez is nagyon érdekes téma még, a politika miként hatott a divatra )
Titokban, ugyan, de a skót nemzeti öntudat továbbélt egészen a tilalom feloldásáig 1782, amikor is már nyíltan lehetett újra tartant viselni. Képzelhetjük a család boldogságát, hogy a féltve őrzött kincset átadhatja Isabellának egy esküvői ruha formájában. Maga a szövet valószínűleg férfinak készült, kiltnek, és abból lett átalakítva Isabella ruhája. Így magyarázatot kapunk miért is nem olyan tökéletes a szabás. Valószínűleg az anyag értékessége talán mind szellemi és fizikai értelemben is akadályozta a "felesleges" pazarlást.

A középen lévő ruha alsószoknyáját bogáncs mintával, (skót szimbólum) steppelték. Rejtve a tilalom idején, de mégis megtartva a nemzeti öntudatot. A képet Bathban készítettem a ruhatörténeti múzeumban.


Bármi is lehetett a valódi történet, egy biztos ez a ruha nem csak azért különleges mert esküvőre készült, hanem mert egy egész nép sorsa volt beleszőve időközben.

Forrás:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések