Amikor égő a helyzet, egy kis napozás történet

A napokban egy érdekes cikk került a kezembe, hogy vajon régen le tudtak égni a hölgyek? Nekem csak az a csodálatos váci jelmezverseny jutott eszembe, ahol a nyakláncom kellemes foltot hagyott rajtam, és még hetek után is "viseltem" a nyomát. Viccelődtünk is eleget, hogy annyira tetszik, hogy azóta se vettem le :)

2010, Vác, ahol mindenki mintásra égett

A napozás sokáig nem számított egyáltalán divatos dolognak, az ókori Egyiptomban is a fehér bőr volt az ideál, mert csak annak volt barna bőre, aki a napon dolgozott, és ez az ideológia néhány évezredre be is ette magát a köztudatba. Érdekes, hogy a testkép mindig változott, de a barna bőr, valahogy sosem számított valami trendi dolognak.

Viktoriánus tengerparti örömök

Empire ruha a tengerparti sétákhoz

Pedig nyár 200 éve is volt, ha nem is ennyire forró, és a vágy a vízpartra akkor is meg volt. A nőknek a fürdőzés kimerült abban, hogy bokáig belementek a vízbe, vagy épp divatbemutatóztak a tengerparton sétálva.

Korai viktoriánus pamutruha, tengerparti sétákhoz, V&A Múzeum

De ha nyakig bebugyolálva is mégis megesett a baleset, hogy színre kapott a hölgy, volt ám korabeli házikence is a The Mirror of the Graces című újságban egyenesen 1811-ből.  Végy 2 uncia édes mandulaolajat, majd ugyanennyi cetvelőt. Itt  álljunk meg egy szép szóra. Mi is ez tulajdonképpen? Bálnaondó. Alapvetően egy fehér, krémes állagú folyadék, ami kiváló bázisa sok krémnek ma is, (mondjuk milyen legyen az ondó, ha nem krémes és fehér :D ) előszeretettel használja a kozmetikaipar manapság is, de hasonló a helyzet az ureával is, ami tulajdonképpen vizelet, még egy egész márka is kiépült. No, de vissza a krémünkhöz, miután sikerült felizgatni egy bálnát egy vörös bokavillantással és nem fulladtunk meg az eredményétől, akkor egy evőkanál mézet még csapjunk a bödönbe és hűtsük le, majd hűtsük le vele a kívánt forró részeket.
(Kamasz-rovatba üzenet: nem, nem lehetsz terhes tőle, akkor se, ha "oda" kened :)) )

Hasznos paszta a leégésre, The Mirror of the Graces, 1811

.

A huszadik század elején azért felfedezték az orvosok is, hogy a napfénynek, és a napozásnak vannak előnyei, különösen a tuberkolózisban szenvedőknek írtak fel egy kis napfényes tengerparti látogatást. Ugyanekkor felfedezték, hogy a napfény elősegíti a D vitamin feldolgozását a szervezetben, így az angolkór kezelése és megelőzése is jelentősen javult, és a napfürdőzés is kevésbé lett ciki. Menő pedig akkor lett, amikor Coco Chanel a huszas években egy kissé lebarnult egy mediterrán nyaraláson. Chanel ekkora már igazi idol lett, rengetegen követték, és utánozták őt, így, nem hogy ciki, hanem még menő is lett a napozás, és azóta is tartja a pozícióját a nők körében, hogy a barna bőr a szép.

Chanel napfürdőzni indul

Én a fehér bőrömmel nem úszom meg az örökös leégést, így inkább kerülöm a napot, és az 50 faktoros krémmel kenegetem magam, hogy ne kelljen a bálnacsodára szorulni :)
Ti hogy vagytok ezzel, mi a szép? A barna, vagy a fehér, vagy az amit adott a természet?